Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Harmincharmadik

 Attól függetlenül, hogy mi is várt ránk, hogy egész este vagy három órát aludtunk Shawnnal, meglepően éberen keltünk fel hétfő reggel, és tettük kötelességünket, készültünk el, majd indultunk iskolába. A napok ismét csak teltek, a tinédzserek számára kiszabott börtönből próbáltuk a maximumot kihozni, szóval nem szenvedni az összes szünetben, és valami produktívat is csinálni a túlélésen kívül. Cameron kapcsolata egyre csak bimbódzott, Aiden egyre többet lógott társaságunkban, Leigh és Justin pedig, meglepően jók voltak együtt.

Nem, oké, ez most nagyon viccesen hangzik, de tényleg. Az egész elején eszembe se jutott, hogy Ők talán hosszútávúak is lehetnek, de őszintén? Lassan szerintem szilárdabb talajon élt a kapcsolatuk így tizenhét évesen, mint maga az iskola.

Szóval a napok teltek, villámgyorsasággal érkeztünk el a szerda estéhez, amikor Matt és Cameron nálunk csöveltek, segítettek Shawnnak a pakolásban, hét még is, úgy három napra itt hagyott minket. Persze ez a segítség leginkább abból állt, hogy Shawn pakolt a srácok meg szórakoztak a szobájába, dobálóztak a ruhájával, és próbálgatták a kockás ingjeit, mondván ha befut már úgy is tök máshogy fog kinézni, a régi cuccait lenyúlják, és vagy megtartják, vagy eladják. Én csak feküdtem az ágyán, és nevetve hallgattam ezeket a terveket, amik valljuk be abszurdak voltak, plusz Shawn lemondó mosolyai mindent elárultak érzelmeiről, és ez plusz poén volt. Órákig szórakoztak nálunk, nyolc körül járhatott az idő, amikor megvacsoráztunk, majd Cameront anyukája hazarendelte, úgyhogy Matt úgy döntött szintén elindul, és legalább ad egy fuvart barátunknak. Én speciel kilencig legalább szenvedtem a nappaliban, már vártam a nyarat, szenvedtem minden naptól amikor ki kellett lépnem a lakás ajtaján, végül negyed tíz körül indultam el fürödni, meg tenni a dolgaimat. 

Shawnnal még csak nem is beszéltünk a másnapról, és lehet ez nem egy jó dolog, de így maradt minden okés közöttünk. És őszintén, számomra megérte.

- Casey... Casey, kelj föl! Hallod, Case, ne akard, hogy leöntselek egy po...

- Ébren vagyok!

Elsőre fel sem fogtam, ki guggol az ágyam mellett, amin én igazán nőiesen félig leesve aludtam. Persze nem sokáig, Shawn fenyegetésére egyből felkaptam a fejem, amin persze jót nevetett magában, bár nem tudom, hogy reakciómon, vagy a félig elaludt fejemen, hajamon, kinézetemen.

- Tudtad, hogy igazán nőiesen szoktál horkolni?

- Hé, ez nem igaz! - horkantam fel - Mit... nem kéne már a gépen lenned? - telefonomért nyúltam, hogy megnézhessem rajta az időt, de Shawn ki is kapta a kezemből - Hé...

- Most fogunk indulni. Csak el akartam köszönni, tegnap nem igazán tudtunk beszélni Matték, meg anyuék miatt.

Hát igen, Karen pont úgy élte meg fia lehetőségét, ahogy Shawnnak kellett volna, körülugrálta őt, kellőképp mutatta mennyire büszke rá, próbált neki a lehető legtöbbet besegíteni, amin a végén már mindenki tök jól szórakozott. Shawn pedig, mint egy igazi anyuci pici kisfia, mosolyogva tűrte, sőt, szerintem még élvezte is.

- Szóval... mikor indul a gépetek?

- Két és fél óra múlva, azt hiszem... igazából anyu szervezte - akaratlanul is felnevettem - hé, tudod hogy amúgy is utálok repülni. Szóval, másfél órán keresztül el kell lennem.

- Majd kártyázhatsz Karennel.

- Nagyon vicces vagy.

Hangjából sütött az irónia, de ajkai mégis mosolyt formáltak, nem tudtam nem mosolyogni én is, még ha tudtam is, ez most tényleg komoly. Ez a lehetőség, mindent megváltoztathat.