Az este folyamán egyszer sem említettem Karen nevét. Persze elgondolkodtatott, hogy miért és mit üzenhetett a nő Andrew-nak. Ilyenkor az ember csak egy dologra gondol, megcsalás? Valóban ez lenne a háttérben? Amit Shawn mesélt a szüleiről, hogy mennyire szereteik egymást, valójában nem lenne igaz? Válófélben lennének? Annyi itt a felvetett kérdés, ám egyikre sem tudok választ. De az is lehet, hogy talán csak én komlikálom túl. Ez is egy gondolat.
Shawn a kis koncerje végén hatalmas tapsot kapott, majd a mögötte lévő kivetítőn megjelent a szám, hogy eddig mennyi adomány gyűlt össze. Nem kicsit meglepődtem az összegen.
Andrew egy öleléssel köszöntötte a fiút mikor az visszatért közénk. Shawn arca ragyogott a boldogságtól.
- Elképesztő voltál! - elismerően biccentettem az öltönyös srácnak, akit muszáj volt megölelnem mégegyszeri gratulációként. Vállára hajtva a fejem lehunytam a szemeimet, ám azonnal ki is pattantak. Shawn keze kicsit lejjebb volt mint a derekam. Elhúzodtam tőle, de semmit sem érzékelt a pillanatnyi zaklatottságomból.
- Igyunk. - nyúltam a pezsgős pohárért s koccintásra tartottam de nem vártam meg míg ők is felemelik, inkább lehajtottam a maradék pezsgőt. Egy jól eső sóhaj hagyta el a számat.
- Lassan Amelia, hosszú még az este. - tájékoztatott Andrew.
- És ezért szeretnék inni, hiszen nincsenek itt a szüleim. Mindjárt itt a tizennyolcadik születésnapom és nulla tapasztalatom van az életből.
Fogalmam sincs mi lehet az oka kirohanásomnak. Talán az utóbbi időben kapott sok stressz okozza; a dolgok melyeket nem vártam az életembe. Azt hittem, hogy úszhatok bármiféle gond nélkül. Hittem, hogy William megtud változni. Micsoda egy naiv kislány vagyok. Még jó hogy anyáéknak lesz egy második gyerekük. Talán ő nem olyan lesz mint én. Olyan aki büszkévé teheti őket, mert én már nem tehetem meg.
- Hé, Amelia! - értek Shawn ujjai az arcomhoz, s hüvelyk ujjával egy könnycseppet törölt le. Észre sem vettem, hogy eleredtek a könnyeim. Képes vagyok elsírni magam egy világsztár előtt. Harsányan felnevettem.
- Most mi az? - kérdezte, s arcán a teljes értetlenség volt jelen.
- Te, ha te nem vagy, akkor még most is úszhatnék kihagyás nélkül. De a Will-el történtek talán akkor is megtörténtek volna. - motyogtam az utóbbit kissé elgondolkodva.
Úgy látszott, hogy körülöttünk mindeki jól érzi magát. Egy csodás városban és egy csodás estén vagyok, én mégis rosszul vagyok. Ostoba vagyok! Hogy hihettem azt, hogy jól fogom érezni magam?! Mindig van van valami ami közbe avatkozik. Ami most például a stressz okozta kitörésem. Nekem pihennem kell.
- Visszaszeretnék menni a hotelbe, Shawn! - kérleltem a fiút.
Shawn megadóan bólintott, majd váltott pár szót Andrew-val, aki meglehetősen frusztrálnak tűnt. Vajon Karen van a háttérben? Nem akarok rosszra gondolni, de csak arra tudok. Viszont most hamar eltűnnek ezek a gondolatok a fejemből, mert Shawn kézen ragadott s az emberek és asztalok között szlalomozva kivitt egy kihalt folyosóra. Persze a teremből hallani lehetett az újonnan érkezett előadót.
Shawn kivezetett a folyosón egy másikra aminek a végén egy ajtó volt.
- Ez a hátsó ajtó? - kérdeztem rá mert nem értettem miért arra megyünk.
- Igen. Elől lehetnek rajongók és olyan fotósok akik hamis cikkeket írnának rólam, vagy rólad. És szerintem te sem szeretnéd - érvelt s közben kinyitotta az ajtót és előre engedett.
A sikátor végén egy fekete autó állt. Megijedtem, mivel ellállta az utat és azt hittem, hogy lesi fotósok vannak benne, ám meglepetésemre tévedtem. Ez ugyan azaz autó amivel bálra jöttünk.
- Vissza a hotelhez kérem! - szólt előre a fiú a sofőrnek. Az autó pillanatokon belül a forgalmas úton araszolt.
- Andrew mit mondott? - törtem meg a pár percnyi csendet. Nem volt kínos, sőt, semilyen se. Csak egyszerű csönd volt, amit csak a rádió töltött ki. Abból Shawn egyik dala, s azt követte Post Malone jelenlegi slágere.
