8. Fejezet

2K 163 5

2009. február 14.


Hiba volt. Hatalmas hiba volt ide eljönni.

Az agyamban cikáztak az indokok, amiért így gondolkoztam – és természetesen a szemem előtt is ott voltak.

Az első számú hiba a tömeges „randevú"volt. Az ember azt hinné, hogy így nyugodtabb és lazább lesz. De az én esetemben, Zayn láthatta, hogy milyen borzasztó és őrült barátaim vannak, még ha ismerte is Louist. A legrosszabb az volt az egészben, hogy én is pontosan ugyanolyan voltam, mint ők.

A második hiba Harry ügyesen eltitkolt párja volt, akit mindenki döbbent tekintettel és nyitott szájjal fogadott. Még ha kellemetlen is volt és teljesen, totálisan helytelen, én voltam az első, aki mosolyogva köszönt Hallenek, fellélegeztetve ezzel az egyre feszültebb Harryt. Természetesen ezzel egyáltalán nem söpörtem félre a hosszú beszélgetést, ami előttünk állt.

Az este mérhetetlenül kellemetlenül indult, de a vége felé mindenki felengedett – még én is.

Zayn minden elvárásomat felülmúlva toppant be az étterembe Louis oldalán egy kedves mosollyal az arcán. Csendes társaság volt és meglepően távolságtartó, tökéletesen tükrözve engem. Talán ez volt az alappillére Louis ötletének, hogy valahogyan összeboronáljon minket. És ahogy teltek a percek azon kaptam magam, hogy egyre kevesebb pillantást vetek Harry és Halle felé, viszont annál többet nevettem Zayn társaságában.

Jóképű volt és vicces, a mosolyától pedig minden lány elolvadt az étteremben.

A vacsora után Niall és Amy a lehető leggyorsabban eltűntek, arra hivatkozva, hogy az este további részére tervük volt, bár mind tudtuk, hogy ezalatt mit értenek. Gyönyörű betekintést nyerhettünk az előjátékukba, így senki sem kérdőjelezte meg a gyors távozásukat.

A hatos fogatunk sétálni indult a városban ezek után. Szörnyen hideg volt, kabátomat összehúztam magamon miközben egyre inkább lemaradtunk Zaynnel. Louis egyik viccén nevettek előttünk négyen, Sarah – Louis ma esti kiszemeltje – egyébként is mindenen elmosolyodott, amit Louis mondott.

-Fázol?- kérdezte Zayn. Fejemet felé fordítottam, meglepően közel volt hozzám. Halványan elmosolyodva bólintottam, zavaromban hajamat fülem mögé tűrtem. Zayn halkan nevetve közelebb húzott magához, átkarolva vállamat. Kezemet hasára tettem automatikusan, fejem pedig mellkasának döntöttem. Fejét ingatva tette derekamra másik kezét, mozdulatától egy lépéssel közelebb kerültem hozzá és mire feleszméltem, öleltük egymást. A többiek hangja egyre jobban távolodott tőlünk, miközben mi csak álltunk a járda közepén, teljesen egymásba olvadva.

Talán mégsem volt annyira távolságtartó, mint azt elsőre gondoltam.

-Örülök, hogy eljöttél ma este.- suttogta, továbbra is magához szorítva.

A szívem kihagyott egy ütemet szavai hallatán, amik mosolyt csaltak az arcomra.

-Én is.- válaszoltam ugyanolyan halkan, egyre jobban felmelegedve a közelségétől.

-Hé! Nem jöttök?!- Louis kiáltása zavarta meg a furcsa, de meghitt pillanatunkat. Egy hajszálnyit elhúzódva Zayntől fordultam hangjának irányába. A többiek pár lépésnyire álltak tőle beszélgetve, miközben Louis egy széles vigyort villantva felénk várta a választ.

-Nem, hazakísérem Emmat!- válaszolta Zayn megemelve hangját, hogy Louis is hallja. Meglepett a válasza, de leginkább az, hogy semmi ellenvetésem nem volt vele kapcsolatban.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now