Chat-Lover (Otayuri)

85.

*angertiger*
A napok múlásával Otabek még mindig annyi időt tölt velem, amennyit csak tud, de valami mégsem az igazi.

Félek, hogy ez az egész hazugság. Egy megmagyarázhatatlan valami azt súgja, hogy mindez csak egy álom. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen... Én ezt nem érdemlem meg!

Szeretem őt, mindennél jobban. De félek attól, hogy bármikor elveszíthetem.
Bármikor jöhet egy szebb, jobb, kedvesebb valaki, akibe beleszeret. Nem hibáztatnám, én sem magamat választanám.

Most is csak lefeküdt mellém az ágyba és mélyen nézünk egymás szemébe.
Szeretem ezeket a pillanatokat. Amkkor csak érzem, hogy ő is itt van... És tudom, hogy ilyenkor biztonságban vagyok.
Sehol máshol nem éreztem még ezt ennyire erősen.

-Szeretlek Beka...- suttogom magamnak halkan és a mellkasához bújok. Szeretem hallani a szívverését, szeretem érezni, ahogyan a tüdejébe áramlik a levegő... Szeretem őt!

----------

-Yurio... Ébren vagy?- kérdezgeti Viktor, mire kómásan bólintok kettőt.- Szedd rendbe magad, fél óra múlva jön egy adag angyalka!

-Hogy mi??- ülök fel meglepetten az ágyban.

-Hát.. Látni akarnak téged, és akkor mostmár vagy olyan állapotban, hogy fogadhasd őket.

-De akkor... Akkor most arrébb lesz csúsztatva a pszichiáter! Nem mintha szükségem volna rá.....

-A nagy francokat nincsen rá szükséged Yuri...- morogja Otabek az ágy szélén ülve.- Csak meg akartad ölni magad, szétvagdostad a tested, kiéheztetted magad.... Csak legyél őszinte legalább vele arról, hogy mi történt a szüleiddel meg Dimacchival kapcsolatban!

-Még többről is tudtok, mint az szükséges lenne...- ciccegek.- Különben is, utálom, ha aggódnak értem, tudjátok jól.

-Akkor nem fogunk aggódni, ha nem adsz rá okot...- száll be már Yuuri is a vitába.

-Különben is... Nektek miért rossz érzés az, amit magammal csinálok? Rátok nincsen semmilyen hatással!- végre kimondtam azt a kérdést, amire évek óta keresem a választ. Mit számít ez nekik?

-Yurio... Szeretünk téged, mint édes fiunkat, és rossz látni, ahogyan rossz neked. Nem szeretnénk, hogy tönkretedd a saját tested...- Viktor és Yuuri szinte kórusban mondják, és a végén elég nyálasan összenéznek és smárolnak egyet. Diszkréció luxus?
Úgy látszik.

-Figyelj Yuri...- suttogja a fülembe Beka.- Szerelmes vagyok beléd, és minnél többet szeretnék veled boldogan élni. Ha csinálod ezeket a szarságokat, akkor tönkreteszed saját magad, nem leszel boldog és hamar meghalsz. Lehet önző dolog, de... Legalább értem ne, jó? Szeretném, ha boldog lennél mellettem, hisz azért vagyok itt neked...

Csak elsírom magam a szavaira, nsm is tudom, hogy miért. Talán a boldogságtól? Nem tudom, de rohadtul jól esik, hogy kiadhatom magamból az előző napok ddolgait.

Némán zokogok, ő meg magához húz. Össze fogom könnyezni a felsőjét... De leheg, hogy most egy kicsit én is önző leszek és így maradok.

Túlságosan megnyugtató ahhoz, hogy csak úgy tönkretegyem a pillanat gyönyörűségét.
Legszívesebben örökké így maradnék!

-Szeretlek Yura... Amióta csak együtt labdáztunk a hóban...- kezdi el simogatni a hajam és homlokonpuszil. -És azt, amit az előbb mondtam, teljesen komolyan gondoltam. Elhiszed ugye?

Csak bólogatok, mint azok a hülye rugós kutyák az autók műszerfalain.

-Elhiszem... Viszont jönnek az angyalkák, és addig kezdenem kéne valamit a fejemmel..- nevetek sírás közben.- Még a végén fel sem ismerik a mindig mosolygó Yuri Nikiforovot zokogó fejjel!

*lö én*
Váccáp gájZ?😉
Amúgy.. Ha lenne olyan ismerősötök, mint Yura, akkor mit mondanátok arra  kérdésre válasznak, hogy miért féltitek? (Ha féltitek őket)
Na mind1
Ezt a részt is vonaton írtam meg
Fun vót
Na
Ciao drágáim😁😁😇😇