Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XV. Fejezet

Valaki fekszik mellettem. Nem tudom, hol vagyok, és kivel, de nyugodt vagyok. Kinyitom a szemem: ez biztos egy hotelszoba. Előttem óriási ablakok, kint félhomály, de nem tudom eldönteni, hogy kora este van, vagy hajnal. Az oldalamon fekszem, és az ismeretlen csókokkal hinti be a vállam, majd elindul a nyakam irányába. Meg kell fordulnom. Charles fekszik mellettem.

-Ne menekülj előlem Victoria-kérlel, ám mielőtt megcsókolna, felébredek.

Homlokom verejtékben úszik, a vérnyomásom sokszorosa a normálisnak. Ó hogy az a.... Ez meg mi a fészkes fene volt? Veszek pár mély levegőt, és helyrerakom a gondolataimat szépen sorban: most Barcelonaban vagyok, az előbbi csak egy álom volt, nem fekszik mellettem senki, csupán Mia szuszog a szomszédos ágyon.

A telefonomat magamhoz véve realizálom, hogy még csak hajnali 5, de biztos vagyok benne, hogy már nem fogok visszaaludni. Percekig csak bámulok ki a fejemből, nem tudom hová tenni az elmúlt pár percet. Úgy döntök, hogy letusolok, hátha az egy kicsit helyrerakja a gondolataimat, de tévedtem.

Ameddig vártam, hogy Mia is felébredjen, összevágtam az elmúlt 2 nap anyagát Sebről, kiválogattam a képeket, átküldtem a marketingeseknek, de nem voltam ott fejben. Csak az álmom körül forogtak a gondolataim. Pedig már csak 1 napot kellett volna kibírnom...

Tegnap este még Mia kikönyörögte, hogy délelőtt menjek ki a pályára én is, és csináljak értékelhető felvételeket Charlesról, mert Pietro munkái értékelhetetlenek. Ez egyébként kifejezetten a monacoi pilóta kérése volt. Azt mondta, ilyen anyagot nem enged magáról közölni a nyilvánossággal. Őszintén: erre tudott volna bárki nem-et mondani? Na ugye hogy nem.

Miután Djacic kisasszony is összeszedte magát, néhány szerelő sráccal együtt 8 után nem sokkal a pályán voltunk. Charles elméletileg 10 után gurul pályára a nap folyamán először, akkor kell a videós anyagot elkészíteni. Az elkövetkezendő másfél órát a Ferrari home-ban töltöttem, és próbáltam nem előre ráparázni, hogy milyen lesz majd a találkozás a tegnapi eset(ek) után Leclerc-el. Nem sikerült.

Már éppen az induláshoz készülődtem, amikor Charles sajtósa közeledett felém, oldalán egy számomra ismeretlen férfival, akit ugyan láttam már tegnap is kamerával a kezében, de nem jöttem rá, hogy ki, és miért van itt.

-Szia Vic, szeretném bemutatni Jean Delobel-t. Ő Charles egy régi, közeli barátja, aki szintén fotózik és videózik a nap folyamán.

-Victoria Costa vagyok, a Ferrari fotósa, nagyon örülök.- Jean alacsony termetű, velem kb egy korú, kerek arca, és nagyon barátságos mogyoróbarna szeme van. Haja elég ritkás, gondolom ez a Leclerc-el való hosszas barátság következménye. Egyébként pedig: személyi fotós a szezon előtti tesztre...kérlek.

-Szerintem induljunk, különben el fogunk késni-sürget minket Mia.

Jean azt kérte, hogy a jelenlétem ellenére is dolgozhasson függetlenül, külön tőlünk, cserébe az összes felvételét a rendelkezésünkre bocsájtja. Szabad utat adtam neki, azt és úgy csinál, ahogy szeretné, nem vagyok a főnöke. Piertonak, ami már a járó motorú Ferrari mellett áll, igen.

A garázsba belépve Miaval a fejünkre kapunk egy fejhallgatót, majd beköszönünk, hogy mindenki tudja, itt vagyunk mi is. Különböző csatornákon beszélünk, hogy ne zavarjunk más részlegeket csapaton belül a munkában. A gyakornokom azonnal felkapja a fejét, amikor meghallja a hangom.

-Te hogy kerülsz ide?-láthatóan nem örül a találkozásnak.

-Csinálok pár videót, de nem leszek itt egész nap, zavarok?