Függőség 1-2✅

22. fejezet

-Evelyn.-szólt a telefonba Sam. Nem volt túl biztató. 

-Sam.-szóltam bele remegő hanggal. Amint meghallottam Sam hangját bekönnyesedtem. 

-Mit akarsz?-kérdezte bunkón. Azaz Evelyn, elkéstél... 

-Elmehetek hozzátok?-kérdeztem miközben a kezemet a számra szorítottam, hogy a zokogás kevésbé legyen hallható. 

-Felőlem.-mondta és letette.
Sejtettem, hogy ez lesz de Sam még most is képes volt meglepni. Nem számítottam arra, hogy így fog beszélni velem.
Lassan elindultam az úton Sam háza felé. Könnyeimet letöröltem a ruhám ujjával. A csomagomat lazán rángattam magam után. Próbáltam lenyugodni, ami nem volt túl egyszerű de valahogy még is sikerült. Bár tudtam volna, hogy nem fog sokáig tartani ez.
Mikor Sam háza elé értem megtorpantam. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy jó ötlet-e ez. Dönteni se volt időm, mert Sam kitárta az ajtót. 

-Ev.-mondta, gondolom köszönés képp. 

Amint megláttam és meghallottam szabályosan megtörtem. Sírni kezdtem és megöleltem. Nem számított erre a hirtelen jött reakciómra, mert kicsit megtántorodott, de a végén kezeit hátamra vezette és visszaölelt. 

-Shh...-próbált nyugtatni, de én egyre hevesebben sírtam. Most jött ki az összes érzésem amit a vonat óta visszatartottam. Sam lassan lépkedett hátra, de nem engedett el. Továbbra se engedett el, miután becsukta az ajtót. 

-Nyugodj meg Ev.-mondta és szoros ölelésbe vont. 

-Elcsesztem Sam. Elcsesztem.-sírtam. 

-Mit csesztél el Ev?-kérdezte miközben felemelte a fejemet kezével. 

-Szeretem és elcsesztem.-feleltem és arcomat mellkasába fúrtam. Vállam rázkódott, szemeim szúrtak a sok sírástól, lelkem pedig darabokban volt. 

-Gyere.-mondta és próbált eltolni magátó de én nem hagytam. 

-Ne. Kérlek.-mondtam síros hangon és jobban magamhoz szorítottam. Kellett az az érzés, mikor tudod, hogy biztonságban vagy és számomra erre az érzésre a legmegfelelőbb hatást az ölelés idézte elő. Mert néha egy ölelés többet ér, mint néhány szó.
Sam ez után nem mondott semmit csak ölelt engem, simogatta a hátamat és próbált nyugtatni engem. Percekig álltunk, én sírtam ő pedig az állát támasztotta a fejemen. Néha-néha szorosabban ölelt meg. 

-Ne sírj hercegnő.-mondta Sam egy idő után. 

-Nem vagyok hercegnő.-mondtam remegő hanggal. 

-De igen, és erős vagy. Bírod és bírni fogod a történteket. Tudom, hogy erős fából faragtak Ev. Ne add fel ilyen könnyen.-mondta és ismét megölelt. 

-Sam...a gondolataim egyre jobban kicsinálnak. Nincs miért tovább bírnom. Most biztos, hogy utál engem amiért olyanokat mondtam. Pedig egy szavam se volt igaz!-feleltem még mindig sírva. 

-Ne mondj ilyet.-felelte. 

-Nem akarok többet hazudni az embereknek. A hazugságok tönkre teszik az embereket, még akkor is ha a másiknak jót akarsz. Csak, hogy megesik, hogy mindketten sérülnek a hazugság miatt. Sam, túl sokat sérültem. Nem bírom... szeretem és kibebaszottúl fáj, ami történt. Black nem tudta, hogy a zsebemben ott volt a telefonom és hívásban voltam az apámmal. Azt mondta, ha nem küldöm el őt akkor feljelent titeket a drogok miatt. Nem tehettem mást.-magyaráztam miközben könnyeim teljesen eláztatták az arcomat. 

-Egyél valamit.-mondta Sam elgondolkodva.-A kaja mindig mindenre jó.-mosolygott, ezzel próbált felvidítani. 

-Nem kell.-mondtam és lehajtottam a fejemet majd Sam mellkasának döntöttem azt. 

-Ne csináld ezt. Nagyon ne.-mondta és felemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett. El akartam fordítani a fejemet, hogy ne lássa a szemeimet de nem tudtam, pontosabban nem engedte. Mintha a bátyám lenne és nem az a Shawn féle. Nem. Sam annál több. Sam-ről példát lehetne venni, hogy milyennek kell lennie egy igazi bátyónak. Bár neki nincs húga, valahogy még is jobban ért ehhez, mint Shawn akinek ott van Aaliyah, a vér szerinti húga.

-Én rendelek pizzát, te pedig megmosod az arcodat a konyhába, nem mész a fürdőbe, mert félek, hogy valami kibaszott nagy hülyeséget csinálnál. Végig a szemem előtt leszel. Rendben?-kérdezte és hallottam a hangjában a törődést. A kezdeti bunkóságnak nyoma sem volt.
Nem mondtam semmit csak bólintottam. Tudtam, hogy nem tudnék ellenkezni Sam ellen. Így hát bementünk a konyhába én megmostam az arcomat, miközben Sam megrendelte a pizzát. Miután mindketten végbe vittük az előbbi teendőnket leültünk az asztalhoz, egymással szembe. 

-Jól vagy? Megnyugodtál?-kérdezte miközben az arcomat tanulmányozta. 

-Nem tudom.-feleltem őszintén. 

-Figyelj. Black nem utál téged. Pont az ellenkezője.-kezdte de félbeszakítottam. 

-Nekem nem úgy tűnt, mikor ott hagyott egy szó nélkül.-mondtam ismét letörölve egy könnycseppet. 

-Azért reagált úgy ahogy, mert...-itt ismét félbeszakítottam. 

-Sam, kérlek. Váltsunk témát. Nagyon nincs kedvem se energiám erről beszélni.-mondtam és a fejemet lehajtottam a padra.