ÁTÍRÁS ALATT
„De tudhattam volna, hogy egy olyan erős kapcsolat, ami köztünk van, nem múlik el fájdalom nélkül. És jelenleg mindketten küzdöttünk a fájdalom ellen, mert nem akartuk elveszíteni egymást."
#1 in barátság 2019.12.22.
#6 in ifjúságiiroda...
-Black! Ugye felülünk az óriáskerékre?-kérdeztem, mint egy 5 éves, aki életében először lát unikornis plüsst és könyörög az anyjának, hogy vegye meg neki reménykedve.
-Persze. Ha nagyon szeretnéd.-mondta ám bizonytalanságot véltem felfedezni tekintetében.
-Baj van?-kérdeztem arcát fürkészve.
-Nem, nincs.-mondta majd kezemet megfogva indult el a bejárat felé.
Az első amit kipróbáltunk az egy föld alatti hullámvasút volt, ami hihetetlenül hosszú és izgalmas volt. Bár a végén már a fejem fájt a mögöttünk ülő gyerekek kiabálásától... van ez így.
Ezután Black volt olyan kedves és aranyos, hogy vett nekem egy hatalmas adag vattacukrot, magának pedig valami édes valamit. Bódétól jártunk a többi bódéig mindaddig, míg Black nyert nekem egy nyakláncot.
-Black, egy kicsit zavar, hogy ennyi mindent veszel. Az előbb vettél vattacukrot, most pedig nyertél nekem egy nyakláncot. A következő köröket én állom.-mondtam őszintén.
-Értékelem, hogy őszinte vagy, ez az egyik tulajdonságod, amit annyira szeretek benned, de én hívtalak meg.-mondta majd két puszit nyomott két arcomra, majd egyet az orromra.
-Szeretnék beszállni a költögetésbe.
-Nem hagyod annyiban, ugye? Nem engedsz, amíg azt nem mondom, hogy rendben?-kérdezte fejét lehajtva s közben mosolyogva. Ismer engem...kis aranyos.
A nap utolsó állomása a várva várt óriáskerék volt. Lépteimet felgyorsítottam, hogy minél hamarabb oda érjek. Bár azt vettem észre, hogy minél közelebb érünk a vidámpark legnépszerűbb játékához, annál lassabban jön Black. Hátra fordultam és bevártam.
-Mi a baj?-kérdeztem, mert gyanús volt nekem a viselkedése.
-Semmi, menjünk.-mondta és egy mosolyt erőltetett az arcára.
Mire odaértünk a sor már nem volt olyan hosszú, hisz aki ide jön, általában elsőnek célozza meg ezt a helyet. A jegyet megvettük és vártuk, hogy mi kerüljünk sorra. Izgatottan ugráltam és már nem bírtam magammal az öröm miatt, bár tudtam, hogy ez a hely több mint egy vidámpark egyik legnépszerűbb játéka.
-Kicsim, nem lehetne esetleg...hogy én nem megyek fel?-kérdezte halkan. Félt a választól.
-Miért?-kérdeztem csalódottan. Én naiv, azt hittem, hogy most, sok idő után élvezhetem az óriáskereket, mert egy olyan emberrel ülök majd fel akit szeretek. Milyen naiv voltam.
-Hát...khm...tériszonyos vagyok.-mondta miközben a tarkóját vakargatta. Erre egész végig nem is gondoltam. Azt leszámítva, hogy csalódott voltam, meg tudtam érteni.
-Oké. Akkor mehetünk haza.-mondtam és kiálltam a sorból és indultam volna mikor karomnál fogva megállított és visszahúzott.
-Ne szórakozz, nem akartam elrontani a kedvedet.-mondta őszintén.
-Nem rontottad el, csak régen mikor még az anyám élt, mindig ő ült fel velem...és azt hiszem jó lett volna, ha nem egyedül ülök fel és van mellettem valaki. De nem baj, megértelek, nem akarlak felrángatni.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Felülök veled.-mondta ki határozottan.
-Nem, nem akarom, hogy rossz legyen neked.-mondtam.
-Nem lesz rossz, ott leszel velem.-mondta és puszit lehelt ajkaimra.
Nagyon értékeltem, hogy képes áldozatot hozni értem. Hirtelen jött örömöm miatt megöleltem, szorosan és nem engedtem. Ő a hátamra vezette kezét és szintén visszaölelt. Hallottam szíve dobogását. Úgy vert, mintha lefutotta volna a maratont. Ölelésből felnéztem és megcsókoltam.
-Nem lesz semmi baj. Rendben? Vigyázok rád.-mondtam mosolyogva.
-Ezt inkább nekem kéne mondanom.-mondta egy gyerekes mosollyal majd pont sorra kerültünk, szóval felültünk az óriáskerékre, végig egymás kezét fogva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
