15. Fejezet

1.9K 147 5

2010. augusztus 4.


Harry: elképzelted már az életed

Harry: Louis nélkül?

Harry: úgy értem...

Harry: az állandó csesztetése

Harry: és hangja nélkül?

Emma: minden nyomorúságos és csendes lesz

Harry: ez most szarkazmus volt?

Harry: jól éreztem?

Emma: Harry... most komolyan

Emma: csak térj a lényegre és mondd, hogy mit akarsz

Harry: azt akarom, hogy végre szálljon fel arra a hülye gépre

Emma: elvitt magával vásárolni?

Harry: három és fél órája itt vagyunk

Harry: várj... te ezt honnan tudod?

Emma: talán engem hívott magával először

Emma: és megeshet, hogy azt válaszoltam neki

Emma: hogy nem érek rá

Harry: miért mit csinálsz?

Emma: itthon vagyok, Harold

Harry: ne mááár..

Harry: nem is ez a teljes nevem

Emma: tudom

Emma: de akkor is imádom ezt mondani

Emma: Harold

Emma: tekintélyt parancsoló, nem gondolod?

Harry: semmivel sem vagy jobb Louisnál

Emma: imádsz engem

Harry: ez az egy szerencséd van csak

Emma: piszok nagy mázlista vagyok akkor, Harold


2010. augusztus 27.


Ahhoz képest, hogy a szívem a lehető leggyorsabban vert, nyugodtnak éreztem magam. Szemeimmel végigkövettem az összes felhőt a fejünk fölött, miközben Harry hasán pihentettem fejemet és megpróbáltam minden elmúlt másodperc után rendesen levegőt venni, míg ő lustán hajamat piszkálta.

A hídnál voltunk. A mi hidunknál. És mint mindig, most sem zavart minket senki.

Harryvel beszélgetni olyan volt, mintha csak egy hullámvasúton ülne az ember. Vele lenni is olyan volt, de leginkább szeretni őt – az volt az egészben a legeszelősebb.

Nézte velem a felhőket, elmondta, mire emlékeztetik őt, majd hatalmas nevetésben tört ki, mikor én is elmondtam, mi milyen az én szemszögemből. Mesélt az édesapjáról, Desről, hogy mennyire eltávolodott tőle és mesélt Anne új barátjáról, Robinról, hogy mennyire megértő és mennyire leírhatatlanul szereti már most az édesanyját. Elmondta, hogy Hallet napról napra egyre távolabb érzi magától, de közben még mindig szereti. Elmeséltük egymásnak, hogy Louis mekkora ökörségek miatt hív fel minket, csak hogy a végén elmondhassa, mennyire hiányzunk neki már most és nem gondolta volna, hogy New York ennyire távol lesz a mi kis városunktól.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now