Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XIX. Fejezet

A Sato I Tanaka nevű étterembe jöttünk. Teljes mértékben rábíztam magam Nicora.

Az egész éttermet a vörös és a barna szín uralta, nagyon letisztult volt minden. A pincér egy távoli, eldugott 2 személyes asztalkához vezet minket.

-Gondoltam, hogy jobb lesz itt nyugiban, mint az étterem közepén, remélem nem gond.-megvillantja tökéletes mosolyát.

-Dehogyis, én csak örülök neki.

-Jól emlékszem ugye, hogy még nem ettél soha sushit?

-Igen, és egy kicsit félek is miatta-ilyeneket enni, amikor a gyomrom kb akkora méretű, mint egy golflabda.

-Nyugi, itt vagyok, ameddig engem látsz, ne félj semmit!

Hát persze, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Az idegességem fő forrása pont az a személy, aki meg akar nyugtatni. Én nem szólok bele, mit eszünk, csak sodródom az árral. Amikor megkapjuk a rendelésünket, meg mondom őszintén, elbizonytalanodtam. Gondolom, ez az arckifejezésemen is látszódott.

-Ez csak sushi ne félj tőle ennyire-látom a németen, hogy jól mulat rajtam.

-Tudom, de ez most...ez nyers hal-olyan hangsúllyal mondom, mintha ez nem lenne nyilvánvaló.

-Csak kóstold meg, hidd el, nem fogod érezni.

-És ha nem ízlik?

-Akkor elfordulok, és azt csinálsz vele, amit akarsz-most már alig bírja a nevetését visszatartani.

Erőt veszek magamon, és rászánom magam a kóstolásra. Hmm, engem döbbent meg a legjobban, de ízlik!

-Na, milyen?

-Finom. Kicsit fura az íz világa, de sokkal rosszabbra számítottam.

Evés közben szó esik mindenféléről: az új idényről, arról, hogy a Renault végre jól működik, a Ferrarinál való munkámról. Aztán elértünk egy bizonyos pontra, amikor éreztem, hogy megváltozik körülöttünk a levegő.

Már majdnem végeztünk a vacsorával, amikor Nico magához veszi a szót:

-Szeretnék bocsánatot kérni tőled, Victoria.

-Ugyan miért?-nem értem, mi oka lenne rá?

-Azért amit tavaly tettem, vagyis inkább nem tettem. –nem szűkítette a kört, még most sem értem. –Ezt a beszélgetést lehet a szezonzáró után kellett volna megtennünk, de akkor még nem voltam benne biztos, hogy mit érzek.

Jóságos ég. Hirtelen minden megszűnik körülöttem, nem látok, és nem hallok semmi mást, csak Őt.

-Akkor kellett volna megkérnem, hogy legyél a barátnőm. Az egész téli szünetben őrlődtem ez miatt, és azt hittem, ha visszajövünk, csak rosszabb lesz. Szerencsére nem így lett, egész elviselhető. Most már nem tudom visszacsinálni, és ahogy hallottam, neked már más van az életedben.

Sok mindenre számítottam, de erre nem. Próbálom összeszedni a gondolataimat.

-Nézed, Nico. Őszinte leszek Veled. Még most sem vagyok közömbös irántad, szerintem nem is leszek soha-rápillantok, amire magabiztos mosoly jelenik meg az arcán. –Ezért én is bocsánatot kérhetnék, megléphettem volna én is. De nem tettük, kár a múlton rágódni, változtatni már nem tudunk rajta. De honnan tudod, hogy van...?-még be sem fejezem, de eszembe jut: Camille. Biztos neki járt el a szája. Ezért még számolok vele.

-Charles az, ugye?

Én csak aprót bólintok.

-Remélem, ha eljuttok odáig, jobban megbecsül majd, mint én-most először látom rajta, hogy zavarban van.

-Hé-átnyúlok az asztalon, és meg fogom a kezét-ne temess el minket, még bármi megtörténhet. De ugye nem változik semmi köztünk? Nekem szükségem van rád!

-Ha kapnánk még egy esélyt, az maga lenne a csoda.-itt rövid szünetet tart-Nem változik semmi Vic, a szavamat adom. –megszorítja a kezemet, nekem pedig már nincs erőm a könnyeimet visszaszorítani.

