Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Harminckilencedik

Minden felgyorsult.

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor vár valamire, annyira szeretné, hogy a bizonyos időpont eljöjjön, mégis a percek nem szándékoznak telni, a kis mutatók az órákon, mintha évekbe telnének, hogy megmozduljanak. Azt kívántam, bár ez mindig így lenne; meg akartam állni egy pillanatra az élet hatalmas óriáskerekén, megállni, kicsit kitekintgetni. De a pillanatban, hogy rájöttem ezt akarom, épp, hogy minden elkezdett felgyorsulni.

Mikor Nash bulija után hazaértünk, vasárnap első napirendi pont volt a képletes pezsgő bontása, az örömködés, Mendesék kicsi fia elért valami igazán nagy dolgot. Shawnnak durván két hete volt, hogy elintézze az iskolai dolgokat, elbúcsúzzon mindenkitől- tizennégy nap után már muszáj volt a gépén ülnie, és kitudja mire is várnia; hisz neki sem volt fogalma arról, pontosan most mi is következik az életében. Hirtelen azt sem tudta hol van, csak ment az árral, ami már előre ki is volt szabva, merre is viszi Őt a hátán.

És hogy velünk mi volt?

Semmi.

Túloznom kéne, de nem. Tényleg semmi sem volt velünk.

Neki már a hétvégén is, annyi dolga volt, én is le voltam fárasztva, hát lehetőségünk is alig volt találkozni, hiába laktunk egy házban. Mind a két nap abból állt, hogy ha én elhagytam a lakást, Ő megérkezett, ha fordítva, hát fordítva. Nem volt közöttünk igazából semmi sem kínos; szimplán nem tudtam, mit is kéne neki mondanom. Nem tudtam, mi a megfelelő ebben a helyzetben, mit kéne tennem, mégis hogyan kéne Őt támogatnom, mert őszintén? Egy mély, önző, utálatos énem nem is akarta Őt támogatni. Lelkem kis százaléka még mindig abban bízott, hogy az egész csak félreértés, Shawn nem fog felszállni egy Amerikába tartó gépre, együtt fogunk szenvedni az érettségiig, Ő majd biztos valami zenével kapcsolatos dolgot fog tanulni, komponálni, dalszöveget írni, míg én...

Én mit is akartam?

Még mindig, fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Hiába volt egy évem, ahogy ültem az ágyamon, magam mellettem a laptopommal, amiből halk zene halatszott, belém nyilalt a felvilágosodás, hogy tényleg fogalmam sem volt a jövőmről. Ezt már egyszer végig játszottam, akkor hisztiztem egy sort- de ezúttal, képtelen voltam hisztizni. Ezúttal olyan mélyen ért a felismerés, látva, hogy Shawn mennyi mindent tett célja elérésének érdekében, hogy képtelen voltam hisztizni miatta. Szinte majdnem le is löktem a gépem, olyan hevesen nyúltam utána, mert elegem lett.

Elegem lett abból, hogy hirtelen Shawn lett az életem. Mert ez így volt- azelőtt azért mert utáltam, folyamatosan a fejembe férkőzött idegeskedtem miatta. Majd szépen lassan ismét rajta járt az eszem; de teljesen más szempontból.

- Casey, - apró kopogás, ajtó nyítódás; mint aki megérezte, hogy Ő jár a fejembe nézett be szobámba - bejöhetek?

Aprót bólintottam, mire mozdult, maga után becsukta ajtóm, majd leült mellém, törökülésbe velem szembe, miközben mindenhova nézett, csak rám nem.

Lehet, hogy én nem éreztem kínosnak, de Ő minden bizonnyal igen.

Minden ambícióm, hogy kicsit ne függjek Shawntól elpárolgott- mintha ott se lett volna. Hirtelen nem érdekeltek a szakok, az egyetem, nem érdekelt, hogy mivel fogom megkeresni a pénzt a kenyérre, amit majd ennem kell- csak Ő érdekelt. Ez volt a legnagyobb hiba jellememben; olya gyorsan döntöttem el dolgokat, találtam ki mit fogok tenni, miközben arra nem gondoltam, talán képtelen vagyok rá.

- Nem igazán tudtunk beszélni a hétvégén... - közölte így vasárnap este nyolckor - szóval gondoltam... arra gondoltam... - sóhajtott - fogalmam sincs mire gondoltam. Csak beszélgetni akartam valakivel, aki épp annyira kivan ezektől a dolgoktól mint én.