15. The Recording

80 4 0
                                    

William jelent meg előttem a semmiből. Fekete öltönyt viselt, haja kissé megnőtt, ezáltal néhány tincs a szemébe lógott. Szemeivel engem pásztázott, mint aki várt valamire, ám nem volt időm ezen gondolkodni, mert mellette Shawn bukkant fel. Szintén fekete öltönyt viselt, fekete lakk cipővel. Tétlenül néztem szembe velük. Nem mondtak egy szót sem, csak bámultak és bámultak. Körülöttünk csupa fehérség uralkodott. Mintha a mennyben lennénk. Ilyen lenne a menny? A hely ahova a jó emberek kerülnek?

Válassz Amelia R. Cruz! - szólt egy idős, rekedtes hang. Körbe pillantottam, de a fehérségen és magunkon kívül nem láttam senkit.

Egy kisebb pánik lett úrrá rajtam. A fiúk csupán álltak és nem szóltak, de hang egyre jobban csak azt ismételgette, hogy válasszak.

De minek? Miért válasszak? Közölük kellene választanom? Miért?

A szív sok ember szeret, mégis egy embert választ szerelméül. Van hogy többször, van hogy csak egyet de azt örökre.

— Szerinted én szeretem őket? - kiáltottam, de a szavain a semmiben lengtek tovább.

— Szeretem. - suttogtam magam elé, megválaszolva a saját kérdésem miután a hangtól nem kaptam választ.

— De nem tudok. Nem tudok! - kiáltottam ismét, s a térdemire csaptam, majd zokogásban törtem ki. Ujjaimmal tejfehér hajamba túrtam. Szemeim a két csenben álló fiatal férfiakra siklott. Meredten néztek engem. Lábaim maguktól mozogtak, pillanatokon belül előttük toporogtam. Tekintetük meglágyult. William gesztenyebarna szemei megtalálták az enyémet. Halvány mosoly jelent meg az ajkain.

— Mondd, szeretsz engem? - kérdezte.

— Már hogyne szeretnélek. A legjobb barátom vagy.. voltál. - feleltem szipogva, egyszer megakadva.

— Szerelemből? - kérdezett megint. Kérdésére nem tudtam felelni. Ezen sosem gondolkoztam el, úgy igazán.

— Na és engem? - jött a kérdés Shawn-tól. Rákaptam a szemeim. A szó, ahogy Will-nél, Shawn-nál is megakadt.

A sírásom már alább hagyott s a szipogásom is.
Hirtelen szorítást éreztem a torkomban. Nem kaptam levegőt. Pánik rohamom lenne?
A tüdőm oxigén után esedezett. A földre rogytam és a tüdőmre tettem a kezem. Mindkét fiú mellém guggolt, s a hátamat simogatták.

— Végy mély levegőt Roselyn - suttogta William a fülembe, rá emeltem a fáradt szemeim. Elvesztem az íriszei csillogásában. Vágytam arra, hogy a karjai öleljenek. Hogy mindig érezzem őt magam mellett. Hogy végre ajkai az enyémeken legyen, bepótolva azt amit Jesse-ék félbeszakítottak annak idején.

— Ügyes vagy kislány! Még egyszer, mély levegő! - Shawn szavaira koncentrálva újabb levegőket szívtam be, amik jól esően hatottak a tüdőmre. Most már nyugodtabban lélegeztem.

Gyerünk, válassz Amelia! Te is tudod a választ. - mondta a hang, mire dühösen felpattantam. Dühtől izzó szemekkel fordultam párszor körbe a tengelyem körül.

— Mutasd magad! Ki vagy te?! - kiáltottam el magam. Természetesen nem kaptam választ.

— Ébredj fel! Amelia? - magam mellől hallottam Shawn-t, viszont nem volt jelen. Sem William; - Amelia?! Ébredj!

Riadtan tértem magamhoz, velem szemben máris egy kedves arc fogadott.

— Rosszat álmodtál? - kérdezte érdeklődve.

Megköszörültem a torkomat.

— Nem. - rövid válaszom további kérdéseket vont maga után Shawn szájából.

𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔Where stories live. Discover now