Függőség 1-2✅

28. fejezet

Mivel Ben a bátyámat is elhívta, ezért együtt mentünk Shawnnal. Bepattantam a kocsijába, majd elindultunk. Persze apánk azt hiszi, hogy egy iskolai program lesz a suliban, ott alvós meg minden. Ilyenkor jól jön, hogy apám sok filmet néz, mert simán elhiszi.

10 perc múlva már meg is érkeztünk a házi buli helyszínére. A zene hangosan dübörgött, diákok kiabálása hallatszódott ki. Igazi party hangulatot teremtettek. Shawnnal kiszálltunk a kocsiból majd elindultunk a ház felé. Mikor beléptünk, akkor tudatosult bennem, hogy alig vannak itt, talán 20-30 ember lehetett velünk együtt. Kintről úgy tűnt, hogy sokkal többen vannak, de mindegy.

-Szép jó estét drága barátaim.-köszöntött minket Ben miközben egy pohár bórt iszogatott. Tájékoztatott az alkohol hollétéről meg mindenről.

Végre egy olyan estének nézhetek elébe ahol kitárhatom szárnyaimat és ihatok. A fiúk társaságában soha se ihattam annyit, hogy illuminált állapotba kerüljek. Valamiért ettől az élménytől meg akartak fosztani. Amint Shawn eltűnt mellőlem megcéloztam a konyhát, azon belül is az italokat. Töményebbnél is töményebb italok sokasága volt felsorakoztatva oda. Szereztem egy poharat, majd szép lassan kóstolgatni kezdtem a számomra szimpatikus italokat. Egyik jobban csípte a torkomat, mint a másik. Egy idő után érezni kezdtem az alkohol hatását.

-Evelyn, gyeree. Felelsz vagy merszezés vaan.-mondta Ben miközben elkezdett húzni engem. A nappaliban egy hatalmas körbe leültünk, majd elkezdődött a játék.

Az első kört Ben kapta és mivel merni akart, azt a feladatot kapta, hogy nyalja meg mellette ülő lány arcát. Az első merések sose szoktak valami ütősek lenni, majd a közepe fele, mikor mindenki teljesen ellazult, akkor fognak jönni a durvábbak. Ugyan így van a feleléssel is. Jó néhány merés lezajlott addig, míg én kerültem sorra.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte egy fiú.

-Merek.-feleltem vakmerően, mert azt hittem, hogy valami nagy feladatot kapok. Hát nem nagyon. Kaptam egy poharat, ami tele volt öntve alkohollal, amit le kellett húznom. Nem nagy feladat volt. Miután kiadtam a feladatot a mellettem ülő fiúnak felálltam nagy nehezen, majd kibotorkáltam a friss levegőre. Egyenesen nem bírtam menni és mindenből sokkal többet láttam, mint amennyit szabadott volna. A sötétben nem sokat láttam, ezért is történt az, hogy megbotlottam. Itt következik az a rész, hogy elesek, csak hogy ebből nem lett semmi. Valaki megfogott és elég stabilan tartott, amit nem értettem, hiszen itt mindenki részeg szinte. De ő nem volt az. Azt se tudtam, hogy ki ő.

-Haver...most már elengedhetsz, nem fogok randizni a betonnal, bármennyire is belé botlottam.-feleltem zavartan.

-Ev, nem kéne itt lenned.-hallottam az ő hangját. Nem hiszem el, hogy neki mindenhol ott kell lennie.

-Mit keresel te itt? Azonnal engedj el.-mondtam miközben valahogy ellöktem magam tőle, aminek szintén az lett volna a következménye, hogy felnyalom a földet, de ismét megfogott.

-Nem vagyok én játék, hogy mindig meg kell fognod. Ha elesek, majd felállok és utána szépen el is sétálok.-feleltem, de továbbra se engedett el.

-Nem engedhetlek el, még egyszer nem.-mondta halkan miközben megbánóan lehajtotta a fejét? Nem értettem, de nem nagyon érdekelt.

-Mellesleg, engem is meghívtak.-felelete.

Black bevitt a nappaliba és onnantól folytatódott a felelsz vagy merszezés. Black előtt olyan feladatok voltak, mint például megenni egy kisebb lapot, vagy egy percig visszatartani a levegőt de még olyan is volt, hogy nyald végig a falat a konyháig. Ezek után következett Black.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte azt hiszem Kevin. Őt pont ismertem, legalább is egyszer beszéltem vele, még akkor, mikor összeveszte a fiúkkal a pc-s ügyön. Aznap reggel lökött majdnem fel.

-Felelek.-hallottam Black hangját enyhén tompán.

-Hányszor voltál szerelmes?-kérdezte. Erre mindenki elhallgatott. Mindenki kíváncsi volt, hogy a nagy Black, az iskola „rosszfiúja" hányszor volt szerelmes. Nem könnyen kapható, azt mindenki tudja, a táncosok is a suliban, ők próbálkoztak a legtöbbet a pletykák szerint.

-Egyszer.-mondta a választ és rám nézett. Valamiért hencegni akar, hogy ott van neki Violet. Csak azt nem tudom, hogy miért csinálja ezt velem. Miért dörgöli az orrom alá azt, hogy szereti Violetet? Mi az isten faszát ártottam én neki? Gondolat menetemet egy kérdés szakította meg.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Black.

-Felelek.-válaszoltam. Nem volt már kedvem merni.

-Gyere velem.-mondta és felállt.

-Dehogy megyek, nem mertem, felelek.-hangsúlyoztam ki a döntésemet.

-Ne zavarjon, ez hozzá tartozik, gyere.-mondta és karomnál fogva, gyengéden felhúzott a földről. Hagytam, fölösleges lett volna ellenkezni, nem részeg és magabiztos. Úgy is úgy lett volna ahogy akarja. Kisétáltunk az utcára, ahol leültünk a földre, miután Black egy pulcsit leterített.

-Na mi lenne az a kérdés?-türelmetlenkedtem. Hisz még mindig játékban voltunk. Ez mind a játék része...

-Kiben bízol meg?-kérdezte.

-Senkiben.-feleltem.

-Miért?-kérdezte.

-Mert mindenki előbb vagy utóbb hátba szúr. Nekem erre nincs szükségem. Főleg nem a barátaimtól...Mert akit legjobban szeretek, hátba szúrt és az a seb még mindig vérzi és vérezni is fog egy ideig...-mondtam majd felálltam és visszaindultam a házba. Black szomorúan, lehajtott fejjel ült ott tovább mozdulatlanul... Mindazok után amin átmentem, még így is pocsék volt Blacket így látni. Lefagyva, és mintha elveszett volna...