Kicsit megnyugodtam amikor a fejemet a mellkasára hajtottam. Hallgattam a szíve dobogását és a nyakláncával játszottam. Andrew és Jake lépett be egy hatalmas csokor virággal. Biztató mosollyal léptek oda hozzánk az ágy széléhez.
- Mind a kettőtöken a családját felhívtam. Hamarosan jönnek- mondta Jake és letette a csokrot.
- Köszi- mosolyogtam rá fáradtan.
- Szükségetek van valamire?- kérdezte Andrew kedvesen.
- Egy pohár vizet kérhetek?- kértem tőle.
- Persze, mindjárt jövök- mondta és kisietett az ajtón.
Majd Jake leült mellénk az egyik műanyag székre.
- Kitartás kölyök- mosolygott rám és megszorította a kezem.
Erőtlenül rámosolyogtam és éreztem, hogy a sírás kerülget, de próbáltam visszafogni magam.
- Nem kell itt maradnod Jake, menj haza nyugodtan- szóltam neki amikor láttam, hogy kényelmesen elhelyezkedett a széken.
- Dehogy megyek el, vagy ennyire zavarok?- kérdezte huncutúl.
- Nem, nem!- nevettem fel.
Jó érzés volt, hogy ott állt mellettem még akkor is, ha annyira nem is ismer. Egyre álmosabb és álmosabb lettem. Nem akartam elaludni, mert megakartam várni ameddig megérkeznek a családtagjainak, de már nem bírtam tovább fentmaradni.
*Az álmomban*
A régi házunkban voltam, de most nem voltam egyedül. Egy kislány nevetgélt mögöttem. Éppen egy babával játszott a nappaliban.
- Hát te meg ki vagy?- kérdeztem a kislánytól.
- Anya ne hülyéskedj már, Mia vagyok- nevetett fel és újra játszani kezdett.
- Anya?- csodálkoztam.
Mikor lettem én anya? Nem volt sok időm gondolkozni, ugyanis a bejárati ajtó kivágodott és hangos kiábálás törte meg a csendet. Jaj ne... Apa volt az. Már rögtön védekezni kezdtem, de mellettem elment, mintha itt sem lennék és Mia felé vette az irányt.
- Hé, hé- futottam gyorsan oda.
Apa megragadta Mia csuklóját és ütni kezdte. Oda akartam lépni és megakadályozni, de nem tudtam. Olyan voltam mint egy szellem. Teljesen átmentem rajtuk.
- Állj!- ordítottam, de senki nem figyelt rám- állj már le!
Ekkor kezdett elhomályosodni minden és Shawn arca jelent meg előttem.
- Itt vagyok, itt vagyok- mondta és magához ölelt.
- Shawn- sírtam el magam ismét.
- Mi történt?- aggódott.
- A lányunk... ott volt... a... lányunk- zokogtam.
- Lányunk?- kérdezte Shawn, mire bólintottam.
- És apa...- kezdtem bele, de nem tudtam folytatni.
Shawnnak leesett, hogy mi történt és nem is akarta hallani a folytatást. Ismét megölelt és azt hajtogatta, hogy nem az én hibám.
YOU ARE READING
A sztár élete: BEFEJEZVE
Romance"Az érintésétől izzani kezdett a bőröm. Elengedte a karom és kinyitotta nekem a fürdőszoba ajtót. - Nagyon köszi- mondtam vigyorogva. Gyengéden az arcom felé nyúlt. A hajamat a fülem mögé simította. - Te vagy a legszebb lány akit valaha láttam- sut...
