Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

V. Fejezet

Mivel már előre elküldtem minden adatomat a megfelelő embernek, igazából csak szignóznom kellett a papírokat, amiket elém raktak, úgy mint a belépőkártyához szükséges adatlap, a munkaszerződésem tervezete (nem kerülte el a figyelmem, hogy a fizetés rubrika még üresen áll) és egy titoktartási nyilatkozat.

Legutóbbiban kijelentem, hogy semmilyen olyan belső információt nem osztok meg külsős személlyel, illetve a nyilvánossággal, ami üzleti titoknak minősül, illetve rossz fényt vet a Ferrarira.

Most éppen a csapatfőnök irodája előtt várakozom. Mint kiderült, az előzetesen megbeszéltekkel ellentétben csak ketten leszünk, Silvia nem tart velünk. Nagy kár, pedig szívesen megismertem volna, 10 éve dolgozik PR-osként az F1-ben, érti a dolgát az biztos.

Hitelen nyílik az ajtó: -Victoria, gyere be kérlek.

Édes Jézus, kérlek, csak most nem csesszem el...

-Buongiorno signore Binotto-kezet nyújtok neki, amit barátságos mosollyal az arcán fogad.

-Victoria, tesoro-drágám. –Kérlek, hagyjuk ezt a hivatalos megszólítást, hiszen kisgyermek korod óta ismerlek. Szólíts Mattia-nak, ahogyan a többiek.

-Rendben-bólintok, miközben hellyel kínál. Vele szemben foglalok helyet, miközben van pár másodpercem gyorsan körbefuttatni szemem az irodán: az egész nagyon letisztult és világos. Régi díjak és kitüntetések díszítik a velem szemben lévő falat. Néhány kép is akad, nem vagyok benne biztos, de mintha egyik-másik fotóról Apa nézne vissza rám.

-Cosí-szóval. Láttam a pályázatra beadott munkádat. Nagyon igényes, látszik, hogy nem sajnáltad az időt sem a fotók elkészítésére, sem az anyag összeállítására. Megjegyezném, nagyon bátor és szokatlan vállalkozás volt a részedről, hogy a fotókon lévő autók nagy része Renault-itt egy megértő mosoly jelenik meg az arcán.

Apa tavaly a frissen az F1-be visszatért gyári Renault csapatánál volt a mérnökök főnöke. Mivel akkor készítettem a mesterdiplomámat, így minden munkámon a Renault csapat szerepel. Az átszervezésekbe, csakúgy, mint én, Ő is beleesett, a Ferrarinál pedig vezetőség váltás volt, így, 1 év kihagyás után visszatért, akárcsak én. Rengeteget fotóztam már a Ferrarinak én is, bár azok még csak szárnypróbálgatások voltak.

-Ha jól tudom, akkor már minden anyagot megkaptál, amit vissza is juttattál a HR-nek.

Bólintok, egyenlőre nem rontottam el semmit, úgy tűnik.

-Szeretném, ha még egyszer átnéznéd a munkaszerződésed, most már minden adat ki van töltve-elém csúsztatja az alig 10 oldalból álló dokumentumot.

A saját adataimat nem nézem meg, én töltöttem ki, biztos minden rendben van. A többi csak a szokásos formaság, a tavalyi gyakornoki szerződésem is majdnem ugyanilyen volt a franciáknál. Kivéve a fizetést.

Háromszor számoltam még a nullákat, és néztem meg a számjegyeket, hogy valóban annyi-e amennyit látok.

-Mi scusi Mattia-elnézést. Szerintem a fizetésemnél nem jó az összeg. Valamit elgépelhettek. Közben Ő a monitorján néz valamit, rám pillant, majd elmosolyodik.

-Nincs semmi elrontva Victoria, az összeg helyes.

-De...ez...én...-mondanék valamit, ha tudnám, hogy mit is szeretnék kinyögni.

-Az a helyzet, szegezi rám a figyelmét-hogy nem kizárólag csak fotósként szeretnénk alkalmazni. A mai rohanó és digitális világban haladnunk kell a korral, tartanunk kell a technológiával, és a többiekkel a lépést, és itt nem csak az autókról és a motorokról van szó. Szeretnénk, ha a különböző közösségi média felületeken is aktívak lennénk, a Youtube, úgy gondolom egy kiaknázatlan terület.

