20. Fejezet

2K 160 9


2011. március 5.


Nem tudtam aludni.

De talán ez volt az első alkalom, hogy nem a fejemben kavargó, megoldatlan, vagy esetleg túlaggódott problémák miatt. Csak boldog voltam. Annyira boldog, hogy nem mertem aludni, hogy akár egyetlen másodpercet is elpazaroljak belőle.

A nap kezdett kisütni, halványan bevilágítva Harry szobáját. Az ágyban feküdtünk egymással szemben, Harry karját derekamon pihentette a takaró alatt, míg én elmélázva játszottam ujjaimmal forró bőrén vállától kócos hajáig az elmúlt pár órában. A lábaink követhetetlenül összegabalyodtak a takaró alatt az ágy végében, egy-egy apró mosolyt kiváltva belőlem, akárhányszor csak kisebb mozdulatokat tettünk.

Néhány elsuttogott szó és ígéret után elaludt, szorosan magához szorítva, egyáltalán nem törődve vele, hogy nem volt rajtunk egy ruhadarab se, egyedül csak a takaró borított be mindkettőnket.

Valamiért engem sem zavart, mert tudtam, hogy pont így van mellette a helyem. Hogy ruhában, vagy ruha nélkül – az már teljesen lényegtelen volt ezen a ponton.

Már vagy ezredszerre simítottam végig az egyik fecske tetoválásán, és bár vagy egy milliószor végigtanulmányoztam minden apró részletét, most is így tettem. Libabőrös lett, ahogy ujjammal lassan követtem a szárnyak vonalát, de egy apró mosollyal nyugtázva reakcióját, folytattam.

-Mhm...- Harry álmosan felnyögött, de szemei még mindig csukva voltak.- Miért nem alszol?- kérdezte végül fáradt, reggeli rekedtes hangján.

-Nem tudok.- suttogtam, annak ellenére, hogy csak a miénk volt az egész ház.

-Próbálkozz...- mormogta, még közelebb húzva magához. Mellkasunk teljesen egymáshoz feszült, tenyere hátamra csúszott, míg ő lejjebb helyezkedett a takaró alatt, hogy fejét nyakamba fúrhassa mélyen és nyűgösen dörmögve.

Felnevettem, közben minden egyes lélegzetvételét tisztán éreztem bőrömön.

-Szörnyen jókedvű vagy, ahhoz képest, hogy kettőnk közül pont te vagy az, aki mindig morog reggelente.- hangja tompa volt, köszönhetően annak, hogy ajkai egyenesen nyakamnak nyomódtak.

-Legalább megtudod milyen, ha nem hagynak aludni.- válaszoltam mosolyogva, ujjaim pedig ezúttal göndör tincseit piszkálták.

-Ha így kell felébrednem, teljesen megéri.- mormolta, mielőtt ajkai elnyújtott csókokkal hintették be nyakamon bőrömet, amitől azonnal kirázott a hideg és a szívem észveszejtő módon kalimpálni kezdett.

Kezemet végighúztam hajában, majd tarkójára csúsztattam, ajkai pedig egyre feljebb vándoroltak bőrömön, mígnem számhoz nem ért. Lassan csókolt, még talán lustán is, de ugyanolyan érzéseket váltott ki belőlem, mint előző este.

Kezét hátamról visszahúzta derekamra, alig érezhetően erősebben megszorítva bőrömet, amitől belenevettem csókunkba.

-Ne nevess... Épp próbállak elcsábítani.- húzódott el mosolyogva, szemeit most először nyitva ki, mióta felkelt.

A megszokottnál jobban csillogtak, azonnal elállítva lélegzetem.

-Elcsábítani?- kérdeztem szélesen mosolyogva.

Válaszként csak aprót hümmögött, ismét megnyomva derekamat, amitől megugrottam.

-Ha ezt tovább folytatod, sosem fog sikerülni.- kuncogtam.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now