A Védelmező

16. rész Váratlan vendég

Szófogadóan mögé szegődöm, ő pedig elővigyázatosságból előveszi a fegyverét, felkészülve figyel.

-Lassan oltsd fel a lámpát.

Ezt már nem szavakkal közli velem. Óvatosan a kapcsolóhoz nyúlok felkapcsolom és...

-Meglepetés!!! - egy hirtelen örömkiáltás özön töri meg a csendet.

A szüleim, egy-két alkalmazott meg a barátnőm.

Mit keresnek itt és mi ez az egész.

-Connor tedd le azt a rohadt pisztolyt végre! - kiált Hank az asztal alá bújva.

A partnerem zavartan megrázza a fejét az emberekre majd a fegyverre néz aztán gyorsan elrakja.

-Én, én elnézést. - dadogja, a led a homlokán vörösből sárgára majd ismét kékre vált.

Körül nézek, egy hatalmas üdvözlő szalag lóg a plafonról az asztalon pedig sütemények hada sorakozik. Mind arra várván hogy valaki megkostólja.

-Mi ez? - vonom kérdőre a szüleim.
-Úgy gondoltuk megérdemled ezt a partit a történetekre vissza tekintve.
-Igen, én és a kollégái pedig segítettünk megszervezni. - lép közelebb a hadnagy széles mosollyal az arcán, aki végre ki mert merészkedni az asztal nyújtotta bisztonságából.
-Hadnagy ezt miért nem mondta el nekem? - igazítja zavartan a nyakkendőjét Connor.
-Akartam de inkább úgy döntöttem hogy mégsem, mert a végén úgy is kikotyogtad volna ahogy ismerlek.

Neveti el magát majd megsimogatja az android rendezett de mostmár kusza tincseit.
Evi jön mellém, kicsit odébb húz a tömegből.

-Köszönök mindent amit értem tettél, ha te nem lettél volna biztos kinyírt volna az a bádogdoboz. - néz rám elgondolkodva.
-Mi mást tehettem volna hisz nem ez a barátok dolga?

Kitárja a kezét azután olyan szorosan megölel mint aki a világ összes kincséért sem akarna elereszteni.

- Olyan jó hogy újra itt vagy, viszont ha rendőr vagy, vagy sem akkor se keverd magad ilyen helyzetbe többé. - tekintete fátyolos lesz ahogy végignéz.
-Rendben megigérem, de most valamit mutatnom kell neked.

Feljebb húzom a ruhám újját, annyira hogy más ne vegye észre. Koncentrálok és egy kis részen eltüntetem a bőrt, ő ámulva figyeli mindezt.

-Ez, ezt meg hogy csináltad?-kiváncsiskodik enyhén lesokkolva.
-Ez az egyik dolog ami történt de nem most hanem a balesetben.
-Hogy érted ezt? - vizsgálgatja a karom.
-A ball lábam és a hasam egy része még ilyen meg a szemeim is.

Elakad egy pillanatra, csak tekint előre némán.

-Ez egyszerre fura és király, tudsz mindenféle klassz dolgot csinálni mint Connor? - alig bírja magát tűrtőztetni.
-Nem, azért annyira nem, csak félig vagyok android. - suttogom neki halkan.
-Egy hybrid lettél.

Fogja meg a karom izgalmában, olyan mosoly ível át a száján hogy egészen a füléig felfut.

-Igen de titokban kell tartani, rajtad kívül még a szüleim a hadnagy és Connor tud róla.
- Ez így már nem is titok. - teszi karba a kezét.
-Tudom, azért igérd meg.

Bízok benne viszont biztosra kell mennem.

-Bízhatsz bennem, lakat a számon. - jelképesen cipzárt húsz a szájára.
- Viszont most nem ezért vagyunk itt, hogy háborgassuk a múltat. - teszi a vállamra a kezét azután elhúz a sütikkel teli asztalhoz.

Rengeteg fajta ízű és formájú közül lehet választani, még a kedvencem is van Tiramisus.
A kollégák előtt nem fogom degeszre enni magam, pedig meg-meg kísért. Még azt hinnék, hogy valami haspók vagyok.

-Hali szöszi, hogy s mint?

Istenem ez már megint itt van, mikor hagy már végre békén. Attól hogy segített Connort elmenekíteni azért hálás is vagyok de attól még nem vagyunk haverok.

-Hello Gavin. - pillanatok magam mellé miközben belekostolok a desszertbe.
-Óh helló kedves, téged még nem láttalak itt. - nyalja hátra kócos tincseit a barátnőmet stírölve.

Azt próbáld meg, kinyírlak ha egy ujjal is hozzá mersz érni.

Legalább kipróbálhatnám milyen erős a karom és szívesen megnézném meddig tud lilulni a feje.
Ám akkor a háttérből megszólal a zene, ez menti meg a szorult helyzetünk.

-Hallod ez az egyik kedvenc számom. - lelkesülül fel.
-Ja egyébként hali, menjünk táncolni. - húz el lelkesen.

Gavinre nézek majd vállat vonok, ő csak lemondóan int, ott maradva kettesben az italával.

-Te tudtad? - kérdezem odébb szemébe nézve.
-Persze, nézz rá, egyből kiszúrtam, teljes káó. - vonja fel az egyik szemöldökét.
-De most gyerünk és táncoljunk!

Egyre több ember kezd figyelni minket, többen csatlakoznak hozzánk.

-Nem tudok táncolni. - suttogom megszeppenve.
-Nem az a lényeg hogy tudsz vagy sem, érezd a ritmust, csak kövess. - mutatja a lépéseket.

Először botladozva, aztán belejövök szép lassan leutánzom mozdulatait. Kezdem átadni magam a zenének, csak a ritmusát érzékelem. De hirtelen két kar érintését érzem. A szívem abban a pillanatban kihagy egyet amint felismerem.

-Szia. - néz velem szembe a két barna szempár.
-Sz-szia Connor. - hátranézek.

A barátnőm csak bátoritóan kacsint elvegyülve a tömegben figyelve minket.
Tuti az ő keze van a dologban.

-Igen ő küldött. - fejti ki.

Ismét a szemeibe tekintek.

- Felkérhetlek egy táncra? - nyújtja ki a kezét meghajolva előttem.
-Én, én nem tudok táncolni. - motyogok zavaromban.

Elmosolyodik aztán megfogja a kezem.

-Nem úgy vettem észre.

Kezünk egybefonódik, megfogja lágyan a derekam majd lassan elkezd vezetni előre. Csak a lábaimat figyelem nehogy rálépjek, vele pedig elrontva a pillanatot.

-Ne a lábad, engem figyelj.

Elveszek a szemeiben ám úgy néz ki beválik. Lassan követem a mozdulatait ő pedig végig figyel.

-Nem tudtam hogy táncolni is tudsz. - vigyorodok el, egyre tehetségesebb táncpartneremen.
-Volt időm rá. Mikor Hank nem volt otthon bekapcsoltam a régi számait és mivel nem volt partnerem kénytelen voltam a felmosóval lassúzni. - kucogni kezdek.
-De már találtam egy jobb partnert. - közelebb hajol, arcunk majdnem összeér.

Minden lelassul körülöttünk, csak ő meg én, elönt a forróság. Egy hirtelen ajtócsapódás azonban ki zökkent minket, azonnal felé rántom a fejem. Connor szorosan magához von, egészen takarva engem.

-Ő az. - hangja hirtelen komollyá válik.

Felismerem a testtartást majd a ruhát és azt a figyelemfelkeltő élénk kék szempárt.

-Nines.