Ebben teljesen egyetértek vele. Az Ferrarinak, akármennyire is követi a tradíciókat, illetve húz egy vonalat a csapat és a rajongók közé, nyitni kell, különben a riválisok ebben (is) mg fognak előzni minket.

-Ebbe nem akarok mélyebben belemenni, majd Sylvia-val és a többiekkel megbeszélitek a részleteket. Nincs kétségem, hogy ez egy sikeres projekt lesz.

Remegő kézzel aláírom a szerződést és a titoktartási szerződést, majd Mattiat követve a nagy tárgyaló felé veszem az irányt. Bentről német beszélgetés szűrődik ki, majd meg is pillantom Britta-t és Sebastiant.

-Menj csak be, én megkeresem Charles-ékat.

Kopogok, a beszélgetés hirtelen abbamarad.

-Entra-vagyis gyere be, hallom Sebastian hangját.

-Már egész jó az olasz kiejtésed Seb-mondom a németnek, miközben kinyitom az ajtót, és elindulok feléjük.

-A te németed ellenben szemernyit sem változott-vág vissza majd megölel. Azta mindenit, már kész nő vagy, bárki is a barátod, nem irigylem Aldot.

-Britta, de jó újra látni-adok két puszit az arcára, Ő pedig úgy magához szorít, hogy majdnem megfulladok.

-Én is nagyon örülök neked, végre ismét lesz egy kis fiatalság a csapatban. Bár, 6 szem közt mondom, hogy Sylvia érkezésének annyira nem örülök, szerintem túlságosan merev a felfogása ahhoz a változáshoz, amit várnak tőlünk, de majd kiderül.

Éppen tájékoztatnám Britta-t, hogy nem 6, hanem 8 szem közt vagyunk,ugyanis 1 éves kénytelen vagyok kontaklencsét hordani, amikor megérkezik a csapatfőnök a hiányzó résztvevőkkel.

Elsőnek egy hosszú, szőkére festett hajú, nagyjából korombeli nő lép be a szobába. Arca hosszúkás, szeme szürkésbarna, barátságos, mosolygós az arckifejezése. Talpig Ferraris felszerelésben van, napbarnított bőréhez nagyon jól illik a vörös, kiemeli szőke haját és vékony alakját.

Hangja kellemes, ugyanakkor mégis tiszteletet parancsoló.

-Szia-nyújtja a kezét, angolul beszél, így én is angolul válaszolok-Mia Djacic, én vagyok Charles sajtósa és PR magaggere. Tulajdonképpen ugyanazt csinálom, amit Bri, csak én vagyok a fiatalabb verzió.

Ezen mindannyian felnevetünk, és hálás is vagyok Mia-nak, hogy akár tudatosan, akár nem, de oldja az első találkozás okozta feszültséget.

-Ezt megjegyeztem Djacic, jobb, ha vigyázol magadra-vág vissza Britta egy kacsintás, és pimasz mosoly kíséretében.

Mia mögött most látom meg az új Ferrari pilótát. Max 2-3 évvel lehet idősebb, mint én, nagyjából 1 fejjel magasabb. Sötét haja jól harmonizál a barna bőrével, ami ugyan világosabb, mint a magageréé, de mégsem olyan, mint én, az albínó mumus. Szeme meghatározhatatlan színű zöldes+szürkés-sárgás, és minden pillantásában benne van a komiszság. Az egész lényég körbelengi egy hanyag elegancia, kíváncsi vagyok, ez hogyan nyilvánul meg a személyiségén.

Mivel nem kezdeményez a bemutatkozásnál, ezért én nyújtok kezet először.

-Victoria Costa vagyok, a csapat új fotósa, örülök, hogy megismerhetlek.

-Charles Leclerc, szia.

Amikor a szemembe néz, úgy érzem, hogy egyetlen ruhadarab sincs rajtam, és érintésétől elektromos szikra fut végig az egész testemen. Érzem, hogy a fejem már legalább olyan vörös, mint az egyenruhája. Ez valószínűleg neki is feltűnt, ugyanis egy önelégült mosolyt küld felém egy kacsintással kísérve.

Elfordul tőlem, és a többieket követve kihúz magának egy széket. Már éppen megkönnyebbültem volna, hogy a kellemetlen pillanatoknak számomra vége, amikor a következő mondat hagyja el Charles száját.

-Bárcsak az én családomban is lenne valaki, aki vezető beosztásban dolgozik a Ferrarinál, így lehet nem kellett volna éveket várnom a szerződésre. Mi a véleményed erről Victoria?