- Hogy vigyázzak rád, és ne hagyjam, hogy leidd magad. Az apád lelkünkre kötötte, hogyha valami bajod esik, azt nem hagyja annyiban. - magyarázta, én pedig csak mosolyogtam. Imádom az apámat, de néha túlzásba viszi ezt a "egyetlen, drága kislányom, vigyázz magadra, a mai világ nem a régi" féltést. De megértem őt. A mai világ tényleg nem olyan mint évekkel korábban volt. Korrupció, pénzmomás, fegyverkezés. Éppen emiatt költöztek el a szüleim Kubából, ide Kanadába. Itt is meg van az ami ott, de itt semennyire nem érezzük azt.
- Ő már csak ilyen. - nevettem fel, egy nem régi emlék hatására.
- Az apám az a fajta ember aki bármit megtenne a gyerekéért. Tudod a családom kubai, és mikor anya terhes volt velem, akkor döntötték el, hogy mindannyian elköltöznek. Anya álma volt Torontóban élni, így kérdés sem volt hol kezdik meg az új életüket. - meséltem elmerengve. Shawn mindvégig figyelmesen hallgatott, a szemkontaktust egyszersem szakította meg.
- Camila barátom is onnan származik. A Cabello család, lehet, hogy a családod valamelyike ismeri vagy ismerte őket. - mondta, s ez engem elgondolkodtatott.
- Még sosem gondoltam erre, de az apám egyszer mesélte, hogy volt egy barátja, Alejandro Cabello de mindenki csak Cabello-nak hívta. Valamin összevesztek és megszakították a kapcsolatot. Talán ha nem vesznek össze, akkor ismerhetném személyesen is Camilát. Jézusom, milyen mázli lenne már. - estem kisebb extázisba. De tényleg, micsoda szerencse lenne. Barátnők is lehetnénk.
- Ha akarod - kezdte Shawn de a sofőr közbe szólt miközben leállította az autót.
- Megérkeztünk.
- Köszönjük - felelte a fiú helyettem is és elköszönve a sofőrtől kiszálltunk a fűtött a járműből.
Egymás mellett, csendben haladtunk a liftig, ott előre engdegett majd megnyomta a nyolcadik emelet gombját. A kis helységben is szólt a zene amit nem ismertem de tetszett. A feltűzött hajamból kiszedtem a tűt, és kicsit beletúrtam így szép lágy hullámokban omlott a csupasz vállaimra.
Shawn
Elköszöntük John-tól, a sofőrtől és bementük a hotelbe. A lift ajtaja kinyílt és előre engedtem a lányt. Bevallom, hogy kicsit elbambultam a fenekét nézve. De hamar észbe kaptam s én is beléptem a liftbe. Megnyomva a nyolcadik emelet gombját, a vasdoboz elindult felfelé. Egy rádióból zene szól ami oldotta a hangulatot. Óvatosan a mellettem álló teremgésre pillantottam. Amelia kivette fehér hajából hajtűt és beletúrt abba. Haja a vállára omlott, háta félig szabad volt. Kedvem lett volna eltűrni a haját hátra, hogy csodálhassam őt. Bár piros ajkaira visszatévedtek a szemeim. Akartam. Megakartam ízlelni őket. Vajon milyen rúzst használt? Ő is gondol rám úgy ahogy én ő rá?
A lift ajtaja kinyílt és a lány kilépett rajta. Szemeimmel követtem az alakját.
- Nem jössz? - kérdezte biccentve a távolban lévő ajtóra.
Ó, édes Istenem!
- De, de - dadogtam zavartam s melléje siettem.
A beléptetőkártyámat lehúztam az olvasón s az halk sípolással jelezte, hogy nyitva a nyilászáró. Ismét előre engedtem Amelia-t, aki egyből a fürdőt vette célba.
A szobámba érve az ágyra vetődtem. A hajamba túrtam tehetetlenségemben. Annyira frusztrál a gondolat, hogy nem tudom érez-e valamit irántam. Fura, hogy olyan lány tetszik akit nemrégiben konkrétan leütöttem?
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
2019.08.15.
Hali!
Remélem ez a rész is tetszett, ám ha még sem ajánlom az ABOUT US c. könyvem. Egy jó ideje fontolgattam, hogy kitegyem-e vagy sem, de végül közzétettem, mert kiváncsi vagyok más mit gondol róla; hogy érdemes-e nektek írnom.
Szóval valamilyen formában jelezz ott vissza, KÖSZÖNÖM!♥
YOU ARE READING
𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔
Romance"Mindig olyan férfi fog vonzódni hozzád, aki valamilyen szempontból kiegészít" Amelia Cruz olimpiai úszó akar lenni. Ezzel nem csak az ő, de az édesanyja álmát is valóra váltaná; ám egyik este a lányt leütik. Mindez merő véletlenségből történik. A d...
