23. Fejezet

2K 141 2

2011. augusztus 27.


-Csak még egy kört! Csak még egyet!- Louisszal karöltve nevettem a bárpultnál.

-Nem hiszem el...- ámulattól csillogó szemekkel nézett vissza rám.

-Mi az?- húztam fel orromat és esetlenül bár, de a pultra könyököltem.

-Hogy életedben először te könyörögsz nekem, hogy igyunk még.- nevetett, túlharsogva a bárban lévő többi embert, akik pont mint mi, kifejezetten jól érezték magukat.

Szem forgatva horkantam fel, közelebb húzva magunkhoz a kitett két feles poharat. Felemelve őket az egyiket Louis felé tartottam, aki mosolyogva elvette tőlem. Egymás szemébe nézve emeltük meg a poharat, majd egyszerre húztuk le a századik alkalommal.

A poharak aljai hangosan koppantak a pulton, mosolyom pedig levakarhatatlan volt, köszönhetően az émelyítően sok alkoholnak, amit ma este megittam.

De ünnepeltünk, így elengedhetetlen volt, még ha ezt reggel meg is fogom bánni, mikor másnaposságtól fájó fejjel és kavargó gyomorral kelek fel.

Manchesterbe költöztem. Új életet kezdtem, új városban és ezt szokásos módon, a régi barátaimmal ünnepeltem.

-Emma! Úristen, Emma! Muszáj felmenned a színpadra!!- Anne üvöltve lökte odébb a körülöttünk álló embereket, utat teremtve magának felénk. Válla fölött láttam, ahogy Niall éppen dülöngélve sétál az ellenkező irányba, egy pillanatra aggasztó érzést hagyva bennem, hogy minden rendben van e vele.

Aztán nekidőlt egy asztalnak, feldöntve azon az összes poharat, hangos csörömpöléssel kísérve.

-Oh, basszus!- kiáltotta Louis, azonnal barátunk segítségére sietve, aki már a földön feküdt, magára döntve a fél asztalt.

-Hogy lehet képes erre? Mindig csak sört iszik!- nevetett Anne, miközben döbbenettel arcunkon figyeltük, ahogy Louis megpróbálja felkaparni a földről.

-Mindig azzal jön ilyenkor, hogy az egész családja ír...- legyintettem kezemmel, míg Anne mindent tudón, és egy szemforgatással bólintott.

Végül Louisnak sikerült lábra állítania Niallt és a legközelebbi székre ültette, majd valamit mondani kezdett neki, amire Niall egyáltalán nem reagált.

-Szóval!- fordult felém Anne, ismét izgatottan, miután befejeztük Niall figyelését.- Ma az zenél, aki csak akar, éééés...- szemöldök vonogatva nézett rám, amiből egyből tudtam, mit akar.- Egészen véletlenül ott árválkodik egy gitár a színpad szélén.- vigyorgott.

-Egy dalom van és egy másodperc alatt kiüríteném vele az egész kocsmát, Anne. Csak hagyj, kérlek.- fordultam vissza a csapos felé, intve neki, hogy készen állok a következő pohárra.

-Az a dal, amit pár napja énekeltél?- kérdezte, továbbra sem hagyva a témát, míg én csak bólintottam és lehúztam a piámat.- Menj fel akkor, ki fogják sírni a szemüket, ha meghallják.- karomnál fogva húzott magával, amire felfigyelt Louis is.

-Mindenki jól érzi magát! Kérlek, hadd ne én húzzam le a hangulatot!- nyávogtam, szemeimet összeszorítva.

-Imádni fognak, Em!- ellenkezett Anne, miközben a lépcsők felé közeledtünk.

-Gyerünk, Em!!- kiabálta Louis, szorosan követve minket. Szúrós tekintettel meredtem rá vállam fölött, de csak ajkait szorosan összeszorítva mosolygott.

HOME h.s. (hungarian)Where stories live. Discover now