Bring it Back || Shawn Mendes. /BEFEJEZETT/

Tizedik

Úgy terveztem, hogy az egész vasárnap délelőttöt végig alszom, és olyan jó tervnek tűnt. Mikor hajnal egykor végre sikeresen elaludtam nem is akartam többet, mint délben felkelni. Szinte már ott tartottam, hogy nem is volt meglepő a telefonom üvöltése reggel tízkor. Persze a frász kerülgetett hirtelen, majd egyből felvettem a készüléket, de így belegondolva, ez tök egyértelmű volt, tudnom kellett volna.

- Halo? – szóltam bele kómásan.

- Miért is nem tudtam arról, hogy te tegnap Justinnal voltál? – kezdett bele köszönés nélkül Matt, mire csak egy nyöszörgéssel válaszoltam – Casey tíz óra van. Nem mentség a korai hívás.

- Nem tudom miért nem mondtam. – válaszoltam az eredeti kérdésre – Abba se gondoltam bele, hogy ennyire érdekel a szerelmi életem...

- Tekintve, hogy múlt hónapban kifejtettem véleményemet afelől, hogy te tuti Shawn mellett végzed, érdekel, ha egy másik sráccal kavarsz. – magyarázta, a Mattel járó hiperaktivitással – Erre Justintól kell megtudnom, hogy jártok? Szédület!

- Megmondtam, hogy nem fogom Shawn mellett végezni.

Az, hogy Matt, hogy ki volt akadva amiért nem értesítettem a dolgokról olyan vicces volt, hogy úgy öt perc alatt fel is ébredtem. Jót nevettem a fiú „nyomorán" majd hallgattam tovább, hogy megkérdezte amúgy milyen volt, meg minden amit azelőtt Leighnek elmondtam. Kénytelen voltam hulla fáradtan ismét elmondani az ismert szöveget, úgyhogy telefonnal a fülemnél csináltam magamnak kávét a konyhában. Szóval, Mattel konkrétan végig jártam az egész házat, és beszélgetésünknek Shawn kiabálása vetett véget saját szobájából.

- Mattel beszélsz? Mert akkor add már át neki, hogy háromra jöhet!

- Jó! – kiabáltam vissza – Shawn azt üzeni, hogy háromra jöhetsz. Nem is tudtam, hogy át jössz.

- Én se. – nevetett – Kérdezz már rá, honnan vette ezt.

- Matt nem tud róla, hogy átjön! – kezdtem egy sóhaj után – Szóval...

- Csak mondd neki, hogy várom!

- Az üzeni, hogy vár. – közöltem – És nem, nem leszek a baglyotok, ha akarsz valamit tedd le, és hívd fel Őt.

- De harapósak vagyunk.

- Mert felkeltettél!

Már megint, teljesen félrevezető volt, mert egy ilyen kép után azt hinné az ember milyen jó testvérek lettünk pedig igazából, csak elviseltük egymást. Én általában a szobámban tartózkodtam, vagy ha mégsem akkor Shawn volt a saját szobájában, ha az sem jött össze, a nappaliban inkább csak figyelmen kívül hagytuk egymást. Vagy épp nem, és sikeresen vitát indított valamelyikünk. Az egyetlen alkalom amire én is azt mondtam, hogy oké, tényleg talán egy kicsit megtört a közöttünk a jég, az akkor volt amikor zenéltünk.

Több ilyen alkalom, nem volt.

--------------

Szerettem a vasárnapokat, mert mindig olyan nyugodtak voltak, persze a költözéssel már nem annyira, de még így is, szerettem őket. Minden vasárnapot otthon töltöttem, amióta csak az eszemet tudom, tanultam, és kipihentem a heti fáradalmakat. Egy hét után mindig annyira fáradt lettem, hogy inkább úgy voltam vele, semmi sem éri meg, hogy én egy vasárnap kimozduljak. Kivételek persze akadtak, de nagyságrendileg inkább otthon maradtam, ha tehettem.

Matt háromtól hatig minimum nálunk lógott, abból alig öt percet töltött nálam, csak, hogy beköszönjön, majd lépett is le, hogy Shawnnál legyen, aki franc tudja miért akarta annyira, hogy átjöjjön. Nem is igazán tudtam mit csináltak, mivel én bedugtam a fülhallgatómat, és tökéletesen el voltam három órán keresztül, legközelebb csak arra kaptam fel a fejem, hogy Matt elköszön. A nap csak úgy szaladt, következő pillanatban már Aaliyahval segítettem teríteni, majd ültem Shawnnal szemben és vacsoráztam halkan, míg úgynevezett családom beszélgetett az elmúlt hétről.