Úton a szívedhez (Befejezett)

35. fejezet

- Hoztam hálózsákot. – Dobja az ágyra őket Cooper.

- Sebaj, ez kényelmesebb. – Paskolom meg a pihe puha ágyat, miközben hanyatt elterülök a puha ágyneműben. Akármilyen lepukkant ez a hely, az ágy illatos és az ágynemű friss. Ennél több már nem is kell. Felemelem a fejem, mert Cooper nem válaszol.

Felettem áll és már megint olyan sejtelmesen néz rám, amitől jó értelemben futkározik rajtam a hideg.

- Alhatok a földön, ha akarod. – Mutat az ágy melletti szűkös részre a földön.

Válaszul felnyúlok, elkapom a pólója alját és magamra rántom. Nevetve borul rám, aztán elkezd csiklandozni az ágyban, amitől vihogni kezdek és össze-vissza dobálom magamat. A pólóm felcsúszik és megérzem a kezét a bőrömön. Meleg az érintése és annyira beindít, hogy alig tudok uralkodni magamon. Közelebb húzódik és elkezdi feltolni a felsőmet, miközben végig figyel, az engedélyemre vár. Segítek neki, együtt húzzuk le a pólómat, mígnem csak a melltartó marad rajtam felül. Próbálom takarni magam, de elkapja a kezem és maga felé húzza.

- Ne. – Szól rám, aztán megfogja egy kézzel a pólója alját és elkezdi feltűrni. Beleharapok a számba, ahogy nézem a testét, ahogy körvonalazódik előttem. Tökéletes, kicsit izmos, lapos a hasa és a boxere fölött egy sávban sötét a szőre. Meg akarom érinteni, végig szeretném húzni rajta a kezem, de félek. Ekkor megfogja a karomat, amit eddig tartott, hogy ne tudjam eltakarni magam és oda húzza a kezemet a mellkasához. Egymással szemben térdelünk az ágyon. Közelebb húzódom hozzá, ő is hozzám. Megmozdul a kezem és érzem, ahogy levegőt vesz, a mellkasa fel és le mozdul a kezem alatt. Elmosolyodom, a szemébe nézek.

- Olyan jó érzés. – Mondom neki félszegen, de nem válaszol. Megszünteti a köztünk lévő távolságot. A testünk összepréselődik, és a levegő olyan, mintha felforrna körülöttünk. Úgy érzem, hogy időre van szükségem. Akarom őt, annyira akarom, hogy muszáj lesz lehűtenem magamat. Nem akarom elszúrni az egészet. – Zuhany. – Mondom hangosan, mire felkapja a fejét. – Le kell zuhanyoznom. – Mondom izgatottan, aztán hátrálni kezdek.

Lemászom az ágyról és betolatok a fürdőbe. Ő elfekszik hanyatt és nevetve integet. Becsukom magam mögött az ajtót és neki dőlök, biztos, ami biztos. Lenyomom a szívemet, hátha akkor belül marad, mert ha ez így megy tovább, akkor ki fog ugrani a torkomon. Beindítom a zuhanyt és ledobom magamról a maradék ruhát. Épp belépnék alá, amikor Cooper kopogtat. Kinyitom résnyire az ajtót, hogy eltakarjon.

- Minden rendben? – Kérdezi.

- Azt hiszem. – Hátra pillantok a zuhanyra, amiből már teljes erejéből dől a víz.

- Oké, csak mert ... - Mutat a háta mögé.

- Hmm?

- Csak mert én is lezuhanyoznék és majd ha végzel, akkor szóval nem tudom leoltani a villanyt, mert akkor nem találok be a fürdőbe ...

- Szóval nem tudok sötétben kibotorkálni, mert akkor összeütközünk. Erről van szó igaz? – Kérdezek vissza komolyan.

- Azt hiszem ezt akartam elmondani. – Dönti neki a fejét az ajtófélfának. Még mindig mesztelen felül. Követi a tekintetemet és lenéz a nadrágjára. Az öve be van csatolva. Ráteszi a kezét, talán azon gondolkodik, hogy én mire gondolok.

Arra gondolok, hogy a felvonón kockáztattam és megmondtam neki, hogy szeretem, mi lenne, ha most is kockáztatnék? Elengedem az ajtót és hagyom, hogy kinyíljon. Cooper úgy néz végig rajtam tetőtől talpig, hogy közben elfelejt levegőt venni.

