28. Fejezet

1.7K 145 31

2013. március 8.


Harry: otthon vagy?

Emma: igen

Emma: két napja jöttem haza

Harry: szent a béke?

Emma: remélem...

Emma: dolgozunk rajta.

Harry: ez nem volt túl meggyőző

Emma: téged, vagy inkább engem kellett volna meggyőzni?

Harry: egyikünket se kéne győzködnöd.

Emma: mesélj inkább, milyen az élet Londonban?

Harry: Niall egy hete a kanapémon alszik.

Emma: tehát apokaliptikus.

Emma: érdekes

Harry: tudom, hogy mosolyogsz és ez egyáltalán nem vicces.

Emma: lásd be, hogy az, Styles.

Harry: nem, nem az.

Emma: rendben van egyébként?

Harry: csak egy kis hullámvölgy

Harry: munkát keres és remélem ahogy talál

Harry: lakás után is elkezd érdeklődni

Emma: szörnyű vagy.

Harry: hatalmas szívem van, Em.

Harry: ez tény.

Emma: persze, szólj, ha felébredtél az álmodból.


2013. április 19.


-Nem lehangoló, hogy péntek este nyolc van, és pizsamában fetrengünk a kanapémon?- kérdezte pár csendben eltöltött perc után Anne.

A dohányzóasztal tömve volt chipses és popcornos tálakkal, két üres vörösboros üveggel, plusz eggyel, amit nemrég bontottunk meg. A tévében egy legalább húsz éves, hihetetlenül röhejes horrorfilm ment, ami annak idején álmatlan, rettegéssel töltött éjszakákat okozhatott bárkinek, aki végignézte, míg mi unott arccal, egymás között adogatva a csokifagyis bödönt meredtünk a képernyőre.

-Nem...- motyogtam elidőzve, míg a fagyis dobozt egyensúlyoztam a térdemen és ismét a számba dugtam a púpos kanalat. Az agyam egy pillanatra teljesen lefagyott és csendben szenvedtem, míg már csak a csokoládé ízét éreztem a számban.- Akkor lenne lehangoló, ha látnának így minket.

-Az agyfagyós pillanatod után kételkedek benne.- nevetett halkan Anne, míg én kikerekedett szemekkel fordítottam felé fejem. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, amiért észrevette a pillanatnyi pánikomat az előbb.

-Inkább ne beszélj.- nyújtottam felé ismét a dobozt, amit egy széles mosoly kíséretében kivett a kezemből és fejét hátradöntve, elveszett a párnák között.

Nagy ritkán, de azért mégis hasznát lehetett venni ezeknek a párnáknak, még ha nem is akarta bevallani.

-Amúgy, akkor sose fogunk arról beszélni, mi történt?- kérdeztem, míg kezembe vettem boros poharam, majd barátnőmhöz hasonlóan kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now