Harminchatodik

4.4K 300 13
                                    

Szóval az idő csak úgy telt, mire feleszmélhettem volna már reggel volt, én pedig hullafáradt. Megpróbáltam emberi kinézetet varázsolni magamra, de amikor belenéztem a tükörbe, és láttam a kialvatlan fejem csak annyit tudtam mondani, hogy nem a legjobb, de jelenleg csak erre van kapacitásom. Laza kontyom szinte ugrált a fejemen, ahogy lépkedtem le a lépcsőn, Aaliyah a telefonját nyomkodva ette a pelyhét, apa sehol sem volt, kivételesen neki is korán volt dolga. Miután köszöntem fogadott húgomnak, és készen lettem a kávémmal amit szépen lassan kortyolgattam, eltöltöttünk némi minőségi időt, beszélgettünk, szerintem egész sok ideje először. Végül egyszerre pattantunk fel, hogy ideje indulni, habár Matt felajánlotta neki, hogy ugorjon be a kocsiba, nevetve legyintett, hogy habár állat királyul nézne ki, ahogy kiszáll a járműből a suli előtt, már megbeszélt találkozója van. Így hát egyetlen húgom nélkül dobtam be magam az anyósülésre, mosolyogva köszöntem a többieknek, akik örömmel az arcukon konstatálták, hogy valamivel jobban érzem magam, mint azelőtt reggel.

- Casey, akkor ráérsz holnap este?

- Na, várjál, miért mi lesz?

- Ki gondolta volna, hogy nem tud róla – nevetett Matt mellettem – Buli. Nash szülei elmennek a városból, úgyhogy áthív pár embert a suliból, meg a bandát, hogy...

- Hogy matt részegre igyam magam, mielőtt megvágnak föciből – hajolt előre vigyorogva, mire felnevettem – Na, gyere, nélküled nem lenne ugyan olyan.

- Ó, Casey nélkül egy buli? – kapta fel a fejét Cameron is – Nem lenne senki, aki elrontaná a fasza kis hangulatot.

- Oké, hagyjatok lógva! – szóltam rájuk, de velük együtt, én is képtelen voltam abbahagyni a nevetést – Hánykor?

- A srácok hétre jönnek. Ha akarsz pakolni... - gondolkodott el – sőt, tudod mi? Gyere hétre.

- Tudod kire sózd rá a pakolás Grier. Ezért tartjuk Cameront.

- Oké, ebben van valami...

- Hé!

Akár hogy is, jó érzés volt, ahogy a barátaim kissé kihúztak engem a magam kis világából. Olyan szinten hisztissé váltam, a napok teltével, hogy már magamat is az őrületbe kergettem, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy amíg Shawn oda van inkább dobom a gondolkodást, és kicsit kikapcsolok. Persze, azt már az első pillanatban tudtam, hogy ez nem fog összejönni elsőre, mármint könyörgöm, ismertem magam, és nálam szerencsétlenebb ember kevés volt a világon, de úgy gondoltam, próbálkozni azért lehet. Szóval rajtam „régen" látott jókedvvel csaptam be Matt kocsijának az ajtaját, majd táskámat fogva vonultam be a suli kapuján, nevetve Nash-en aki Cameront piszkálta folyamatosan, míg utóbbi ezt nem igazán tolerálta. Nagy hanggal siettünk végig a sulin, úgyhogy persze mindenki jól meg is bámult minket.

Jó tanulóhoz híven végigszenvedtem az összes órám, bambultam ki az ablakon Matekon, szórakoztam együtt Nash-sel fizikán, röviden, véletlenül sem figyeltem arra, amire kellett volna. Így viszont meglepően jól szórakoztam egész nap, majd Leigh-el magam mellett sétáltam haza, mikor végre kicsöngettek az utolsó óránkról is.

- Hallom, akkor jössz holnap – közölte, miközben sétáltunk – már azt hittem inkább gubbasztasz egész héten a szobádban.

- Igazávól azt terveztem, - sóhajtottam drámaian – de tudod, néhányan mindig megakadályoznak ebben!

- Ó jaj, úgy hallom visszatért a szánalmasan rossz humorod... - nevetett – de amúgy, most komolyan. Reméltem, hogy jössz. Figyelnünk kell Justinra.

Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/Место, где живут истории. Откройте их для себя