𝐾𝐼𝐷 𝐼𝑁 𝐿𝑂𝑉𝐸 》✔

3. Tragedy

Az éjszakámat többnyire az ágyban való forgolódás töltötte ki. Néha kipillantottam az ablakon keresztül. A sötét kék függöny ismét nem lett behúzva. Fáradt voltam, de mégis felkeltem az ágyból. Mezítláb lépkedtem ablak irányába, s jobb szemre véve, odébb tolva a függönyt egy üvegajtó állt. Lenyomtam a kilincset s kitártam az üvegből készült ajtót. A hűvös azonnal beáramlott a helységbe. A szél belekapott a hajamba. Megborzongtam a hidegtől, fáztam de nem érdekelt. Valahogy kikell tisztulnia az elmémnek. Az elmúlt másfél nap nem volt valami kellemes. Willam 'zaklatása', Shawn Mendes érdekes bemutatkozása. Eddig se kedveltem kettejüket, de ha így folytatják egyiket biztosan megölöm. Na jó, ez rosszul jött ki. Shawn talán nem is olyan rossz. Amit tett, hogy behozott és mellettem maradt, ezt nem sok mindenki tette volna meg értem. Ettől függetlenül nem fogom őt szeretni mint embert, sem mint énekest. Bár ahhoz semmi kétség, hogy tud valamit az a srác. Hisz több milló lány rajong érte. Nahát! William eltörpülhet mellette. Érte csak a suli lányai rajonganak, de vannak kivétel. Itt vagyok én. Engem hidegen hagy az a bolond. Bár ezt senki sem tudja, mielőtt utálni kezdtem őt, akkor nagyon is kedveltem. Kedves kis srác volt. Fogalmam sincs, hogy miért fordult ellenem. Nem voltunk hú de nagy barátok, de elvoltunk egymás társaságában.

- Megfogsz fázni! - szólt egy hang mögülem, amire ijedten fordultam meg. Azt hittem, hogy csukva volt az ajtó. A hang tulajdonosára fokuszálva próbáltam kivennei alakját. Csak a folyosóról beszűrődő lámpa nyújtott némi fényt a helységbe.

- Te meg?; - léptem vissza a küszöbtől, s becsuktam az üvegajtót; - Mármint mit keresel itt?

- Hallottam, hogy baleseted volt. - rajzolt idézőjeleket a levegőbe az ujjaival.

- Kárövendeni jöttél? Ha igen, már mehetsz is. - intettem az ajtó felé, ahol bejött. Ellökte magát az ajtófélfától, pár lépéssel közelebb lépett hozzám.

- Bármennyire is furcsának tűnik de valóban aggódtam érted. A csapattársam vagy. Nem szeretném ha úgy patkolnál el, hogy rosszban vagyunk. De mint látom, egész jól vagy.

- Hű, ez igazán szép beszéd volt. Talán pályázni fogsz az elnökségért?

- De csipős itt valaki. - nevetett fel, s én azt kívántam bár pofán csaphattam volna, ám mivel ez egy kórház, ráadásul éjszaka van, nem lenne helyén való a jelenetrendezés.

- Amelia - szólt halkan, mire visszasétált az ajtóhoz, majd becsukva azt, ismét közelembe jött. Én eközben felkapcsoltam az éjjeliszekrényen pihenő lámpát, hogy több fényt kapjon a helység.

Őt nézve láttam, hogy valamin nagyon is tanakodik. Keresztbe fonta maga előtt a karjait, s ajkát harapdálta. Valamit mondani szeretne, talán nem tudja, hogyan is kezdjen bele. Engem túlzottan fűtött a kiváncsiság, hogy mit szeretne, ezért muszáj volt tennem valamit, hogy kinyögje mi is rejlik a nyelve hegyén.
Ezúttal én léptem közelebb hozzá, s óvatosan megsimítottam karját, ezáltal pedig rám emelte szemeit. Hogy eddig mért' nem vettem észre! Szemei enyhén pirosan izzottak. Haja kissé nedves volt. A pólója testére tapadt. Biztosan futhatott. De miért?

- Mi történt? - kérdeztem s mellkasomban éreztem szívem gyors dobogását.

Féltem, hogy olyan történt ami tragédiának számít a körünkben. Az edző, nem tudom. Az edzőnek nincs, vagyis tudomásom szerint nem volt semmi baja. Elmondta volna a csapatának. Vagy valamelyik csapattagnak esett baja. Lehet Emma-nak vagy Danny-nek, ők asztmásak.

- William, kérlek! Mi történt? - kérdeztem ismét, mire egy könnycsepp folyt le az arcán.

