„És egyszer csak beléd üt a felismerés, hogy az otthon nem egy hely - hanem egy személy, akit tiszta szívedből szeretsz."
~ A 2016-os Hungarian Blog Awards "legjobb 1D fanfiction" egyik nyertese ~
Éreztem, hogy a dob a talpam alatt és a mellkasomban dübög, míg a gitár hangzása egyenesen a bőröm alá kúszott viszont az ének volt az, ami igazán magához a színpadhoz vonzotta a tekintetem, ahogy felcsedült. Az énekes hangja bársonyos volt és mégis durva és rekedtes, már ha lehetséges volt ez egyszerre. Göndör tincsei homlokán lógtak és egyre pirospozsgásabb arcához ragadtak a melegben. Fekete ing lógott rajta és fekete nadrágot viselt, a tekintetem egyetlen pillanatra sem tudta elengedni.
Tipikusan az a férfi volt, akiről az édesapám ódákat zengett, de ugyanakkor figyelmeztetett, hogy még a figyelmem negyedét se szenteljem rá.
Talán ez volt az, ami annyira vonzott, vagy maga a tény, hogy a színpadra született, amit minden tiszta hang és tökéletes mozdulat alátámasztott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ha még bíztok bennem, és a történetem még mindig elveszve pihent a könyvtáratokban, ha gondoljátok, lessetek bele a legújabb történetembe! Az első két fejezet már fent van ;) :)
