Life of the Party || Meglepetés

1.9K 134 8
                                    




I love it when you just don't care
I love it when you dance like there's nobody there
So when it gets hard, don't be afraid
We don't care what them people say
I love it when you don't take no
I love it when you do what you want cause you just said so
Let them all go home, we out late
We don't care what them people say 


"Az idő telt.

Eleinte lassan, és keservesen, 2015 volt az első évem Shawn nélkül, és a barátaim nélkül nem hiszem, hogy kibírtam volna. A suli eltelt, nem csak nekem hiányzott a befutni látszó csillagunk, baráti társaságunk megérezte Shawn hiányát, egymásra támaszkodva vészeltük túl az első napokat, de ahogy az idő telt, úgy lett minden egyre inkább megszokott. Shawnnak annyit beszéltünk, amennyit csak tudtunk, ez eleinte napi szinten legalább háromszor, de szép lassan egyre kevesebbet beszéltünk- leginkább az Ő időhiánya miatt. Kiadta a maga kis albumját, együtt ültünk össze, Shawn a gép túloldaláról figyelte, ahogy reagálunk dalaira, mindenki örült a sikerének, leginkább anyja. Aaliyah nehezebben tette túl magát bátyja hiányáról, de ez idő alatt mi kerültünk egyre közelebb egymáshoz; lassan már többnek éreztem, mint fogadott húgomnak."



//



"Apa és Karen, elsőre kissé szkeptikusak voltak, mégis csak egy igen rangos egyetemre akartam menni, mégis, mindenben támogattak, főleg, hogy végre vége volt krízis helyzetemnek, Ők örültek neki talán a legjobban.

Talán, de lehet Shawn még inkább- hisz ez azt jelentette, végre nem leszünk egymástól olyan rohadt messze, és annyi hónap után, végre mi is tudunk találkozni, nem csak Anyja és húga, akik elrepültek hozzá, amikor csak megtehették. Mikor elújságoltam neki a hírt, elsőre nem hitte el, azt hitte, csak szórakozom, végül meggyőztem, és annyira vigyorogni kezdett, mint még soha előtte.

- Szóval... - vigyorgása alig engedte neki, hogy megszólaljon – LA-be kölötözöl? Nyáron?

- Igen – bólintottam – Matt-tel együtt, úgy tűnik össze fogunk költözni, hogy könnyebben megéljünk.

- A seggfej! – csattant fel – Tegnap megkérdeztem mi van vele, és semmit sem mondott... - hitetlenkedett – ugh, így keresse az ember a barátait...

- Biztos csak azt akarta, hogy én mondjam el neked – nevettem a laptopomba, mire visszatért a mosoly ajkai közé – Úgyhogy... úgy tűnik nyáron találkozunk. Júliusban megyünk, már válogatjuk a házakat. Még jó, hogy mindkettőnknek van félretett pénze...

- Na meg neked egy jól kereső barátod – incselkedett – Néha úgy érzem, csak a pénzem kell...

- Nem is kértem semmit! – közöltem, próbáltam komolynak tűnni de csak elnevettem – Kibírhatatlan vagy.... lehet inkább megyek az NYU-ra, New York egész messze lenne tőled...

- Case, zenész vagyok, hidd el, New Yorkba is elmennék, ha ezen múlva.

- New Yorkról jut eszembe – váltottam hirtelen témát – Leigh oda készül, pont az NYU-ra. Cameron meg Nash pedig szintén jönnek Los Angelesbe, nem tudom mennyit meséltek erről.

- Róluk tudtam – mondta – Csak Matt volt olyan nagyon titokzatos... lehet félt, hogy kiakadok, mert a barátnőmmel fog együtt lakni."



//




"Mikor leszálltunk, helyi idő szerint már öt óra volt, Matt lökdösésére ébredtem, és ahogy rájöttem, hogy landoltunk, majd kipattantak a szemeim. Izgágán másztam ki, annyira izgatott voltam, hogy azt el sem lehet mondani. Megszereztük csomagjainkat, és ahogy kiléptünk az előtérbe, láttam meg egy táblát „Casey" felirattal, mögötte egy baseballsapkás, napszemüveges alakot, aki nem más volt mint Shawn, aki napokkal előtte közölte velem, sajnos nem tud kijönni értem a reptérre. Cameron meglökött hátulról, azt motyogta menjek már, Ők minden bizonnyal tudtak erről, csomagjaim eldobtam, és szinte futni kezdtem a srác felé, aki ezt észrevéve elvigyorodott; megálltam előtte, hitetlen mosollyal néztem fel rá, mire levette napszemüvegét.

- Hazug – közöltem, mire elnevette magát – Azt mondtad, nem tudsz kijönni értem.

- Változtak a dolgok – vont vállat – Inkognitóban de eljöhettem, nem örülsz neki? Mármint, érted, elég rég találkoztunk...

Persze, hogy örültem neki, annyira, hogy éreztem, elsírtam magam; nem zokogtam, csak potyogtak a könnyeim, olyan boldog voltam, hogy ismét láthattam, ezt észrevéve, pedig elnevette magát, nyakam körül átvetette karjait, magához ölelt, én pedig egyből viszonoztam az ölelést, sírva döntöttem fejem mellkasának. "


2018.02.23.
20.00

Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now