Évek óta nem láttam őt ilyen rossz állapotban. Hirtelen ötletből vezérelve magamhoz öleltem, hogy érezze van kire számítania bármi is legyen az. Nem kellett őt unszolni, karjait elvette maga elől s szorosan körém fonta őket. Vállamra hajtotta fejét s halkan felszipogott. Hátát simogattam tehetetlenségemben. Fura volt ez a felállás. Ő pólóban és melegítőben, én pedig kórházi ruhában. Ami kicsit kínossá teszi számomra a dolgot, hogy a ruha hátulja nem cipzáros, vagy egybe varrt, hanem a madzagja tarta össze. De hála annak aki rám adta, hogy szorosan összehúzta, így hátoldalam nem látszik ki.

- Meghalt; - motyogta, ezért nem értettem tisztán; - Anya meghalt.

- Istenem! - suttogtam magam elé meredve. Ez a hír teljesen sokként ért. Tudtam, hogy Miss Crossing beteg, több mint egy éve volt hátra, de nem gondoltam volna, hogy máris távozik. Gyűlölöm a rákot. Ez végzett William édesapjával is, amikor a fiú alig volt 5 éves. S ez ölte meg az én nagymamámat is. Belegondolva jobban ebbe, mi van a William is? Rossz még a gondolata is.

- Annyira sajnálam Will! Sajnálom! - fogalmam sincs mi mást mondhatnék még neki. Annyira váratlnault ért engem ez a hír. Mi lesz most vele? Egyke gyerekként nőtt fel. Nincs senkije. Nincs még 18 éves. Te jó ég! Mi van ha elkell mennie? Mi lesz így akkor az úszócsapattal? A sulival?

- Hé, figyelj csak. - tóltam el magamtól s féltem attól amit most tenni fogok.

- Gyere hozzánk. - böktem ki gyorsan.

Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt sikerült egyszerűen s ilyen gyorsan kimondanom.

- Tessék? - kérdezett vissza s értetlen reakcióját látva kénytelennek érzem elmondani mire gondoltam.

- Te is tudod, hogy nem vagy még 18, nem élhetsz egyedül. Azt szeretném felajánlani, hogy gyere hozzánk, lakj velünk. Anyáék ismernek téged és a szüleidet is, ismerték. - feszenge éreztem magam előtte.

Mivel nem vagyunk mostansag túl nagy haverok, s állandóan csak a másik vérét szívjuk, nem tudom, hogy ez most helyén való volt-e. Magamhoz hívni azt aki mindent megtesz azért, hogy kitúrjon első helyről a csapatban. Ez olyan, fura. De ahogy szól a csapateskü, "Csapattársainkat támogatjuk minden nézeteltérés ellenére, segítjük ha baj van, így marad együtt a csapatszellem." Szóval ehhez tartva magam, jót cselekedtem az érdekében.

- Jó ötlet ez? - húzta össze szemöldökét, mint aki kételkedik abban amit hallott.

- Barátok, csapattársak vagy mik vagyunk. Jól ismerjük a másikat, úgy hogy persze. Ráadásul anya minden péntek estére csirkéspitét készít, azért meg mind tudjuk, hogy mennyire oda vagy.

Azt hiszem jól megmagyaráztam a kérdését. Bár magam sem számítottam arra, hogy William fel bukkan itt, arra meg végképp nem, hogy ilyesmit ajánlok fel neki.

- Imádom anyukád csirkéspitéjét. - mosolyodott el s arcán megjelentek a gödröcskéi amik jobban kiemelték férfias vonásait.

- Kifogtad a lényeget. - forgattam meg a szemeim, s hátat fordítottam neki, majd leültem a kórházi ágyamra mire egy nagyot ásítottam. Hirtelen éreztem magamat fáradtnak. De ezt betudtam annak, hogy fájdalomcsillapító hatása, amit órákkal korábban kaptam.

- Látom fáradt vagy. Akkor én mennék is, köszö. . .

- Ne Will - szóltam mikor láttam, hogy menni készül; - Maradj kérlek.

Most talán ezt kell tennem, maradásra bírni őt. Nem hiszem, hogy jó ötlet egyedül hagyni őt, főleg most. Egyedül abban a házban, ami tele van az anyja emlékeivel, friss árvaként. Ez senkinek sem jó.

- Maradok. - mosolyodott el. S ekkor megláttam azt a mosolyát amivel előszőr mosolygott rám, mikor előszőr találkoztunk. Ezzel egy időben a szívem nagyot dobbant. Szerencsére nem volt időm kigondolni miért is, mert a telefonomon pittyegett, miszerint üzenetem jött; Shawn Mendes - től.

- Mi a franc? - kérdeztem a lehető leghalkabban.

••••••••••••••••••••12.12.18.•••••••••••••••••••