Úton a szívedhez (Befejezett)

3. fejezet

Előveszem a füzetemet meg a tollamat és gondolkodni kezdek hol is hagytam abba úgy két napja, vagy három... esetleg két hete? Erősen gondolkodom, amikor mellettem bekúszik egy pink füzetecske. Stella gyöngybetűs írása néz vissza rám. Felemelem a fejemet, oldalra sandítok, de a két lány úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Mindketten erősen figyelnek a tanárnőre, miközben a pad alatt nyomkodják a telefonjaikat, úgy, hogy oda sem néznek. Leesik az állam és azon gondolkodom, hogy én vajon képes lennék úgy üziket írni, hogy oda sem nézek? Nyílván nem, ez amolyan menő dolog. Felnyitom a füzetet és olvasni kezdem.

Hello Pixie! Nagyon király vagy, hogy bevállaltad. LOL Nekem szerencsére megírta a barátom, Susan apja meg megszerezte az egyik volt tanítványától a tavalyelőtti írását. Nevető fejek sora következik. Mit csinálsz délután? Susannal a Plázába megyünk.

Most azt akarják, hogy velük tartsak? Vakarom a fejemet, aztán arra gondolok, hogy ha elmegyek velük, akkor nem lesz elég időm arra, hogy befejezzem Mrs. Dondaldsnak az írást. Gyorsan abba hagyom a gondolkodást. Hiszen ez az, amire vágytam, végre én is menő lehetek. Kit érdekel az esszé? Válaszolok és megbeszéljük, hogy utolsó óra után Stella autójával elmegyünk a Plázába.

Az óra végén megszólal a csengő, mindenki felkapja a holmiját és kimenekül az ajtón. Én is igyekszem, ám Mrs. Donalds célba vesz.

- Pixie, csak egy percre. – Fenekét feltolja a padomra. – Csak, hogy tudd, azért kaptál még egy esélyt, mert nagyon jó írónak tartalak. Elvárom, hogy ne szúrd el. Szóval, ami a nyári fogalmazást illeti, olyan történetet várok tőled, ami meghaladja egy átlagos tinédzser fantáziáját. Azt szeretném, hogy amiről írsz majd, az olyan „pixies" legyen. – Széttárja a karját és furcsán néz rám. - Elképzelhetetlen és kicsit bolondos.

- Értem tanárnő. Köszönöm. – Lehajtom a fejem és amikor végre lecsúszik a padomról becsúsztatom a karomba a könyveimet és elhagyom a termet.

Mérgesen dobálom be a cuccomat a szekrényembe és keresem a következő órára szükséges könyveket, amikor Judith kopogtatja meg a nyitott ajtót hátulról.

- Bejöhetsz. – Mosolygok magamban, mert Judith mindig így jelzi, ha a szekrény mögött áll.

- Na, mit mondott?

- Csak arról beszélt, hogy milyen fogalmazást vár. – Nem akarom Judith orrára kötni a teljes igazságot, mert tudom, hogy ő mennyire vágyik Mrs. Donalds figyelmére és hogy legalább húsz novella lapul a fiókjában, amiket minden vágya megmutatni neki, de fél a kritikától.

A barátnőm szomorúan ereszti le a vállait, talán azt hitte, hogy valamilyen titkos információ birtokába kerültem? Na mindegy, nem akartam többet az esszével foglalkozni. Elindulunk a következő terem, felé és többet nem hozzuk szóba a reggelt.

Fél kettőkor végre kiléphettem a suli elé és izgatottan vártam, hogy Stella megjelenjen a tűzpiros cabriójával. Az utolsó óránk nem volt közös Judith-tal, így nem kellett magyarázkodnom neki, hogy hova tartok. Még épp időben szálltam be az autóba, ahhoz, hogy elkerüljük egymást.

- Mit szóltok egy habos latte caramelhez? – Néz a visszapillantóba Stella, miközben mellette Susan összecsapja a kezét és rögtönzött ülőtáncot folytat az első ülésen. Én csak felnevetek és bólintok neki a tükörben.

Mikor elfoglaljuk a helyünket az egyik legpuccosabb kávézóban az egész Plázában, Stella és Susan azonnal a telefonjukat kezdik nyomkodni és hol mosolyognak, hol nevetnek, hol pedig képeket mutogatnak arról, hogy milyen új ruhákat néztek ki maguknak. Meg is tervezik, hogy a kávé után melyiket melyik boltban keresik meg.