Chat-Lover (Otayuri)

54.

*angertiger*
Otabek: Köszönöm Yuri. Te voltál az első. És nem csak az első felköszötő... Hanem az első barát is!

Yuri: Végülis.... Nekem is te voltál az első barátom. Mármint... Volt előtted is egy barátom, de vele már nagyon rég óta nem tartom a kapcsolatot. Olyan furcsa... Nagyon hasonlított rád.

Otabek: o.O Mesélsz róla?

Yuri: Hát... Kazakh kisfiú volt, és borzasztóan törte az oroszt. Mindig csak vele akartam játszani, a koraérett fejemmel a többiek túl primitívnek tűntek a játékhoz...

Otabek: Igen, arról már hallottam, hogy nagyon koraérett voltál.. Biztosan nem volt túl kellemes -(._.)-

Yuri: Hát nem. De ott volt nekem egészen sokáig az a kisfiú. Minden nap találkoztunk a parkban... Nagyon szerettem őt. Ő volt nekem a világ oda, meg vissza. Viszont egy napon... Otthagyott. Nem jött soha többet. Nem köszönt el, és nem volt semmi. Csak egy napon nem jött el, és hiába vártam utána napokig sírva, végül feladtam a reményt.

Otabek: Lehet, hogy ő sem tehetett ellene. Nem tudom elképzelni, hogy valaki önszántából így hagyott volna téged csak úgy...

Yuri: Ennek ellenére... Olyan barát volt, amiért a legtöbb ember csak könyörög. Olyan volt, mint te...

Otabek: Ne viccelj... Hogy lehetnék én a világ legjobb barátja, hogyha te agy az? 
Mesélsz még valamit akkorról, amikor még nem ismertelek? Vagy csak mesélsz nekem? 
Imádom olvasni és hallgatni azokat, amik veled történnek... Szeretem a történeteidet. Szeretem a stílusodat...

Yuri: Az a baj, hogy nekem nincsenek annyira vidám történeteim.... Mesélj inkább te valamit! :)

Otabek: Hát... Nekem is volt egy kiskori barátom. Rajtam kívül soha nem is voltak barátai állítása szerint, mondjuk én még nem is láttam másik embert, akivel olyan közel lett volna, mint velem.
Mindennél aranyosabb és kedesebb. Tudom, hogy megjárta a poklok poklát, mégis képes mosolyogni. Mindenkivel barátságos még akkor is, amikor semmi kedve sincs az egészhez...
De nekem talán ő nem is csak barát... Hanem több. Mindig is szerelmes voltam belé. Szerelmes voltam a szemeibe, az arcába, a hajába, a mosolyába, a mozdulataiba, a jó tulajdonságaiba, a hibáiba. Beleszerettem abba, ahogyan ő képes szeretni. Ahogyan látja a szépet és keresi a reményt...

Yuri: Wow... Szerencsés ember lehet az, akit te szeretsz...

Otabek: Biztosan... Ha meg nam attól szerencsés, akkor amiatt, hogy van egy szerető családja, aki feltétel nélkül elfogadja. Rengeteg ember veszi körül a szeretetével, viszont elég nehezen nyílik meg másoknak, így sok közeli barátja nincsen. 
Olyannyira nem nyílik meg... Hogy sokszor még csak önmagáról sem beszél, és félek, hogy azért, mert alami szörnyűséget akar elrejteni magában mélyen. És félek, hogy nem tudom megmenteni... Talán még önmagától sem...

Yuri: Dehát te egy erős ember vagy! Egy hős! Meg tudod menteni az embereket... És nem tudom, hogy ki ez a valaki, de ha szólsz, akkor én is megpróbálok segíteni, rendben?

Otabek: Rendben! És nem esik le tényleg, hogy kicsoda?

Yuri: Ismernem kéne ezt a valakit? 

Otabek: Hát... Szerintem igen. De nem baj, ha nem. Majd talán később rá fogsz jönni...

Yuri: ?

Otabek: Mármint... Tényleg nem számít T.T

Yuri: Hát... Akkor majd gondolkozok, hogy ki lehet az, akit szeretsz. Biztosan szép lány!

Otabek: Végülis... Jól áll rajta a smink meg a szoknya, annak ellenére, hogy ritkán viseli... Konkrétabban csak akkor, ha fellépése van, bár sokszor akkor is nadrágban van.
De mindig szép... Vékony és feminim. Imádom azt is, amikor a haja a vállára omlik, és azt is, amikor össze van fogva. 
Szőröstűl-bőröstül szeretem őt...

Yuri: Ez annyira megható volt! Ígérd meg, hogy egyszer bemutatod nekem! Mindenképpen szeretnék találkozni azzal, akit ennyire szeretsz!

Otabek: Ígérem!

*lö én*
Remélem tetszett a rész
Mert annyi logika van benne, mint abban, hogy én tegnap a kurva NewYorkerben bepánikoltam és nem mertem egy animés lány pólóját megdícsérni (most tuti azt hiszi, hogy valami fogyatékos stalker vagyok lol)
És tiszta ideg vagyok a szombat miatt
But nevermind lol
Ciao owo