Függőség 1-2✅

71. fejezet

Miután néhány perc után se kaptam választ, Blackkel összenéztünk és próbáltunk szavak nélkül dűlőre jutni, hogy most mit csináljunk.

- Felhívom – felelte Black mire én azonnal bólintottam, helyeselve a döntését. Black előhalászta a telefonját a zsebéből és már csörgette is a legjobb barátját. Kihangosította és csendben vártuk, tűkön ülve, hogy felvegye. Mikor már a sokadik csörgésre se vette fel, Black már készült kinyomni a hívást, de az utolsó pillanatban felvette és beleszólt a telefonba.

- Hm? – dünnyögte Sam.

- Szia Sam. Mit szólnál, ha átmennénk hozzád? – kérdezte Black.

- Ühüm... - morogta bele a telefonba, majd egy halk huppanást hallatva kinyomta a hívást.

- Ez mi volt? – kérdeztem Blackket, aki szintén tanácstalanul nézett rám. Mindössze találgatni tudtunk csak.

- Talán felébresztettük. Kilenc óra múlt csak – tippelte Black.

- Igazad lehet. De akkor ne várjunk egy kicsit?

- Ev. Nekem nincs jó előérzetem. Én nem várnék. Ha felébresztettük volna, nem ennyit mondott volna, hogy „Hm?" és „Ühüm". Átmegyek hozzá, te pedig várj itt, míg nem hívlak, hogy mi van. Oké? – kérdezte végül.

Nem helyeseltem a döntését ezúttal.

- Én is menni akarok – erősködtem.

- Tudom, hogy jönni akarsz. De most az egyszer kérlek hallgass rám és tedd meg amit kérek. Aggódom Samért – vallotta be én pedig nem tudtam elképzelni, hogy mégis mitől akarhat ennyire megvédeni. Mire számít, mi van Sammel? Mi az, amit nem kéne látnom?

- Mire számítasz, mi fog fogadni, mikor odamész?

- Nagyon remélem, hogy egy felöltözött, felébredt Samet fogok látni. Nagyon remélem.

- Rendben. De ha odaértél, hívj hogy mi van, rendben?

- Igen. Hívni foglak – bólintott, majd lekísértem az emeletről, elköszöntünk egymástól, majd néztem, ahogy Black a házunk előtt lefordulva elindul Sam háza felé.

Egy ideig gyomorgörccsel álltam az ajtóban, majd miután a látókörömből kilépett a barátom, becsuktam az ajtót, majd a konyhába lépve ittam egy korty vizet. A Karen által készített finomságból nem bírtam enni, mert az idegességtől a gyomrom borsó méretűre zsugorodott.

Leültem az asztalhoz és feszülten vártam, hogy a telefonom végre jelezze Black hívását. Ami nem akart megérkezni. Ki be kapcsolgattam annak reményében, hogy majd gyorsabban telik az idő de nem.

Egyszer csak Shawn lépett be a konyhába.

- Jaj, Ev. Annyira várom már, hogy megszülessen az öcsénk – lelkendezett de miután a rossz kedvemnek köszönhetően nem reagáltam rá semmit, tudtam, hogy kérdőn néz rám.

- Veled meg mi van? Apud jól van – éretlenkedett.

- Ő igen, de másvalaki nem biztos – feleltem ködösítve a témát. Amíg nem tudok pontos információkat, addig tudok reménykedni és nem akarok úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy biztos baj történt. Mert a remény hal meg utoljára.

- Kicsoda? – kérdezett rá rögtön a mostohabátyám.

- Sam – nyögtem ki végül. – Black átment hozzá, mert rossz előérzete volt és megkért, hogy várjak itthon a hívására.

- Mikor ment el? – kérdezte és leült velem szembe.

- Nagyjából húsz perce – feleltem majd könyökölve a hajamba túrtam. Minél többet vártam annál inkább bebizonyosodott Black rossz előérzete számomra. Ha nem lenne baj, akkor már tíz perc múlva hívott volna, hogy Sam csak tényleg aludt és nincs semmi baja, de így, hogy közelítve a fél órához és nem jelentkezett, nem tűnt túl biztató helyzetnek.

- Felhívjam? – kérdeztem végül Shawnt, aki rövid gondolkodás után rábólintott.

Éppen megnyomtam volna a hívás gombot, mikor megjelent Black arca a képernyőmön. Azonnal rányomtam a hívás fogadására és a fülemhez emelve, már-már kiabálva szóltam a telefonba:

- Mi a franc történt?

- Rosszul van. De nem kell mentőt hívni, szóval ez egy jó pont – felelte majd a háttérben meghallottam egy furcsa hangot. Mintha valaki éppen most adta volna ki a gyomra tartalmát.

- Jól hallottam, hogy hányt?

- Igen. De ne aggódj, nem lesz baja.

- Átmehetek? Ott akarok lenni Samnek.

- Egy kicsit később jó? Takarítani kell.

- Tudok takarítani. Segítek. Ott találkozunk nem sokára.

- Rendben de ne számíts valami szép látványra – felelte majd letette.

Gyorsan felkaptam a táskámat, beledobtam a telefonomat meg még néhány dolgot és már indultam is a fiúkhoz.

Sziasztok! 💞

Tudom sokat késtem és ráadásul rövid is lett de remélem, hogy azért tetszett és kapok visszajelzéseket. 💖💖

Várjátok a folytatást? 💝 Black szemszögéből írnám a következő részt, mit szóltok hozzá? Legyen Black rész vagy maradjon továbbra is Ev szemszögéből? 💕💕