Úton a szívedhez (Befejezett)

37. fejezet

Cooper

- Gyere már ki a fürdőből! – Verem az ajtót, mert Leo már több mint fél órája bent van és ez nagyban eltér az átlagos öt perctől.

- Nyugi haver! – Kiált ki. – Ne törd már rám azt a tetves ajtót!

- Nem töröm. Van fogalmad arról, hogy mennyibe került itt mindent helyre állítani? Sokkal jössz érte, úgyhogy vonszold ki magadat!

Leo fancsali képpel lép ki az ajtón. A haja az égbe mered, annyi zselé van rajta, hogy ha madár akarna fészkelni benne, akkor felsértené a seggét vele.

- Mit röhögsz?

- Nem röhögök.

- De, igenis röhögsz.

- Oké, akkor röhögtem. – Tartom fel a kezem védekezésképpen. – De csak azon, hogy mennyire szenvedsz attól, hogy bevalljad az érzéseidet Amandának.

- Dugulj el Cooper. – Tartja fel a középső ujját.

- Minden rendben lesz. – Lapogatom meg a hátát és kiterelem az ajtón. Remélem Pixie időben összekaparja Amandát, aki Samnél húzta meg magát. Lefoglaltunk nekik egy asztalt egy puccos helyen, ahol esélyük sincsen ordibálni egymással, legalábbis ha megteszik, akkor kidobják őket és akkor bebukják az ingyen vacsorát és ennyire egyikük sem hülye.

Végre elindulunk. Leo mellettem ül a Hondában és úgy sóhajtozik, mintha a kivégzésére készülne.

- Szereted? – Kérdezem tőle.

- Ne kezdjed már megint Baley.

- Ha még nekem sem vagy képes elmondani, akkor hogy fogod tálalni neki?

- Az legyen az én bajom. – Zsörtölődik magában.

- Oké haver. – Lefékezek, mert megérkeztünk. – Most akkor szállj ki és menj be. A nevedre foglaltam asztalt.

Leo lassan csatolja ki az övét. Esküszöm olyan, mint egy kidobott kutyakölyök. Kiszáll és tiszta erőből bevágja az ajtót. Normális esetben megfojtanám ezért, de most az egyszer hagyom, had engedje ki még utoljára a gőzt. Megigazítja a zakóját és végre bemegy. Nagyot sóhajtok és hátra dőlök az ülésben. Két másodperc múlva nyílik az ajtó és bemászik Pixie. Azonnal az ölembe mászik és megcsókol.

- Hiányoztál. – Mormogom a fülébe, mire látom, hogy libabőrös lesz a karja tőle.

- Eltartott egy darabig, míg meggyőztem Amandát és elmagyaráztam neki mindent. Most viszont indulnunk kell, mindjárt kezdek. – Néz az órájára.

- Beszéltem anyával. – Mondom, miközben elhajtunk az étteremtől. Ő is szombaton érkezik.

- Klassz. – Mondja felvillanyozva és látom, hogy csillog a szeme. - Mindent lefoglaltam. – Kotorja ki a táskájából a szobafoglalásról a papírokat. Beletúr csokibarna hajába. Imádom, hogy visszafestette.

Elköszönök tőle a bár előtt, ahol Mitch beengedi, majd ketten együtt integetnek felém. Nehéz volt megbíznom a srácban, de bízom Pixieben és ő állítja, hogy csak haverok.

Szombaton délután felveszem Mrs. Meyerst a reptéren, aztán találkozunk anyával a hotel előtt. Mikor meglátják egymást úgy örülnek, hogy majdnem megsüketülök a kiabálásuktól. Bemegyünk, becsekkolnak, aztán lepakolnak az egymás melletti szobájukba. Magukra hagyom őket, mert miután megtudták, hogy ezen a hétvégén mindketten Sacramentoban lesznek azonnal eldöntötték, hogy elmennek együtt kávézni és ki tudja még milyen programokat néztek ki maguknak.