30. Fejezet

1.6K 124 8

2013. július 28.


-Hé... Öhm... vagy egy tucatszor hívtalak, de mindig csak a hangpostádat dobja be, szóval, gondoltam, hagyok neked egy üzenetet. Így talán kevésbé is lesz kellemetlen.- nevetett fel halkan Harry.

Louis konyhájában ültem az asztalnál, lábaimat felhúzva mellkasomhoz, térdemen könyökölve kezemmel, amiben a telefont fogtam.

Halkan felsóhajtottam nevetése hallatán és szabadon lévő kezemmel kócos hajamba túrtam.

-Tudom, hogy vagy százféleképpen kezelhettük volna a helyzetet tegnap reggel és sajnálom, ami előtte történt az éjjel. Nem szeretném, ha a meggondolatlan szándékaim és szavaim közénk állnának. Remélem, hogy elfelejthetjük az egészet és barátok maradhatunk. Nem akarom, hogy megint csak úgy kicsússz a kezeim közül, Em. Fontos vagy nekem, annak ellenére, hogy néha hatalmas hülyeségeket csinálok.- mély lélegzetet vett, míg én magam elé meredve koncentráltam hangjára.

-Sajnálom, Em. És remélem, hogy nem kell ismét New Yorkba repülnünk ahhoz, hogy találkozzunk.- mondta lassan, majd pár másodperc csend után véget ért az üzenet és az asztalra tettem mobilomat.

Mert igaza volt. És ennek így kellett lennie.


HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now