Miért velem történik ez?Miért? Miért nem hónapokkal ezelőtt történt meg mindez? Akkor már régen a barátnője lennék, élhetnénk az életünket. De természetesen miért is lenne így, akkor mindenki élete unalmas lenne.

-Ne sírj kérlek-szemében látom a lelkiismeret furdalást, miközben nyugtatólag a kezem simogatja.

-Nem sírok, csak erős volt a sushi.

Pár perc múlva fizetünk, majd indulunk is vissza a hotelba. Kezét a derekamra téve vezet be az előtérbe. Itt el is búcsúzunk egymástól, ugyanis Ő csatlakozik a Michael-Martin kettőshöz, akik a bárpultnál ülnek. Hosszas ölelés után enged csak el.

-Sajnálom, ha nem úgy sikerült az este, ahogy tervezted.

-Nincs miért bocsánatot kérned, bármikor veled tartok ismét!

Mia már alszik, amikor visszatérek a szobánkba. Cam üzent, miszerint majd szeretne egy nagyon részletes beszámolót az estéről. Én pedig arról szeretnék információt, hogy a Charles-al való...nem is tudom, minek hívjam, kapcsolatomat miért kotyogta el pont Niconak.

Pénteken csak a második szabadedzésre kell kiérnem a pályára, így szerencsére tudtam egy kicsit pihenni, és átgondolni a tegnap történteket. Őszintén remélem, hogy nem tettük tönkre a kapcsolatunkat tegnap este Nicoval.

Ahhoz képest, hogy nem aludtam valami nyugodtan az éjszaka, nem is festek rosszul. Öltözködésnél eszembe jut, amit Nico mondott...bevállalom a rövidebb nadrágot, miért is ne, ugyebár.

Belépve a motorhome-ba, Sylvia és Mia felé veszem az irányt, tőlük pár lépésre Charles áll Jock-al, és nagyon tanulmányoznak egy papírt.

-Nahát, itt a királylány. Naa, milyen volt a randi?-Mia... ezt akkor is megkérdezhetted volna, amikor Charles nincs hallótávolságon belül. Fejét azonnal felénk fordítja, a mondatot sem fejezi be, amit elkezdett, hallani akarja, mit válaszolok.

-Nem randi volt, de nagyon jól éreztem magam.

Leclerc szájén apró mosoly, most talán még jobban nyeregben érzi magát. Pedig nincs. Annyira nincs, mint amennyire gondolja.

-Induljunk, különben el fogunk késni-Sylvia adja ki a parancsot.

Vasárnap újabb kettős Mercedes győzelem következett, sajnos a tempójukat még meg sem tudtuk közelíteni. Ez volt az első olyan hétvége, amikor Charles-al mindenféle probléma nélkül tudtunk együttműködni. Én igyekeztem, amennyire csak tudok láthatatlanná válni, és semmiben sem zavarni. Mia-val is egyre könnyebb a közös munka, ezt nyilván elősegíti, hogy a privát életben is jól kijövünk egymással.

Már éppen lépnék ki a Ferrari épületéből, amikor Sylvia szól, hogy menjek vissza az irodájába pár percre. Belépve a monacoit pillantom meg az egyik fotelben.

-Valami baj van?

-Nincs.Csak Charles szeretne kérdezni valamit.

-Arra gondoltam-veszi át a szót-hogy szeretném, ha Monacoban is melettem dolgoznál. A Ferrarival ez lesz az első hazai futamom, az egyik legfontosabb hétvégém az idény során, még az átlagtól is több média figyelemmel. Pietro még nincs erre felkészülve, és nem is vagyok teljesen megelégedve a munkájával. Szóval? Mellettem leszel?

-Persze, ha ezt szeretnéd, nekem nem probléma.

-Ez gyorsan ment, köszönöm Victoria, most már elengedlek. –mindketten elbúcsúzunk Sylviatól.

-Nyugodtabb vagyok, ha mellettem vagy. Szükségem lesz rád 2 hét múlva, de majd akkor mindent elmondok. Köszönöm, hogy segítesz-megsimítja az arcomat, majd hátat fordít, és megy a saját dolgára.