𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔

24. School

A szél tépázta a fákat. Heves esőzés töltötte meg a hét utolsó napját. A fekete gomolyfelhők gyors léptekkel haladt Buffalo felé.  A természet ma igazán dühös. Szinte nyoma sincs a  tegnapi napsütötte csütörtökhöz. Amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan is fog pár óránbelül eltűnni Torontóból. Szemeimmel egy falevet követtem amint a szél leaggadja a fa ágáról, majd felkapva őt, messzire repíti. Az asztalomra könyököltem, s fejemet támasztottam. Egyeltalán nem figyeltem arra amit Mr Feldmann magyarázott. Szavak jutottak be a fülembe, s azonnal távozzak. Olykor mondatfoszlányokat kaptam el. Emlékeim a sokadszorra is a vasárnap estén jártak. Annyira boldog család! Shawn úgy beszélt a húgával mint mással nem. A testvéri szeretet köztük földöntúli. Egyik legjobb barátja, az állítólagos Nash Grie,  az este végén telefonált – pár nap múlva ide látogat. Shawn-nak szándékában áll bemutatni neki. Igazán jó barátságban állhatnak. Habár én mindenkivel jóban vagyok az suliban, még sincs legjobbbarátom... Az William volt. A srác szerdai mosolya még mindig élénken él az emlékeim közt. Matek órán ültünk, és ismételtük – az érettségire készültünk. A megoldások többször Will szajából hangzottak el. Az óra végén Mrs Robinson mosolyogva megjegyezte, hogy ha a fiú így folytatja, akkor érettségije akár ötös is lehet. Ezért órai feleletnek számítandó ötöst írt be neki. Amikor ezt a tanárnő megemlítette, abban a  pillanatban Will mosolyogva fordult felém öröm csillant a szemében.  Elismerően biccentettem. Lekörözött engem és Olivia-t. Osztályelsők voltunk év eleje óta, egészen március másodikáig. Most ezt a címet ő viseli.

Shawn szeretett tanulni. Szabad idejében olvasni szokott, vagy éppen engen piszkálni amitt, hogy összekeverem az akkordokat a gitáron. Na igen, végre esélyem nyílt megtanulni gitáron játszani. Amellett  rávett, hogy sokkal többet foglalkozzak a tanulással. Mindennap leülök az íróasztalom elé magolok. Shawn azt ígérte, hogy ha az étettségim átlaga 4,5 felett lesz, akkor elvisz Kaliforniába. Igaz az ajánlata nagyon de nagyon csábító, mégsem ezért teszem. A Stanford egy nagyon erős egyetem. Nem csak az ösztöndíj miatt akarom, hogy felvegyenek, hanem mert van eszem. A mai világban sokat ér, ha valaki okos. Hiszen nem lehetek örökké úszó. Ha ne adj’ isten, balesetem történik, nem biztos, hogy felépülhetek. Biztosítékként az eszem az amit mindig hasznosíthatok.

A vacsora alatt minden téma elhangzott. Politika, suli, munka stb. Úgy viselkedtek mintha én is a családjuk tagja lennék. Viccelődtek velem, és tanácsokat osztogattak az érettségivel kapcsolatban.

— Te is így gondolod? – fejem a hang irányába kaptam, Karen kíváncsi szemekkel vizslatott engem. Zavartan néztem vissza rá, mint akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy vajon mi történik éppen.

— Mi..mivel kapcsolatban? – kérdeztem vissza és kicsit összehúztam magam. Teljesen máshol jártam fejben, s ez mindannyiuknak szemet szúrt. Karen elmosolyodott és újra belekezdett.

— Aaliyah spanyolt szeretne tanulni, mert nem rég látott egy csereprogramot ami félév múlva indulna és előtte nyelvi előkészítőt biztosítana a jeletkezőknek. Szerintem egy kicsit nehéz nyelv.

— Messze is lenne ha Európában lesz – tette hozzá Manuel a felesége monológjához.

Egy csereprogram? De hát ez nagyszerű! Egy másik ország nyelvét tanulni és beszélni nagyon jó lenne. Megismerni egy más ország kúltúráját, a természetét.

— Igaz, a spanyol nem könnyű, de nem is nehéz. Nagyon sokan választják plusz óraként. Jól jön ha az ember elkeveredik Spanyolországba. Vagy esetleg Dél-Amerikába. Én támogatanám, ha ezt szeretné. – mondtam a saját véleményem mire Karen gondolkodó arcot vágott. Pár pillanatig csend honolt közénk s csak az étkezésünk zajai adtak némi oldást.