𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔

19. Championship

Mérhetetlenül dühös voltam William-re. Nem értem miért volt jó neki az, hogy sarokba szorított engem. Az egész viselkedése olyan fura mostanában. Nem tudom hova tenni. Én tényleg, tényleg hittem abban, hogy William megváltozott; vagy legalábbis változáson megy keresztül. Reméltem, hogy miután hozzánk költözik, a kapcsolatunk rendeződik. De őt suttyba dobta a reményemet eziránt. Egyetlen embet akivel erről beszélhetek az Shawn. Miután egy őszinte magyarázattal elküldtem őt, dühömben megírtam egy olyan üzenetet Will-nek ami soha nem akartam. Még akkor sem amikor anno mélységesen megbántott.
Az eset óta több mint négy nap eltelt. Crossinggal egymáshoz sem szólunk. Még egy szia-t sem teszünk a másik felé. Anyáék ez feltűnt, de nem szóltak semmit. Ránk hagyták a dolgot. Azt hiszik megfogjuk oldani, mert látták, hogy nem rég ismét - mondhatni - jó viszonyt kezdünk ápolni. Valamennyire ez igaz is volt. Viszont megint elrontotta. Annyira elegem van már ebből fiúból. Nem is értem, hogy mit szerettem benne. Legjobb barátom volt aztán egyik pillanatról a másikra már csak egy ismerős arc. Vele ellentétben, Shawn sokszor keresi a társaságom, amit örömmel fogadok. Sokat beszélgetünk telefonon keresztül. Tegnap irodalom óra közepén írt üzenetet, ami következtében megszólalt a telefonom. Pechjemre Ms Taylor megelégelte ezt, s felküldött az igazgatóiba. Nem én voltam az első akinek a telefonja megszólalt már az óráján. Velem ez előszőr történt meg s máris ott végeztem fent. Mr Jason Lee, az igazgató úrunk, a jó tanulmányi átlagomra hivatkozva elengedett egy figyelmeztetéssel. Legalább azt megúsztam, de mai 200 méter hossz úszást nem. Az utóbbi napok délutánjait az uszodában töltöttem. Órák útán minden társammal itt voltunk és készültünk a versenyre. Mivel a sebnek a homolomnak már nyoma sincs így nem kellett azon aggódnom, hogy valamelyik vetélytárs beszólt. Mert igen megtették volna. Sokat hallottunk róluk. A St. Clarmount kiemelkedően jó az úszásban. Nehéz lesz megverni őket.

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Stanfordról jönnek megnézni minket. Paul elárulta, hogy össesen négy ember fognak kiválasztani az ösztöndíjra. Nate megleste az edzésüket, amiről videót is csinált. Megmutatta nekünk és mi csak ámuldoztunk. Kétségbe voltunk s még vagyunk is esve. Fogalmunk sincs, hogy hogy fogjuk legyőzni őket. Ez kell ahhoz, hogy valamelyikünket kiválasszák - legalábbis így gondoljuk mi.

— Ne aggódj kislányom! Ügyes leszel! - bíztatott anya és szorosan megölelt, apával egyetemben.

— Valaki vár rád a lelátónál. - biccentett anya a hátam mögé mire megfordultam és nem hittem el amit látok. Shawn valóban eljött. Tegnap este még nem volt biztos az eljövetele. Mosoly kúszott az ajkaimra amint megtaláltuk egymás szemeit. Apa segített felvenni az iskolánk logójával ellátott köntöst majd puszit adott az arcomra.

— Tudod, valóban jó srác. – ismerte el apa a nyilvánvalót. Örültem, hogy mindkét szülőm jó véleménnel van a firúl.

Anyáéktól elköszöntem, hisz 15 perc múlva kezdődik a verseny, én pedig még köszönni szeretnék az énekesnek. Apa elővette a kamerájár és azzal együtt foglal helyet a lelátón anyával. Én az emberek közt szlalomozva elsündörögtem Shawnhoz. Közelébe érve egyre jobban ideges lettem. Próbáltam a légzésemet egyenletessé tenni. Soha nem dobogott ennyire a szívem mint most. Vagyis egyszer régen, mikor Will a szekrényben majdnem megcsókolt. Jézusom, már megint azaz idióta van a fejemben. Gyorsan kikell vernem őt innen!

— Szia – köszönt a Shawn amint hozzá értem. Arcára a sulink logója volt festve. Alig felismerhető a srác, ám az aki nagyon közel kerül vagy került a fiúhoz, az simán felismerheti. Szemei megtéveszthetetlenek voltak. Mély barnán csillogtak. Göndör fürtjei most is rakoncátlanul álltak. Lefogadom, hogy nem foglalkozott sokat a hajával. Szerintem neki ez a természetes, nem is kell neki hajzselé vagy ilyesmit. Csak le ne vágja azt a csodás haj koronát!