7. fejezet

1.2K 38 2
                                    

Reggel idegesen tépem fel a Honda ajtaját és bedobom magam az ülésre.

- Neked is jó reggelt! – Mondja Cooper önelégült vigyorral a száján. Inkább nem akarok beleszagolni a levegőbe, hogy érezzem a friss illatát és nem akarok a még nedvesen csillogó, alul felnyírt hajára nézni.

- Mi a francot kerestél a szobámban? – Förmedek rá inkább.

- Nem jártam a szobádban. A mamádnak adtam. Egyébként szívesen. – Válaszolja tagoltan, mintha hülye lennék, aztán azzal a szokásos nyugodt mozdulattal beindítja az autót. Elkap a méreg és újból feltépem az ajtót. – Mit művelsz? – Kiált rám és lefékez.

- Mi a francnak viszel el a suliba? – Támadok rá újra, de nem felel, csak néz maga elé, miközben a karját hanyagul pihenteti a kormányon. Várok, hogy megszólaljon, aztán alig láthatóan megrántja a vállát, de még mindig nem néz rám. Becsapom az ajtót és bekötöm magam. Szó nélkül megyünk tovább a suliba, miközben a telefonom már megint rezeg valahol a táskám alján, de ezúttal nem érdekel.

- Nem veszed fel? – Kérdezi Cooper amikor már másodszor kezd el rezegni.

- Nem. – Elfordulok tőle és az ablakon bámulok ki. Rágcsálom a körmömet, pedig tudom, hogy undorító dolog. Ma ez sem érdekel. Nyílván Judith nem fog szóba állni velem. Mérgelődök magamban.

- Összevesztetek?

- Mi?

- Azt mondtad Judith nem fog szóba állni veled. – Hangosan is kimondtam, nagyszerű. Elfintorodom, de nem válaszolok. Ő sem válaszolt nekem. Gyerekes vagyok, de nem érdekel. Végre a sulinál vagyunk. Kikötöm magam és kiszállok az autóból. Mikor becsapom az ajtót, az ablak leereszkedik. Benézek, Cooper néz, mint aki mondani akar valamit. Felvonom a szemöldököm és várom, hogy mondja.

- Legyen szép napod Pixie. – Nyögi ki végül. Csak ennyit tud mondani? Kérdezem magamtól és inkább hátat fordítok neki és bemegyek az épületbe.

*

Judith egész héten került, Stella folyton a nyomomban volt, amíg Susan beteg volt. Párszor elmentem vele a Plázába, de csak kávéztunk és kerültük a boltokat. Egyébként Stella elég rendes, ha nincs vele Susan, akkor nem beszél folyton a pasikról meg a divatról. Trevor folyton hívogatott, de mindig olyankor, amikor nem tudtam felvenni. Végül pénteken írtam neki.

Pixie: Bocs, mindig rosszkor hívsz.

Trevor: Ennyire elfoglalt vagy?

Pixie: Suli meg minden. – Válaszolok, mert fogalmam sincs, mit mondhatnék erre.

Trevor: Meg a pasik?

Pixie: ???

Trevor: Van pasid Pixie?

Pixie: Nincs.

Trevor: Pedig már vettem kardot az ebayen J

Pixie: Kár volt J

Hétfőn Cooper vár rám a ház előtt ugyanúgy, mint előző héten minden nap. Szerencsére otthon, a garázsnál nem találkoztunk, mert ügyesen kerültem a helyet. Bradley is keveset mutatkozott, ha jól tudom vette a fáradtságot és a csajok meg a tanulás mellett segített Coopernek megcsinálni az ovis szobát. A hétvégén Stella írogatott, párszor megpróbált elhívni egy buliba, de még nem éreztem úgy, hogy készen állnék egy menő bulira, pedig eddig ez volt minden vágyam. Végül megígértette velem, hogy pénteken, az utolsó tanítási nap után részt veszek az évzáró giga buliban, amit Susan barátja szervez és eljön Trevor is. Igent mondtam. Judithtal még mindig nem beszélünk és lövésem sincs mit tegyek, hogy egyáltalán a közelemben maradjon egy percnél is tovább. Az órákon most már szabad foglalkozások vannak, így azonnal elcuccol mellőlem és átül Lilyhez, aki úgy néz rám, mintha ledöftem volna Judithot.

Úton a szívedhez (Befejezett)Where stories live. Discover now