Úton a szívedhez (Befejezett)

31. fejezet

Cooper

10 órával korábban

Miután kiszöktem a reklámügynökségtől beültem a legközelebbi kávézóba és már vagy két órája programozok. Megittam három kávét hozzá, most meg lemerül a laptopom.

- A picsába! – Csapok az asztallapra és ledobom a szemüvegemet. Kezemet az arcomba temetem. Alig tudok a melóra koncentrálni, mert egyfolytában Pixie-re gondolok. Ezért sem akartam visszamenni a lakására. Lehajolok a táskámhoz, de hiába keresgélek benne, nem találom a töltőmet. Kimegyek a Hondához, áttúrok mindent, de úgy tűnik, hogy eltűnt. Visszamegyek, összekotrom a francos papírokat és begyömöszölőm a laptoppal együtt a táskába. Fizetek és elindulok az albérletembe.

Alighogy felérek a lakáshoz és előveszem a kulcsomat, Amanda kirobog előttem és az arca vörösebb, mint a haja. A szemfestéke teljesen elfolyt, a szeme pedig felpüffedt.

- Most meg hova a francba mész? – Kiált utána Leo. – Philhez? Vagy Mitch-hez? Vagy ki lesz a következő? Lehet, hogy Samnél is bepróbálkozol, hátha vannak leszbi hajlamaid? – Leo most már az ajtóba kapaszkodva kiabál utána, de nem jön válasz, csak egy feltartott középsőujj a lépcső aljáról. – Ribanc! – Üvölt még egyszer utána Leo, aztán bemegy a lakásba.

Mire észbe kapok már hangos csattanással törik össze az előszobai tükör, aztán hallom, ahogy valami felborul és sorban egymás után csörömpölés zaja visszhangzik a lépcsőházban. A szemben lévő néni kidugja a fejét az ajtón.

- Mi ez már megint? – Kiált oda nekem, mert én még mindig az ajtóban álldogálok. – Tegyen rendet fiacskám, mert rendőrt hívok ezekre. Bíz' Isten megteszem, elegem van belőlük. Minden nap szakítanak, aztán másnap hangosan békülnek. – Elfintorodik, aztán behajtja az ajtót.

- Tudom Mrs. Monty. – Motyogom magam elé, aztán elindulok rendet rakni, ahogy Monty néni mondja.

- Hé, Leo. – Kapom el a vállát, amikor a tv állványért nyúl. – Nyugodj le haver! – Kiáltok a fülébe és elhúzom a tv mellől.

- Büdös ribanc, és én még azt hittem, hogy szeret és csak szívat egy kicsit. Erre bevallja itt nekem sírva, hogy Phillel kamatyolt. – Leo mindkét keze ökölben, a haja a szokottnál is jobban feláll.

- Oké öreg, megértem, hogy ki vagy, de nem kell szétverned a lakást. Lehet, hogy jobb volna, ha hagynád végre az egészet a francba.

- Ja, persze, ahogy te is hagytad, hogy Heather lelépjen, mi?

- Nem ugyanaz a két eset. – Mondom ingerülten.

- Nem? – Lép elém és mellkason lök. Megállok előtte és nem hagyom, hogy megfélemlítsen. – Akkor mégis mi a különbség te nagyokos? Ha nem buksz ki mielőtt el kellett volna utaznod vele, akkor még mindig együtt lennétek. Ugyanolyan beszari vagy! – Mutogat rám.

- Nincs igazad.

- Baszd meg Cooper! – Vágja oda nekem, aztán fogja a telefonját, meglöki a vállával a vállamat és lelécel.

Végig nézek a pusztításon, aztán a törmeléken keresztül bemegyek a szobámba, ahova látom, hogy beette magát Leo. Ezek szerint nem nagyon hiányoztam nekik. Fáradtan beletúrok a hajamba és keresni kezdem a töltőmet. Már egy csomó helyen megnéztem, de nem találom. Feladom a próbálkozást, inkább elmegyek vissza Pixie-hez és megpróbálom az övével.

Elhagyom a lakást és beülök az autómba. Áthajtok Pixie utcájába. Mikor leállítom a motort ránézek az órámra. Nyolc óra, Pixie már bent van a bárban. Mérgesen csapok rá a kormányra. Jó lett volna látni vagy legalább beszélni vele mielőtt elmegy. Mindegy. Felmegyek a lakásba és keresni kezdem a laptopját. Most már hiába is hívom, úgysem hallja a hangzavarban. Bízom benne, hogy nem haragszik meg, ha kölcsön veszem a töltőjét. Szerencsére nem kell sokáig keresnem, az éjjeliszekrényén van, mellette meg egy pár kinyomtatott oldal. Nem akarom elolvasni, de megakad a szemem a címen.