Függőség 1-2✅

46. fejezet

-Ne haragudj Ev. Nem tudom, hogy bírtam ezt mondani...-felelte elszégyellve magát.

-Tudod Black... én sem tudom, hogy mondhattál ilyet egy olyan lánynak, akinek nincs már anyja. De tudod mit? Hála az istennek, hogy a te anyukád még él és jól van és még lehetnek rád büszkék. Ennek szívből örülök.

-Gratulálok haver! Ez egy igazán szép példa volt arra, hogyan tedd tönkre azt a személyt akit szeretsz. Milyen aljas húzás egy olyan sebet feltépni ami Ev életét teljes mértékben megváltoztatta.-hallottuk sam hangját. Hátra fordultam, majd meg is pillantottam a lépcső korlátjára támaszkodva.

-Lám-lám. Sammy is előbújt a barlangjából. Képzeld, a madarak csicseregtek a tegnapi buliról, bár nem éppen értettem. Lennél oly kedves és elismételnéd nekem amit tegnap mondtál Evnek?-kérdezte mézes-mázos hangon.

-Szeretem Evet. De mond csak, ez mit fog változtatni a dolgokon? Elárulom, semmit!-felelte halkan.

Ekkor Black elindult Sam irányába, de még pont időben a csuklójáért kaptam, hogy megállítsam.

-Black! Fejezd ezt be! Mit old az meg, ha megvered Samet az érzései miatt?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Csak nyomatékosítanám, hogy nem vehet el téged tőlem.-felelte.

-Mert szerinted én az utolsó süti vagyok? Nem kezelhetsz engem úgy mint egy tárgyat! Nem tűnt fel, hogy samnek köszönhetjük azt, hogy együtt vagyunk? Szerinted, ha Sam nem lenne ennyire önzetlen, érdekelte volna, hogy te szeretsz engem? Szerinted összejöttem volna veled? Nem! Ő volt az aki tartotta bennem a reményt, hogy egy magadfajta fiú szerethet egy magamfajta lányt! Két kibaszott külön világ voltunk és vagyunk! És baszki! Nézz már rá a legjobb barátodra! Hogy bírsz azzal a tudattal élni, sőt, hogy bírnád megütni?! Miattunk ilyen! Miattunk ivott ennyit! Megaztán szerinted segített volna abban, hogy mi együtt lehessünk, hogyha nem lenne ennyire jó barátunk? Ki8baszottul tiszteletben tartotta az érzéseimet és azt helyezte előbbre, nem pedig a saját érdekeit, hogy nekem jó legyen! Így akarod megháláni? Hogy arcon törlőd mindazért amit érez? Mert ha igen, szánalmas vagy és ráadásul nem bízol saját magadban, hogy képes lennél megtartani engem magad mellett! Hova lett az a magabiztos Black akit a kezdetekkot megismertem?

-Az a Black elment, mikor tudomására jutott, hogy egy olyan emberrel hagyta a barátnőjét, aki többet érez iránta, mint barátság! Tudod, milyen szar azon aggódni, hogy ithagysz engem csakis Sam miatt? hogy ő elvehet tégede tőlem?-kiabált ő is.

-Tudod milyen sazr volt Evnek mikor otthagytad és kerestél helyette egy „jobbat"? Mikor a szakadék szélén állt és te egy hatalmasat löktél rajta? Tudod mit érzett akkor? Nem! Mert te elvoltál foglalva a piálásal! Akkora egy seggfej voltál! te hagytad magára a barátnődet! Mit kellett volna tennem? hagytam volna, hogy egyedül üljön a szobájában várva, hogy mikor írsz neki vagy hívod fel? Ezt kellett volna tennem? Képtelen voltál támaszt nyújtani neki! Tudtad, hogy mi volt nála otthon és te is magára hagytad, mert önző módon csak magadra gondoltál!-akadt ki Sam is.

-Jólvan, képtelen voltam? Megesik! Tudod, senki sem tökéletes! Én sem vagyok az! Voltak, vannak és lesznek is kurva nagy hibáim, de sosem akartam Evnek rosszat! Nem állt szándékomban tönkretenni téged!-innetől már nekem intézte szavait.- Végig az lebegett a szemem előtt, hogy a nyarat, majd együtt töltjük és nem kell, majd videóhívásozni egyikünknek hajnalban, másikunknak pedig késő este!... Jólvan! Sammel töltöttél egy csomó időt! Akkor tessék! Itt az egész nap! Ápolgasd a másnapos Samet, babuskasd, szólgáld ki! Csinálj amit akarsz! De ha neked nem jelent semmit az ami köztünk van, akkor fölösleges ezt erőltetni! Örülj! Sam nek köszönhetően volt köztünk valami!-kiabálta, majd nagy léptekben elindult az ajtó felé, majd egy hatalmas lendülettel becsapta maga után.

Szavai megállás nélkül visszhanghoztak a fejemben, majd tudatosult bennem, hogy szakított velem... lerogytam a kanapéra és magam elé meredve ültem rezzenéstelenül.

Percekig ültem szótlanul, mire Sam megszólalt.

-Egyedül szeretnél lenni?-kérdezte halkan.

-Igen.-motyogtam.

Sam éppen indult vissza mikor megcsörrent a telefonom. Nem tartottam reálisnak, hogy Black hívjon, de titkon reménykedtem abban, hogy ő lesz. Tévedtem. Hunter neve villogott a képernyőn. Felvettem majd beleszóltam.

-Szia Hunter. Mi van?-kérdeztem.

-Megjöttek a nyuszi jelmezek és küldtek egy haramdikat is. Akarsz jönni a játszótérre gyerekeket terrorizálni nyuszi jelmezben? Van fehér, fekete és barna is. Választhatsz.-mondta tökre feldobódva.

-Nem, ezt most kihagynám.-feleltem mosolyogva. Hunter különleges képessége, hogy mindig meg tud mosolyogtatni.

-Egyet félreteszek, hátha meggondolod magad, melyiket szeretnéd?-kérdezte.

-A fehéret.-mosolyogtam, majd letettük a telefont.

-Mit akart Hunter?-kérdezte Sam.

-Hogy akarok-e velük menni a játszótérre gyerekeket terrorizálni nyuszi jelmezbe.Eltesz nekem egy fehéret, hátha egyszer majd lesz kedvem.-feleltem, majd mikor ezt kimondtam akaratlanul is elnevettem magam. Milyen hülyén hangozhatott már?

Ha tetszett kérlek kommentelj és voteolj! Nagyon jól esne néhány visszajelzés, mert mostanában nem nagyon jönnek...