Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XXIV. Fejezet

-Én?

-Igen Te. Miért, látsz még valaki mást a szobában?-kisfiúsan elmosolyodik, tudja, hogy nem kicsit hozott zavarba.

Erre a kérdésre hirtelen nem tudtam másodperceken belül válaszolni. Viszonylag fiatal korom óta érdekelnek a világ dolgai, és a politika is, (második helyen a felvételin is ezt a szakot jelöltem meg), így ha mondjuk azt a kérdést teszi fel, hogy ki Görögország jelenlegi miniszterelnöke, arra tudnék válaszolni. Na de ez?!

A másodperc tört része alatt kellett döntenem, és magam is meglepődtem, amikor kimondtam a választ.

-Sajnálom Charles, de nem.

Arcán azonnal a meg nem értettség jelei mutatkoznak. Szemei körül az izmok összehúzódnak, mintha így könnyebb lenne olvasnia a fejemben.

-És miért nem?

-Azért, mert én oda dolgozni megyek-azt, hogy ez így nem teljesen igaz nem kell tudnia.

-Beszélek azzal akivel kell, ezt a problémát meg tudjuk oldani, ha csak ezen múlik.

-Ne, kérlek.-telefonja már a kezében, gondolom Mattiat vagy Sylviat akarta hívni. Amikor ismét összeér a kezünk úgy érzem, hogy az elektromos szikra végigfut az egész testemen.

-Rendben, legyen, ahogy szeretnéd-sóhajt egyet, és láthatóan csalódott.- de cserébe kérek valamit.

-És mégis mi lenne az?-tudom, hogy rosszul fogok járni, mert zöldes szeme már most játékosan csillog.

-Táncolsz velem az este folyamán.

-Charles, nem biztos, hogy ez jó...

-Nem érdekel, hogy mennyire jó, vagy rossz ötlet. táncolsz velem és kész.

Már éppen elkezdenék vitatkozni vele, holott tudom, hogy semmi értelme nincs, amikor az ajtó másik oldaláról Andrea hangja szűrődik be.

-Charles, indulnunk kell, vagy nem érsz oda a hivatalos afterpartyra.

-1 perc Andre!-érkezik azonnal a válasz.

-Jobb lesz, ha megyek, nem akarlak feltartani. Szerdán, legkésőbb csütörtökön Ausztriában találkozunk. Vigyázz magadra kérlek-mivel a hétvége során az érintéseink során 90%-ban Ő volt a kezdeményező, így most ezt a szerepet én veszem át. Magamhoz ölelem, de nem lepődik meg, inkább, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, viszonozza tettemet.

-Te is! A gálára pedig még aludj párat, hátha meggondolod magad.

Elválunk, én pedig nyitom az ajtót, vagy még egy félóra múlva is itt leszünk.

Amikor kiléptem a home ajtaján tudtam, hogy erről az egészről beszélnem kell valakivel. Tudtam, hogy miért döntöttem úgy, ahogy, de kíváncsi voltam egy olyan ember véleményére is,  akiben megbízhatok. Mivel a bizalmi próbán Camille és Mia is csúfos kudarcot vallottak, ezért nem maradt más, akihez fordulhatnék, csak Anya. A hotel felé menet felhívtam a kocsiból, hogy este tudnánk-e beszélni esetleg. Természetesen igent mondott.

Visszatérve a szobámba gyorsan letusoltam, majd belebújtam a kedvenc szürke fekete szabadidős szettembe, és 1 perccel később már kopogtattam az ajtón. Anya is hasonlóan lazán van öltözve, mint én.

A nappali rész felé menve megpillantom egy egyik ágyon Luciet, aki nyakig betakarózva már az igazak álmát alussza.

-Nagyon elfáradt a hétvége alatt, de minden percét élvezte.

-Anya, én...kíváncsi vagyok a véleményedre és a tanácsodat is szeretném kérni.

-Persze Drágám, mond, miről lenne szó? Vagy helyesebb lenne úgy kérdezni, hogy kiről?