Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XVI. Fejezet

C H A R L E S

-Hé haver, várj már meg, hová sietsz ennyire?-hirtelen Pierre jelenik meg mellettem.

-Sehová, bocs, csak elgondolkoztam.

-Már megint azon a csajon jár az eszed, mi? De nem hiszel nekem, hogy elcsavarta a fejed-boxol bele a vállamba.

-Mert nem, hányszor mondjam még el, alig ismerem. Amúgy is.. Most szakítottunk Giada-val, azt hiszed rögtön egy másik nő karjaiba rohanok,-még az ausztrál nagydíj előtt úgy döntöttünk a volt barátnőmmel, hogy a kellemetlen kérdések, és a találgatások elkerülése érdekében megosztjuk a sajtóval, hogy már nem alkotunk egy párt.

-Testvér, nekem ne hazudj. Legalább fél éve csaj papíron voltatok együtt. Senki nem hibáztatna, ha tetszene az a lány...hogy is hívják?

-Victoria...Victoria Costa.

-Igen, most már emlékszem. Ha meglátod valahol, mutasd meg, nagyon kíváncsi vagyok, hogy néz ki.

Majdnem sétánk végére értünk, mellettünk balra a Renault motorhome-ja, a bejárat előtt pedig a Vic, Aldo, Nico, Carlos négyes beszélget. Utóbbi valami nagyon vicces dolgot mondhatott, ugyanis Vic Nico oldalához dőlve nevet, aki még közelebb húzza magához a lányt.

Bennem forr a feszültség ismét, csak úgy mint pár hete abban a bárban, Barcelonában. Nem akarom, hogy hozzáérjen bárki is. Főleg nem ez a Hulkenberg gyerek. Láthatóan van közöttük valami, csak azt nem tudom, miért zavar ennyire.

-Ő az- intek felé, miközben látom, hogy francia barátom látványosan végigéri. Meg tudom érteni, hogy miért. Barna bőre és gesztenyés árnyalatú haja nagyon jól harmonizál a piros egyenruhájával. Második alkalommal látom szoknyában, nem értem, miért nem hordja többet: kiemeli vékony csípőjét és hosszú izmos lábait. Lehetne rövidebb az a szoknya.

-Nem csalódtam fiatal barátom, nem rossz a kiscsaj-kacsint, majd szerintem észreveszi, hogy éppen Nicot semmisítem meg a tekintetemmel.-Hé, ne bámuld már ennyire feltűnően őket!

-Hagyj már békén Pierre, legalább te ne piszkálj állandóan-miért akarja mindenki megmondani, hogy mit csináljak?

-Jó, úgy látom, nem lehet veled még viccelni sem, majd beszélünk, ha nem leszel ilyen bunkó-már csak azt látom, ahogy belép a Red Bull épületébe.

Mindig is az utcai-fél utcai pályák voltak a kedvenceim, ezekben láttam az igazi kihívást. Már a szombati időmérő edzés előtt is nagyon jó előérzeteim voltak. Természetesen igazam lett, megnyertem az időmérőt. A második Ferraris versenyemen. Seb mögött én lettem minden idők második legfiatalabb versenyzője, aki az első rajtkockából indul.

Az újságírók természetesen azonnal sáskákká váltak, most még többen akartak interjút, értékelést, bármit. Mia előre elmondta, hogy a kérdésekre milyen választ kell adnom, pedig legszívesebben megkérdeztem volna tőlük, hogy miért csodálkoznak ennyire a győzelmemen? Azért vagyok itt, mert megvan a tehetségem és a tudásom. Bajnok akarok lenni a Ferrarival, ahhoz pedig győzelem kell. Nem? De.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem örültem annak, hogy Vic ezen a hétvégén az én oldalamon dolgozik. Legnagyobb bánatomra a szoknyáját valamivel hosszabb rövidnadrágra cserélte, de még így is... őszintén, nem tudom hányadán állok vele. Ideges leszek, ha mellettem van, de akkor is, ha nem. Jó lenne megint egy kis időt együtt tölteni, mint a fotózáson. Már ott éreztem, hogy van valami a levegőben, de amikor valaki mással látom, egészen konkrétan Nicoval, egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon. Eldöntöttem, hogy amikor feljön a futam után felvenni az értékelő videót, megpróbálok vele pár szót váltani.