Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Kilencedik

Még én is meglepődtem azon, hogy mennyire elkezdtem izgulni az egész szombat délután miatt. Tippem sem volt, hogy Justin mégis mit tervezett és a tény, hogy elvileg randira, mármint, igazi randira mentünk egy kicsit azért megijesztett. Nem feltétlen maga a randi, igazából az, hogy Justinnal, olyan rohadt régóta ismertük egymást, hogy annyira furcsa volt. Egy olyan fiúval elmenni, akinél amikor legutoljára ott voltam, ebéd után azzal szórakoztam, hogy elhitettem, valamit akarok neki mondani, és erre a fülébe böfögtem. Az ilyen dolgok miatt tűnt képtelennek az, hogy lányként tekintsen rám. Furcsa, de nem a rossz furcsa. Mindentől függetlenül az a „jó furcsa" érzés kerített hatalmába.

Fél négykor már készen feküdtem a nappalinkban, a TV háttérzaja mellett telefonomat nyomkodtam. Már mivel semmi dolgom nem volt, halálra untam magam, igazából csak szenvedtem, miközben folyamatosan konzultáltam Leighel, aki még mindig képtelen volt elhinni, hogy Justinnal megyek el. Azon sosem lepődött meg, ha egy sráccal kavartam, de azok után, hogy hetekkel azelőtt tökéletes pontossággal biztosítottam afelől, hogy se Matt, se Justin nem tetszik, gondolom meglepődött. És persze, biztos voltam benne, hogy jobban örült volna Mattnek, ahogy azt meg is mondta.

- Te meg minek vagy így felöltözve?

Shawn lerobogott a lépcsőn, majd indult volna a konyhába, de engem meglátva megtorpant. Még csak nem is csíptem ki magam, a szokásos fekete farmeremben feszítettem, ami amúgy már kopott is, de imádtam, a szemem ugyanúgy volt kihúzva ahogy mindig, ugyanaz a vörös rúzs volt magamra kenve, és az ujjnélküli ingem kiválasztásával sem vacakoltam sokat.

- Megyek el. – válaszoltam – Úgy tíz perc múlva.

- Csak nem randid van? – nevetett, de ahogy nem válaszoltam csak elvigyorodtam, elhallgatott – Kajak randid van? Aztán kivel?

- Nem kell tudnod róla. – láttam rajta, hogy idegesíti, hogy nem tudja, így már csak daccból is húzni kezdtem az agyát – Úgyhogy, csak...

Már folytattam volna, de a csengő belezavart mondandómba. Egy pillanatig bámultunk egymásra, de nem tartott sokáig, hogy reagáljunk, viszont mivel Shawn állt, és az ajtóhoz közelebb volt, hatalmas előnnyel indult. Hiába kaptam keze után, hogy megelőzhessem, könnyedén kapta ki csuklóját ujjaim közül. Justin mosolyogva állt az ajtó túl oldalán, majd Shawnt meglátva kicsit meglepődött.

- Justin? – Shawnál jobban nem volt meglepve.

- Ja, hát, szia. – köszönt kicsit zavartam – Caseyért jöttem.

- És itt is vagyok. – léptem el Shawn mellett, kabátommal a kezemben – Mehetünk.

- Ho, hé! – szólt utánunk – Nem kérted az áldásom.

- Elvihetem Caseyt? – nevetett Justin, miközben én égtem, mint a rongy, és Shawn ezt látva elvigyorodott – Vigyázok rá?

- Jól van, de tizenegyre hozd haza.

- Shawn...

- A húgom vagy. – szórakozott – Kötelesség.

Justin jót nevetett, és mintha mi sem történt volna pacsiztak le nevetve, mielőtt tényleg elindultunk volna. Csendben sétáltunk egymás mellett, Shawn kis szórakozása miatt sokkal kínosabbnak éreztem, mint amennyire kellett volna.

- Bocs Shawn miatt. – böktem ki végül nevetve – Ez rohadt kínos volt.

- Ugyan. – nevetett – Nem gáz. Ismerem Shawnt, szereti zavarba hozni az embereket.

- Ja... - sóhajtottam – Már kilenc évesen is állandóan ezt csinálta.

- Figyelj, nincs semmi gáz. – mosolygott – Ennek nem kéne ennyire furának lennie, csak... ne gondolj úgy rá mint egy randira, mármint, mint egy tényleges randira. Azért bírlak, mert szeretsz a fülembe büfögni, csak viselkedj pont úgy, ahogy szoktál.