𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔

12. William/New York

WILLIAM

Ereimben érzem a vérem áramlását. Szivem hevesen dobog a torkomban. Az erkélyen vagyok s korlátnak támaszkodom a karjaimmal. Egyenesen bámulok a sötétségbe. Az ég csillagos, s a Hold is teljes egészében jelen van. Sokat ittam, tudom. Mégis érzem mindazt amit nem akarok, szóval mégsem vagyok részeg. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Hiányzik. Rettentően hiányzik az anyám. Nincs itt senkim. Leszámítva a Cruz családot, és a legjobb barátomat. De ők nem a vérem. Szeretem őket, de nem, ők nem, ... a családom. Istenem ez annyira nehéz! Nem bírtam tovább. Zokogásban törtem ki. Megfordulva a tengelyem körül lecsúsztam a földre. Habár a kabátom nem volt rajtam, nem fáztam. Fejemet a térdeimre hajtottam s úgy hallgattam a bentről jövő zenét. Nate most is odatette magát. A buli hatalmas. Ám én még sem érzem itt jól magamat. Amelia valószínüleg utál. Az egyetlen lány, akit valaha ia szerettem, utál. A drága és sármos William Crossing egy kész idegroncs.
Felesz vagy mersz-t játszottunk bent. Nate, én, Chris, Haley, Olivia és még az úszócsapat többi tagján kívül legalább öt ember a végzős évfolyamból. Mona, amilyen okos tojás, olyan gonosz is.

— Felelsz vagy mersz, Williey?!

Szemeimmel, ha lehetett akkor
ölni tudtam volna, ahogy Mona szólitott. A szüleim így becéztek amikor kicsi voltam. Aztán felnőttem. Viszont azért néha előfordult, hogy anya így hívott. Gyűlöltem Mona-t, ahogy ő is engem, de ez egy régi sztori. Talán később elmesélhetem mi történt köztünk.

— Felelek – magabiztosan néztem bele zöld szemeibe, amik ravaszságról árulkodtak. Nem hazudok, egy pillanatra megijedtem tőle.

— Milyen árvának lenni? Anyád felkészített rá? – a lány szája sarkában vigyor bújt meg.

Mintha megállt volna az idő egy pillanatra. Nem számítottam ilyesfajta kérdésre. A szivem összeszorult a gondolatra. Torkomban gombóc keletkezett, a feltörekvő könnyektől. Nem adhatom meg Mona-nak azt az örömöt, hogy összetörve lát.

— Ezzel most messzire mentél, Mona! – fröcsögtem arcába a szavakat s felviharoztam az emeletre. Utolólag még hallottam ahogy Nate lehordja őt.

— Ezt nem kellett volna, Mona. Mégis mi a faszért viselkedsz így vele?

Elmosolyodtam. Nate a védelmemre kelt. Bár nem volt rá szükség, örültem, hogy megtette.
És emiatt vagyok most a vendégszoba erkélyén egymagam. Nate próbált beszélni velem még a legelején mikor feljöttem de meggyőztem róla, hogy jól vagyok, csak egy kis egyedüllétre van szükségem. S valóban ez kellett nekem. Hogy rendesen átgondoljak mindent.
Most már nem csupán apa miatt, de mindkét szülőm miatt úsznom kell. Nem csak azért mert szeretem csinálni, hanem szeretném ha büszkék lennének rám.
Fogalmam sincs, hogy meddig merülhettem el a gondolataim közt, de egyszer csak arra eszméltem fel, hogy majd szét fagyok s bent a zene elhalkult. Feltápászkodtam a hideg betonról, s bementem a fűtött házba. Körül tekintően haladtam le a lépcsőn, hogy lássam mi maradt a buli után. Mindenhol söröspoharak feküdtek. A kanapén Jay feküdt tátott szájjal, amin jót mosolyogtam.

— Teljesen kiütötte magát. – szólalt meg hirtelen a konyhából Nate, mire a szivemhez kaptam a kezem.

— Ember – nevettem fel meginhatva a fejem; — Látom jó volt a buli.

Körbe tekintve a helységben csak piros söröspoharakat látok, meg jó néhány üres vodkás üveget. Amikor Nate bulit tart, akkor ő sosem issza le magát a sárgaföldig. Ezért is hagyja a James házaspár, hogy a fiúk bulit rendezzen. Nagyon jó emberek. A szüleim egyik legjobb barátai, a Cruz szülők mellett. A hétvégén van James-ék házassági évfordulója. Szóval ők elutaztak a hétvégére, egyedül hagyva a nem rég betöltött 18. életévű fiúkat. Jay, mint korábban már említettem Nate uncsitesója, ő mindig kihasználja ezt az alkalmat amikor ihat. Habár ő is közelít a 18-hoz, mint én, őt kevésbé engedik a szülei, hogy alkoholt igyon. De ez csak szülői féltés.