- Akkor fürödj velem. – Ki ez az új Pixie? Kérdezem magamtól, de nincs időm válaszolni, mert Cooper nekem esik. Felemel, lábammal átkulcsom a derekát. Felültet a csap szélére, miközben kicsatolja az övét és letolja a nadrágját. Beszívom az alsó ajkamat, amikor meglátom a szexi boxert, ami rátapad a fenekére és alig tudja leplezni a merevedését.

- Biztos vagy benne?

Bólintok, lemászok a csapról és belépek a vízsugár alá, háttal neki. Hallom, hogy belép mögém. Zakatol a szívem, a víz folyik ránk és érzem a bőrét a bőrömön. Lassan megfordulok és leemelek oldalról egy kis dobozos tusfürdőt. Oda nyújtom neki, elveszi, miközben végig engem néz. Kinyomja a tartalmát a kezembe elkezdem szappanozni a bőrét. Olyan mintha forró betont sikálnék, szinte sistereg a kezem alatt a bőre. A levegő megtelik forró gőzzel és egyre nehezebb levegőt venni, legalábbis ezzel magyarázom, hogy akadozik a légzésem, amikor letérdel és elkezdi habozni a lábam. Aprólékosan megmos minden egyes centimétert és vészesen halad felfelé. A combomnál tart és én egyre nehezebben tudom összeszorítani a lábamat, mert érzem, hogy sajog mindenem. Közelebb hajol hozzám, a hátára csorog a víz, a lefolyó fölött örvénylik a hab. Megcsókol, de nem a számon. Halkan felsikkantok, ahogy megérzem odalent az ajkát. Olyan intim a közelsége, olyan felfoghatatlan, hogy letérdelek melléje. Nem bírom elviselni, hogy ne csókoljam meg. A hátunkon csapkod a melegvíz és mi a zuhany alatt térdelve csókolózunk. Aztán felhúz magával. Elzárja a vízsugarat és levesz két törölközőt a polcról. Alaposan leitatja rólam a nedvességet, aztán magát is megtörli. Behúz magával a szobába.

- Biztos ne kapcsoljam le? – Kérdi, a lámpa felé nyúlva.

- Ne, hagyd.

- Látni akarlak. – Fordul vissza felém és markába veszi a mellemet. Szájával rátapad a mellbimbómra és erősen szívja, miközben lágyan többször is végig simít rajta. Nem bírom visszafogni a feltörő nyögéseket. Elmosolyodik, aztán felkúszik mellém annyira, hogy az arcunk egy vonalban legyen. – Szeretlek Pixie. Az idejét sem tudom mióta szeretlek. – Vallja be csillogó szemekkel, miközben eufórikus állapotban kezdem érezni magam. A szívem és az egész lelkem sajog, a testem apró porcikáiról nem is beszélve. Annyiszor elképzeltem a lehetetlent, hogy Cooper ezt mondja nekem, hogy alig akarom felfogni, hogy ez a valóság.

- Én is szeretlek, mindig szerettelek. – Mondom neki és utána nyúlok, magamra húzom, magamban akarom érezni. Felülök, kicsit eltávolodom tőle. – Nekem ez az...

- Első. Tudom. – Mondja türelmesen és hátra fésül egy tincset az arcomból. – Tudok várni.

- Nem akarom. Akarlak, szóval nem akarom, hogy várj. Túl sokat vártam eddig is. – Remélem nem hangzik túl türelmetlenül amit mondok.

- Nem hoztam magammal...

- Nálam van. – Nem akarom látni az arcát, így inkább lefordulok az ágyról és beletúrok a táskámba.

- Óvszert tartasz magadnál? – Nézi meglepetten a kezemben megcsillanó fóliát.

- Igen, szóval ... Sosem lehet tudni és ... tizenkilenc évesen már régen...

- Nem vagy elkésve semmivel. – Állít le azonnal. – Szóval tudok várni. – Erősködik.

- Cooper csak miattad jöttem vissza Kaliforniába. – Tessék kimondtam, most már tudja.

- Tudom. – Válaszolja egyszerűen.

- Honnan tudtad?

- Sejtettem. – Pontosít, aztán felém mozdul. Elveszi a kezemből a gumit. – Mindvégig azt akartam hinni, hogy miattam vagy itt. – Megcsókolja az alsó ajkamat, aztán a felsőt. Beterít a csókjaival. – Ezt majd legközelebb használjuk. – Néz rám cinkosan, aztán a szájával elindul lejjebb és lejjebb és egyre lejjebb. Elhúzza a kezemet és érzem, hogy ha nem is ma fogom elveszíteni a szüzességemet, akkor is valami nagyon különleges dolog történik köztünk.