Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Huszonkettedik

Szóval, Shawn kockás ingjében tértem vissza barátaim társaságába, miután a kórház mosdójában megpróbáltam kicsit kiöblíteni a pólóm, de mikor rájöttem ez veszett ügy, csak kicsavartam belőle az enyhén kávés vízet, és visszaindultam a barátaimhoz. Persze az ing, ami majd a combom közepéig leért, ujját megpróbáltam visszahajtani, hogy annira azért még se lógjon rajtam, valószínűleg fenomenálisan nézhetett ki, mert ahogy odaértem, és Nash rám nézett, szépen szólva is elkezdett szakadni a nevetéstől. Ezt annak tudtam be, hogy Nash végre már nem parázik annyira, mint megtudtam, túl volt a röntgenen, és már csak arra vártunk, hogy behívják, eltört-e a csuklója. Ami elég valószínű volt.

Akármennyire is akartam nem tudtam figyelni a hozzám beszélő barátaimra, valahogy gondolataim mindig Shawnon állapodtak meg. Mosolyogva hallgatta a falnak dőlve, ahogy Matt beszélt hozzám, és komolyan azt kívántam bárcsak tudnék az emberek gondolataiban olvasni. Shawn egy ideje csukott könyv volt a szememben, pontosabban azóta, hogy balhéztunk pisis korunkban, és elkezdett megváltozni.

Nash hamar bekerült, majd még hamarabb került rá a gipsz a csuklójára. Fél nyolc körül már mindannyian Matt kocsijában nyomorogtunk, Nash mint hadi sérült kikérte magának, hadd üljön elől, így muszáj volt Shawn mellé kerülnöm hátra, mindenféle segítség nélkül, mivel Cameron és Leigh, akik öt perc sétára laktak a kórháztól inkább gyalogoltak.

- Hát gyerekek, még felmentést is kaptam, – újságolta Nash – úgy fáj mint állat, de legalább nem tesizek, nap híre.

- Komolyan azt hitted nem kapsz felmentést? – nevetett Matt – Te ránéztél amúgy a csuklódra?

- Hát... nem igazán. – ismerte be – Mert...

- Mert féltél, mint a franc, mi? – szólt bele Shawn, mire már én sem tudtam visszatartani a nevetésem – Valld be.

- Bevallom, ha te elmész a francba!

Nevetséges volt, úgyhogy a kedvem egyre inkább jobb lett, még akkor is, amikor Nash kiszállt a kocsiból. Arra számítottam, Shawn fogja magát, és átül a helyére, köztudottan utált hátul ülni, hát még gondoltam, ha mellettem. De Shawn maradt a helyén, még Mattet is meglepve, aki kisebb kihagyás utnán indult csak meg. Csendben haladtunk a sötét utcákon, de mivel nem laktunk olyan messze egymástól, hamar meg is érkeztünk. Mosolyogva köszöntük meg a fuvart, majd pár perc kínos, csendben egymásra bámulás után mindketten beindultunk.

Shawn útja egyből a konyhába vezetett, én viszont miután köszöntem apuéknak inkább felindultam a szobámba, mivel egyáltalán nem voltam éhes. Inkább csak lefürödtem, mikor láttam, hogy szabad a fürdő, majd bedőltem az ágyamba, és pihenni kezdtem. Mármint, tényleg pihenni, benyomtam az aktuális sorozatom, és nem is tudom hány részt néztem meg belőle, miközben Shawn ingje szemezett velem a székemről. Persze egyből eszembe jutott, hogy milyen jó ürügy lehetne átmenni Shawnhoz azzal a szöveggel, hogy meghoztam az ingjét, amit valamilyen oknál fogva nem raktam a szennyes közé, hanem inkább visszacipeltem magammal a szobámba. Valószínűleg magamban már tudtam, hogy tényleg ezt akarom, de csak akkor, úgy tíz óra környékén jutottam el odáig, hogy fontolóra is vegyem az ötletet.

Később pedig, észre sem vettem, de már Shawn csukott ajtaja előtt álltam, ujjaimat tördelve, azon filózva, mégis mi a francot csinálok.

Sokáig tartott mire rávettem magam, hirtelen felindulásból ráztam meg a fejem, majd kopogtattam be az ajtón, és Shawn válaszát hallva, hogy „gyere" nyitottam be. Ágyán feküdt, ölében a laptopjával, de ahogy meglátta, hogy én vagyok az felült, és szinte már maga mellé dobta a gépet.