32. Fejezet

1.8K 135 6

„és egymás karjaiba estünk, mintha ez lett volna a legbiztonságosabb hely arra, hogy újra darabokra hulljunk."



2014. december 10.


A bőröndöm az ágyon pihent, amiben mostanában a kelleténél többször voltak a ruháim. Mély lélegzetet véve tűrtem össze az egyik fekete kardigánomat és tettem a többi ruha tetejére, kezembe véve a következő ruhadarabot.

Greg karjai lassan simultak derekam köré, amikkel aztán közelebb húzott magához, mígnem hátammal mellkasának nem dőltem. Állát jobb vállamra támasztotta, halkan hümmögve figyelve, ahogy egyre több ruha kerül a bőröndömbe.

-Nem akarom, hogy menj.- suttogta.

Alsó ajkamat harapdálva tettem egy utolsó hosszú ujjút a ruhakupac tetejére, majd lehajtottam bőröndöm tetejét. Fejemet egy kissé oldalra fordítottam, hogy szemeibe nézhessek, amik már egy ideje engem figyeltek.

-Tudom.- motyogtam, apró csókot adva ajkaira. Mondhattam volna többet is, mint például, hogy én sem akarok menni.

De ugyanakkor hazudni sem akartam neki.

-Huszonharmadikán jössz?- hümmögte, apró csókokat hintve bőrömre, lassan haladva a nyakam felé, míg én teljesen ellazultam a karjaiban.

-Mhm...

-Vigyelek ki az állomásra?- suttogta, továbbra is ajkait végighúzva bőrömön.

-Nem kell. Harry jön értem... emlékszel?- kérdeztem lassan kinyitva szemeimet, meglepett arckifejezésével találkozva.

-Oh... hát persze.- válaszolta kisebb éllel a hangjában, amit ezúttal figyelmen kívül hagytam. Minden alkalommal veszekedünk, mikor el kell utaznom. Próbáltam ezen változtatni.

-Szóval... Ed lakásában leszel végig, igaz...? Úgy értem...- hadarta, mire én kihámoztam magam karjai közül és mélyet sóhajtva kezdtem behúzni bőröndömön a cipzárt.

-Greg...

-Mi az?- kérdezte kezét zsebébe dugva, másikkal tarkóját dörzsölve. Szemöldökei homlokának közepéig felszaladtak, miközben barna szemei csillogva figyelték minden egyes mozdulatomat.

-Eddig is ott voltam. Nem értem, miért lenne ez most másként.- mondtam szemöldök ráncolva, kezembe véve telefonomat, ami felvillanva rezzent egyet a takarón.

Harry: mindjárt a házad előtt vagyok

Harry: jöjjek fel segíteni a bőrönddel?

-Ki tudja.- vonta meg vállát végül, majd ajkait összeszorítva figyelt engem árgus szemekkel.

-Harry mindjárt ideér.- mormoltam végül, figyelmen kívül hagyva a kisebb féltékenységi jelenetét.

Csak örülni tudok, hogy ezúttal nem kiabálásba torkollott a búcsúzkodásunk.

-Oké... lehozom a bőröndöd.- bólintott, a bőröndöm felé nyúlva, de én egy gyors csókkal kizökkentettem gondolatai közül.

-Szeretlek, te idióta.- mosolyogtam, ismét egy apró csókot adva ajkaira, míg ő teljesen ellazulva lehunyta szemeit és lustán elmosolyodott.

-Én is téged.- motyogta ajkait enyémekhez nyomva még utoljára, majd levette az ágyunkról a bőröndöt én pedig közben válaszoltam Harrynek.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now