9.rész

2.8K 103 1
                                    

Kényelmesen elhelyezkedtem majd elővettem a telefonom, hogy felhívjam a magyaroszágon elő öcséimet. A zene már hallkabb volt úgyhogy nem lett volna zavaró ám de, mikor feloldottam a telefonom egy értesítés jelent meg. "shawnmendes kedvelte a fényképed az instagramon". Összeráncoltam a szemöldököm és gyorsan beléptem az alkalmasázba, hogy megnézzem jól láttam e. De nem. Nem volt ott. Biztosan véletlen kedvelte be. Nagy mosollyal az arcomon tudatosult bennem, hogy lecsekkolta az oldalam.

📞 David, a legidősebb kistesóm szinte azonnal felvette. Vidáman szólt bele a telefonba.
- Szia Lily- kiáltott fel David
- Szia drágám, hogy vagy?- kérdeztem tőle és a hiányától egy hatalmas gombóc lett a torkomba.
- Képzeld, Adamot beirattuk ma a suliba. Mark pedig bekerült a focicsapatba, persze az nem nagy elismerés mivel én már egy éve benne vagyok- csacsogott mint mindig és Shawn épp ekkor ment be a medencébe. Persze az összes lány már ott is termett mellette.
- Nagyon büszke vagyok rátok- mondtam őszintén- és a suli hogy megy?
- Jól, de jobb lenne ha itt lennél és segítenél mit régen- mondta szomorú hangon
- Ne haragudj picikém, de hamarosan megyek hozzátok
- Na de most megyek, mert Eszter már vár rám- mondta halkan
- Eszter?- lepődtem meg- ki az az Eszter?
- Csak egy csaj.. de most mit faggatsz?? Nem kell mindenről tudnod- nevetett fel
- Nem?? Na majd kiderítem egyedül. Na menj csak a kis Esztidhez. Puszillak- cuppantottam egyet a számmal
- Idegesítő vagy, de imádlak. Sziaa- mondta és kinyomta a telefont.
Nevetve tettem le a telefont az ölembe, és a kívülállók számára őrültnek nézhettem ki, hogy egymagamba nevetgélek.
Bementem a konyhába, hogy töltsek magamnak valami piát. Egy fiú lépett be a helységbe és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyát, mert kedvesnek tűnt. Odalépett elém, én pedig a konyhaszigetnek dőltem.
- Azt hiszem még nem találkoztunk, Thomas vagyok- mondta és a kezét felém nyújtotta
- Lily- válaszoltam és kezet ráztam vele
- Lily- ismételte meg furcsán.
A kezét körém fonta. Megpróbáltam ellökni magamtól, de erősebb volt.
- Mennem kell- szólaltam meg halkan
- Ne menj még- mondta és megcsókolta a nyakam- nem megyünk fel valahova?
- Ne!- kiáltottam fel és hirtelen beugrottak az emlékek. Teljesen elgyengültem és az emlékek csak jöttek.

A sztár élete: BEFEJEZVEWhere stories live. Discover now