14. Fejezet

1.9K 147 4


2010. május 22.


Szem forgatva dőltem hátra a székemben, fejemet azonnal elfordítva, ahogy Halle mellém ült. Már percek óta csak az ő hangjától zengett a tetováló szalon.

Harry és Louis a pultnál álltak, elmélyülten szemezgetve a füzetekben lévő mintákkal. Karjaimat keresztbefontam magam előtt és tekintetemet a padlóra függesztettem.

Egy idő után teljesen elvesztem a gondolataim és a tény között, hogy egyáltalán nem rajongtam Harry ötletéért. Már vagy egy milliószor végigrágtuk magunkat a tetoválásokról való beszélgetésünkön, de hihetetlenül makacs volt. És meggondolatlan. És idegesítő.

-Mit gondolsz erről a mintáról?- Louis hangja túlharsogta a szalonban lévő beszélgetéseket, de tekintetem ugyanúgy a padlót fixírozta.- Em?!- emelte meg hangját, mire automatikusan felkaptam fejem.

-Mi az?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva, hogy a frufrum a szemembe lógott. Talán ehelyett elmehettem volna fodrászhoz is.

Szemét forgatva helyezte súlyát egyik lábáról a másikra, közben kezében tartotta az egyik könyvet, aminek a mintáit felém mutatta.

-Szerinted melyik legyen?- kérdezte, őszinte érdeklődéssel szemeiben.

Tekintetemet a mintákra vezettem, mindkét oldalon egy-egy hatalmas vázlat várt arra, hogy valaki kiválassza magának. Az első oldalon falevelek voltak, ahogy szálltak a levegőben, halvány színekkel megtöltve. Egyértelmű volt, hogy csak Louis lehet az, aki elgondolkodik egy ilyen mintán. A másik oldalon viszont egy gyönyörű, részletesen kidolgozott szarvas volt, amiről az ember nehezen tudta volna levenni a szemét.

-A leveleket Louis! Tök poén!- mondta Halle vidáman, még mielőtt megszólalhattam volna.

Jellemző.

Louis felvont szemöldökkel állt és járatta tekintetét közöttünk, amíg végre meg nem szólaltam, visszatartva egy elég látványos szemforgatást.

-A szarvast.- mosolyodtam el halványan, ahogy ismét a mintára néztem.

-Akkor a szarvas nyert.- egy kacsintással sarkon fordult Louis és a fickóhoz ment, aki türelmesen várta, hogy döntsön.

-Lazulj el, Em.- vállával lökött egyet rajtam Halle, ami minden más esetben nem zavart vagy irritált volna.

Halle esetében, még attól is kirázott a hideg, ahogy a becenevemen szólított.

-Teljesen laza vagyok.- válaszoltam unottan, megvonva vállam. Egy pillanatot se pazaroltam arra, hogy akár a szemem sarkából is ránézzek.- Csak nem értem, miért poén, ha valaki valami hülyeséget varrat magára.- nem tudtam mit tenni, szemeimet forgatva tettem hozzá.

-Emma!- Harry felé pillantottam, akinek az arcáról teljesen eltűnt a percekkel ezelőtti jókedv és izgatottság. Most csak szúrós tekintettel állta pillantásomat és fejével az ajtó felé bökött.

-Mindjárt visszajövünk...- szólt Hallenek, aki csak bólintott, én pedig már a szalonba se voltam.

Fújt a szél, a frufrum az első másodperctől kezdve a levegőben volt. Annak ellenére, hogy egyre közelebb volt a nyár, az ember könnyen hihette volna azt is, hogy ismét az ősz közeledik.

Karjaimat összefontam mellkasom előtt, az ajtó közben egy halk kattanással bezárult Harry háta mögött. A léptei halkak voltak, az utcában sűrűn jártak az autók, megmentve minket a csendtől.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now