A sztár élete: BEFEJEZVE

Az előszülinapom:

Reggeli után felmentem készülődni. Egy fekete pánt nélküli felsőt vettem fel egy barna kockás gatyával amihez egy fekete övet vettem mivel nagy rám egy kicsit, és egy fekete vans cipőt húztam. A hajamat 2 copfos parkettafonásba csináltam meg és most egy kicsit több sminket tettem fel magamra. Csillogós barna szemhélyfestéket, és barna rúzst kentem fel egy kis highlighterrel, hogy még jobban csillogjak a bulimon.
Mikor a nappaliba értem anya éppen kinyitotta az ajtót valakinek. A nagymamám és a nagypapám lépett be az ajtón. Felsikitottam és odarohantam hozzájuk (mostanában mindenkihez rohanva megyek oda, na mindegy) majd a nyakukba ugrottam.
- Nagyi! Papa!- öleltem át őket ötöndjére.
- Lilykém- mondta a nagyim és letörölte a könnycseppem.
- Ne sírj édeském, lejön a sminked- szólalt meg szórakozottan a nagypapám és megsimogatta a hajam.
- Tudom, tudom csak annyira hiányoztatok- legyeztem az arcom, hogy nehogy elsírjam magam.
A szeretteim csak jöttek és jöttek és egyre nehezebb volt visszatartani a sírást. Bárkit megláttam felkiáltottam a nevét és a nyakába ugrottam. Annyira jó volt végre újra látni őket. Majd megérkeztek a régi osztályrársaim. Hál istennek Patrik nem jött el és nem rontotta el a legboldogabb napot a világon.
- Boldog szülinapot!- kiáltott fel pár ismerős hang.
- Hát ti eljötetek?- sikitottam fel mikor megláttam a barátaim
- Ki nem hagytuk volna a legjobb barátunk szülinapját- ölelt át Dani.
- Persze! Végre itthon vagy- ujjongott Hanna, mire őt is szorosan magamhoz húztam.
Majd hirtelen Áron és Levi ugrott rám.
- Jézusom, mindjárt megöltök- nevettem hangosan.
- Bocsika- nevette el magát Levi és felhúzott a földről.
- Ahogy látom még mindig amerikai fociztok- mondtam és meglöktem Levi vállát.
- Honnan tudtad?- kérdezte Áron röhögve.
Majd egy kis idő után mindenki kiment a kertbe, mert sütögetős bulit szervezett anya. A barátaimmal leültünk az asztalhoz és a két unokatesóm is csatlakozott hozzánk, Luca és Milán.
- Hallottunk, hogy Patrik mit csinált már megint- változtatta meg a témát Hanna
- Ja hát... igen... mostmár tényleg végeztem vele és a barátságunkkal- mondtam szomorúan.
- El hiheted, mi is- veregette meg a vállam Dani.
- De előtte azért mesélt pár érdekes dolgot rólatok- mosolyodtam el.
- Jaj ne- nevetett fel rosszallóan Áron.
- Hallottam hogy ti ketten- mutattam Hannára és Áronra- jártok.
- Nem hazudott- mosolyodott el Hanna és megfogta Áron kezét.
- Gratulálok srácok. sokáig- mosolyogtam rájuk büszkén.
- És mit mondott még?- kérdezte Dani kíváncsian.
- Hogy pszichológiát tanulsz éppen- néztem Danira.
- Ja igen- mondta mintha semmiség lenne
- Dehát ez csodálatos! Nem is tudtam. Gimibe sosem mondtad hogy ezt akarod tanulni.
- Igen, mivel mikor elmentél utána jöttem rá, hogy én ezt akarom csinálni. Ha őszinte akarok lenni te inspiráltál erre az egészre. A történeted olyan nagy hatással volt rám, hogy rájöttem, hogy segíteni akarok az embereknek akik olyan szituációba kerültek mint te.
- Te most direkt akarsz engem megsiratni?- kérdeztem tőle
- Ne haragudj- nevetett fel és magához ölelt.
- Te vagy a legjobb- mosolyogtam rá mint egy hülyegyerek- olyan büszke vagyok rátok srácok.
- Mi vagyunk rád!- szólalt meg Levi- elérted a céljaidat.
Elérkezett az ebédidő úgyhogy mindenki a hatalmas asztalhoz ült. Miután mindenki megette, Gábor eltűnt a házba majd 10 perc múlva egy tortával érkezett meg. Aztán mindenki énekelni kezdett nekem. Gábor letette elém a tortát és Adamot az ölembe ültettem, hogy segítsen nekem elfújni a gyertyákat.
- 3..2..1- számoltam vissza és együtt elfújtuk a gyertyákat. Csak annyi volt a kívánságom, hogy még többet tudjak találkozni a családommal és a barátaimmal.