Úton a szívedhez (Befejezett)

18. fejezet

A nap lassan lemenőfélben van és mi sétálni indulunk a környéken. Nem tudjuk eldönteni, hogy a platón aludjunk megkockáztatva, hogy egy rendőr fogdába zár bennünket, vagy béreljünk ki egy szobát. Elhaladunk egy cukrászda mellett, mire utána nyúlok és berántom magammal. Leültetem a pulttól legtávolabbi pontra és rendelek neki egy nagy szelet tortát egy szál gyertyával. Mikor kihozzák minden villanyt lekapcsolnak és mindenki velem együtt énekelni kezdi a Happy Birthday-t. Cooper úgy mosolyog, mint egy kisgyerek és én ettől elmondhatatlanul boldog vagyok. Megtapsoljuk, aztán lehunyja a szemét és kíván valamit. Elfújja a gyertyát, aztán kiveszi a tortából és leteszi a tányér szélére, amit felém tol. A kezembe adja a villát és várja, hogy vágjak egy falatot.

- Kérlek. – Nemet intek a fejemmel. Aztán levág egy falatot és a szám elé tartja kutya szemekkel. – Ma van a szülinapom. – Mondja tovább kérlelve, mire beadom a derekamat és kinyitom a számat. Hagyom, hogy megetessen és ettől ő néz ki úgy, mintha nagyon boldog lenne.

A cukrászdában feldobunk egy érmét. Fejre esik, ezért a motel győz. Kicsit megkönnyebbültem, mert bár elviselhető a plató, mégis egy jó kis zuhany és a pihe puha ágy jobban esne. Végül kiszámoltuk, hogy anya pénzéből még akár két éjszakára is futja, hogyha olcsó helyen veszünk ki egy szobát. Azt elhallgatom előle, hogy a maradék félre tett pénzemet repülőjegyre őrzöm.

Keresünk egy olcsónak tűnő motelt. Beparkolunk elé, aztán a recepció felé vesszük az irányt. Egy fiatal srác ül a pult mögött, nagy lufikat fújkod a rágójából és a székén hintázik.

- Hello. – Csap a pultra előtte Cooper, mire visszahuppan a székével.

- Mit szeretnétek? – Röhög fel. – Egy lesz?

- Ja, készpénz. – Veti oda neki Cooper és próbálok nem figyelni a fiú kacsintgatásaira. Mikor odaadja a kulcsot még utánunk szól. – Van gumiautomata a kinti falon. – Aztán még hallom ahogy röhög, majd csattan egyet a rágója.

- Idióta. – Mondja maga elé Cooper, miközben elhagyjuk a főépületet.

Megkeressük a szobánkat és Cooper átáll elé a Hondával. Bevisszük amit fontosnak látunk, aztán elterülök az ágyon, mint legutóbb. Mikor kinyitom a szemem Cooper gondterhelt arca néz vissza rám.

- Valami baj van?

- Nincs kanapé. – Motyogja és elvörösödik.

- Ő, oké. – Mondom és igyekszem megőrizni a hidegvéremet. – Kérjünk egy másik szobát? – Ülök föl zavaromban.

- Nem kell, majd megágyazok magamnak a földön.

- Talán ha teszünk középre valamit, akkor ha akarsz, akkor felőlem, szóval. – Dadogok neki és az ágy másik felére mutatok.

- Nem bánod?

- Nem, ha te sem.

- Oké. – Feleli egyszerűen, aztán a fürdő felé mutat.

- Menj nyugodtan. – Intek neki és hagyom, hogy ő fürödjön először.

Mikor kijön fel vagyok készülve, hogy megint a nyálcsorgató felsőtestét kell bámulnom, de ezúttal előrelátó volt és még odabent felöltözött. Egy laza felsőt húzott és szoros boxert. Így is észvesztően szexi. A haja vizes és csillog és bele akarok túrni. Inkább felkapom a holmimat és bezárkózom az undorító kis fürdőbe. Hosszan áztatom magam a víz alatt és kétszer is átmosom a hajam, aztán bebalzsamozom. A számat háromszor mosom meg és vagy fél órán keresztül szárítom a hajamat. Remélem, hogy ebben az egy órában elaludt. Résnyire nyitom az ajtót, a kinti lámpa még világít. Megköszörülöm a torkomat.

- Hmm? – Szól felém álmosan, szóval még ébren van.

- Lekapcsolnád?

- Persze. – Kattan a lámpa és elsötétül minden. Leoltom én is a villanyt a fürdőben, mint legutóbb és kisasszézok a szobába.

Magam előtt tapogatok a lábammal és a kezemmel, mert semmit sem látok. Hallom, hogy kuncog. Megtalálom a térfelemet és felhajtom a takarót. Becsusszanok, aztán tapogatni kezdek magam mellett, hogy biztos jól elválasztottuk magunkat, de ahelyett, hogy papalant érne a kezem, a meztelen testét érintem meg. Elkapom a kezem.

- Bocs. – Összeszorítom a fogamat, de ő már megint csak kuncog.

- Nem harapok Pixie. – Mondja érdes hangon és hallom, ahogy az ágynemű susog.

- Csak meg akartam nézni, hogy van-e elég...

- Micsoda?

- Tudod, köztünk...

- Van elég köztünk. – Feleli nevetve, mire felkapcsolom az éjjeliszekrényemen lévő lámpát. Felülök és látom, hogy nincs köztünk semmi.

- Hol van az elválasztó? – Mutatok magam mellé.

- Nem volt semmi ebben a szaros szobában. – Mutat körbe, aztán a mellkasomra bök. – Nem akarod lekapcsolni a lámpát?

- Minek? – Aztán eszembe jut, hogy csak egy Snoopys pántos, laza felső van rajtam, ami elég kivágott, mert nem bírok másban aludni a hőségben. A kezem a mellkasomra teszem, elfordulok és lenyomom a villanyt.

- Jó éjt. – Mondom szárazon.

- Neked is. – Kuncog. Már megint kuncog. Felülök.

- Mi olyan vicces Cooper Baley?

- Semmi.

- Ha a pizsomafelsőmön nevetsz, akkor vedd tudomásul, hogy mocskosul meleg van és én megsülök és nem bírom, és különben is, rajtad meg nincs semmi. – Mondom ki dühösen.

- És ez téged zavar?

- Nem, igen, nem, dehogy. Kicsit.

- Visszataszító vagyok számodra? – Kérdezi és most egy csepp huncutság sincs a hangjában.

Újból felkapcsolom a lámpát és a szemébe nézek. Kinyitom a számat, hogy megszólaljak, aztán becsukom, mert azt készültem mondani neki, hogy életemben nem láttam nála szebb férfit, de ezt azért mégsem mondhatom. Miközben a szavakkal küzdök ő is felkönyököl és engem néz. A pulzusom az egekbe szökik. Megmoccan, közelebb csúszik hozzám, érzem, hogy elakad a lélegzetem. Felpattanok az ágyból és a szoba legtávolabbi pontjára húzódom, ami történetesen kettő méter lehet összesen. Kezemmel a mögöttem lévő ablakpárkányt szorítom.

- Egész este ott fogsz állni?

- Nem. Lehet. Mássz vissza a térfeledre. – Parancsolok rá.

- Oké. – feltartja a kezét és visszacsúszik.