13. Fejezet

2.2K 145 6


2010. március 16.


Érezted már, hogy az egész világ ellened fordult? Nem lehet egykönnyen körbeírni az érzéseket, vagy a gondolatokat, amik ilyenkor végigsuhannak az emberen. De legszívesebben elordítanád magad, hogy az egész környék hallja, mennyire eleged van mindenből és mindenkiből.

Még magam sem tudom, mit kerestem itt, de az utóbbi időben egyre gyakrabban találtam magam ebben a helyzetben. Az egész testem ellenkezett, a szervezetem teljesen ellenem fordult, akárhányszor csak átléptem a szobának a küszöbét. Így próbált jelezni az agyamnak, vagy talán a szívemnek, hogy ez nincs rendjén. Már fogalmam sem volt, hogy melyik is vezérelt pontosan.

Liam ajkai lassan mozogtak szinkronban az enyéimmel, egyik kezét derekamon pihentetve, míg másikkal támaszkodott fölöttem az ágyon. Kezem arcán pihent, míg másikkal néha-néha beletúrtam hajába, minden egyes alkalommal csalódottsággal megtelve.

Csak egy csók volt, a sok közül. Mert egy csóknak nincs nagy jelentősége, nem igaz?

Ajkaim megrezegtek, ahogy felmordult a csók közben telefonom csörrenésének hallatán. Az elmúlt negyed órában már vagy ötödszörre jelzett, hogy valaki üzenetet írt.

-Azt hiszem, ideje megnéznem.- motyogtam ajkainak és egy hangos sóhaj kíséretében elhajolt tőlem, hátára fordulva.

A táskám az ágy mellett hevert a földön, ráérősen kerestem ki belőle a telefont és visszagördülve a hátamra, fejem fölé emeltem. Feloldva a zárat, nem meglepő módon Harry üzeneteivel találtam szembe magam.

Harry: nem jössz?

Harry: a többiek már itt vannak

Harry: Em...?

Harry: Louis teljesen kikészít

Harry: hol vagy?

Fejemet Liam felé fordítottam, aki már engem nézett.

-Indulnom kell.

-Oké.- suttogta, szemeim pedig ismét a kijelzőn pihentek.

Emma: negyed óra és ott vagyok

-Biztos nem akarsz jönni?- kérdeztem utoljára Liamet, miközben felültem az ágyban és visszaraktam a táskámba a telefonomat.

-Majd legközelebb.- válaszolta és ő is felült, tekintetével követve minden mozdulatomat.- Emma...- már a táska is a vállamon pihent, mikor Liam a csuklómnál fogva magához húzott. Az ágy szélén ült, lábai között álltam, kezeit derekamra csúsztatta.

-Komolyan gondoltam, amit mondtam.- ujjai dzsekim alá csúsztak és a pólón keresztül gyengéden végigsimított oldalamon.

Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.

Ijedten hátráltam egy lépést Liamtől, sűrűn pislogva. Egyetlen mozdulat elég volt ahhoz, hogy Harry eszembe jusson és utáltam magam ezért. Az egész világot utáltam ezért.

Torkomat megköszörülve szedtem össze magam, tekintetem találkozott Liamével, aki még mindig a válaszomra várt.

-Én...- felsóhajtva kerestem a megfelelő szavakat.- Nekem ez nem fog menni, Liam.- barna szemeibe néztem, amik csalódottan csillantak meg, de arcán egy cseppet sem látszott a meglepettség.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now