Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Tizenhetedik

A maradék két nap a szilveszterig pont olyan hangulatban telt, ahogy a karácsony utáni napok. Shawnnal vagy kerültük egymást vagy egymáshoz se szóltunk, vagy, ha mégis az egyáltalán nem volt egy jó dolog. Apuék értetlenül bámultak ránk, amikor a konyhában állva kiabáltunk egymással, valami olyan indok miatt ami annyira gáz volt, hogy már másnap nem is emlékeztem rá. Aaliyah, aki valószínűleg kikérdezte bátyát, aki minden bizonnyal engem állított be a legnagyobb hibásnak, nem tudott mit tenni. Hálát adtam amiatt, hogy Shawn akármit is mondott, a lány viszonya felém egyáltalán nem változott meg.

Sőt, még Ő mondta, hogy hagyjuk már abba a veszekedést.

Persze ez semmit sem használt. A napjaimat leginkább a szobámban töltöttem, néha- Leighttel, és legnagyobb meglepetésemre Cameronnal dumáltam. A srác még az ominózus „zongora- hallgatósdi" estéjén keresett fel, és azóta, már lassan többet beszéltem vele, mint Leighttel. Mármint, tényleg, szerintem non- spot beszélgettünk, amit hirtelen nem tudtam mire vélni, de határozottam jó volt.

Apropó Leight, elég gáz volt, mert nem tudom, hogy azért mert rájött, hogy Shawnnal kavartunk, vagy valami másért, de esküszöm kerülni kezdte a társaságom, ha beszéltünk óránként váltogatta, hogy most épp flegmul velem, vagy sem. Én meg mivel ezt nem tudtam hová tenni, csak elviseltem, és inkább fordítottam az időm arra, hogy Cameronnal vagy esetleg Mattel beszéljek, aki szintén kereste a társaságom, de ez nem volt meglepő. Főleg azok után, hogy néha olyan fura volt Justinnal csak egy légtérben is lenni a szakításunk után, egyáltalán nem volt meglepő, hogy lassan Mattékkel több időt kezdtem tölteni.

Szóval, röviden semmi kedvem nem volt ehhez az egész szilveszteri herce- hurcához. Reggel emiatt szenvedtem egy sort, majd hallottam ahogy Liyah lelép a barátnőjéhez. Nyolc körül pedig apu kopogott be az ajtómon, hogy előre is boldog újévet kívánjon, mert ők is elindulnak. Ez pedig azt jelentette, hogy lassan mindenki ide ér. A mindenki számomra annyit jelentett, hogy Matt, Cameron, Justin, Leight, Nash jön, de tekintve, hogy ki kit ismert, a csengő egyre többször szólalt meg, abban azért persze reménykedtem, hogy olyan rohadt sokan nem leszünk. Shawnnak vannak idióta lépései, de Ő is tisztában volt azzal, mennyire elfajulhat egy szilveszteri buli.

- Case... - lépett be Matt a szobámba, majd látva, hogy még mindig pizsiben fekszem az ágyamon teljesen kiakadt – hát jézusom, miért vagy még mindig pizsiben! Öltözz már fel, rád várunk.

- Nem vagyok nagy parti hangulatban – nevettem – de azért köszönöm hogy hiányolsz.

- Na, ne szórakozz már.

Esélyem sem volt, Matt addig ráncigált az ágyból ki, amíg meg nem adtam magam. Végül közöltem vele, hogy húzzon ki a szobámból, negyed óra és kész leszek, mire mosolyogva ment ki, és közölte, hogy szavamon fog, ha negyed óra múlva nem leszek lenn. Szóval, végül amolyan ha már csinálom, csináljan jól alapon előszedtem valami tényleg jól kinéző felsőt, a fekete farmerom, és széppé varázsoltam az arcom is, miközben magamra aggattam az engem jellemző ékszereimet is. Leiramodtam, és ahogy leértem a lépcsőn Matt átvetette magát pár srácon, hogy a tipikus vigyorával az arcomon köszöntsön. De ahogy mellém ért esélyt sem adtam neki a megszólalásra.

- Ezek meg kik a francok? – mutattam egy csapatnyi srác a nappaliban – Ismernem kéne őket?

- Shawn csapattársai. Azt ne mondd, hogy nem tudtad, hogy Shawn hokizik.

- Tudtam oké? – motyogtam – De a csapatát még sosem láttam. Gondolom azután kezdett bele a hokizásba, hogy a barátságunknak hivatalosan is vége lett.