A sztár élete: BEFEJEZVE

2018.08.12

- Mesélj valamit magadról- kérlelt Shawn és köröket rajzolgatott a kezemre.
- Mit szeretnél hallani?
- Mondjuk az apádról mesélhetnél- nézett rám óvatosan- persze ha csak nem baj.
- Nem dehogyis- mosolyogtam rá- hát apa sosem volt egy kedves ember. Amióta csak az eszemet tudom bántott minket, anya meg csak tűrte amiért sokáig haragudtam rá, de ő mindig csak azt mondta ha felnövök majd rájövök, hogy mit miért tett. Persze még mindig nem értem, de mindegy. Hát apa.. hmm..- kerestem a szavakat nehezen és megköszörültem a torkom- sokszor fogdosott amit akkor nem értettem, hogy miért tesz. Benyúlt a ruhám alá és mindig mocskos dolgokat súgott a fülembe. Aztán egyszer 12 éves koromba megtörtént amit sosem hittem, hogy megfog. Ideges volt mint mindig és kihasználta, hogy anya nincs otthon. Megvert és már szinte félholt voltam amikor megtette.. tudod... a dolgot. Senkinek nem mondtam el. Nagyon szégyelltem magam. Úgy éreztem, hogy megérdemeltem. De aztán a nagymamám sejtette, hogy történik valami. Aztán addig faggatott amíg el nem mondtam neki, hogy mi történt pontosan. Majd kiderült és minden a feje tetejére fordult. Apa börtönbe került és anya engem hibáztatott a dolgokért amit tett velem. Depressziós lettem és anorexiával szenvedtem. Kórházba kerültem mikor anya végre rájött, hogy nem az én hibám. A halál szélén álltam, de valami mégis visszarángott. Valami azt akarta, hogy itt legyek a földön. És azért minden nap hálát adok. Hogy van egy szerető családom, és barátaim. Örülök, hogy így alakult. Mármint, persze azt nem amit apa tett velem, de örülök, hogy élhetek. Hogy láthatom ahogy az öcséim felnőnek és anya megházasodik. De viszont, nagyon nehezen bízok meg az emberekben és a szex.. hát... voltam már fiúkkal úgy.. csak nagyon nehéz- ismertem be Shawnnak mire megértően bólogatott- úristen, nagyon sokat beszéltem, ne haragudj.
- Nem baj, örülök, hogy megnyíltál előttem és megbízol bennem- mondta és a melkasára fektetett.
Hallgattam a szíverését és megkönnyebbülten feküdtem mellette. Boldog vagyok, hogy elmondhattam neki, hogy milyen nehéz gyerekkorom volt.