Chat-Lover (Otayuri)

69.

*angertiger*
Nekiállok egy csendes sarokban nyújtani. Fülemben hangosan bömböl az Iris egyik feldolgozása... És ebben a pillanatban hirtelen úgy érzem, hogy igazat mond a szöveg. 

"És én feladnám végleg, hogy megérintselek,
Mert tudom, hogy valahogy érzel engem,
Közelebb vagy a mennyországhoz, mint én valaha is leszek,
És én még nem akarok hazamenni."- kezdem el dúdolgatni a számot. Keserédes könnyeket nyelek mélyen magamba, hogy ne lássa a világ.
Mindenki közelebb van a mennyhez, mint én bármikor is lehetek. Rám nem vár semmilyen üdvözülés, nem vár rám tökéletes boldogság.... Nem vár rám semmi.

Lecsúszok spárgába és megérintem mindkét lábfejem.
Nagyot kell nyelnem... Fáj a fejem. Éhes vagyok... Innom kell! Nem bukhatok el a célegyenesben! Nem szabad!

Annyira izgultam a verseny miatt, hogy éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam. Alkottam... igaz, nem lett egy múzeumi darab, de én szépnek gondolom. Ha nem is magamon....
De máson sem akarom látni.

"És már csak ezt a pillanatot ízlelhetem,
És már csak az életed lélegezhetem,
Mert előbb vagy utóbb vége,
Én csak nem akarom a hiányod érezni ma este."

Előbb-utóbb vége lesz mindennek... Ezzel nyugtatgatom magam. És ha vége, akkor nincs több fájdalom, csak a tökéletes nyugalom, ahol nem érintheti bőröm éles penge, nem fúródhatnak szavak a lelkembe, és a szívem sem akar már többé küzdeni. Csak fogom magam és feladom. Minden egyszerűbb így, nem?

"És nem akarom, hogy lássa a világ,
Mert nem hinném, hogy megértené,
Mikor minden rosszra fordul,
Csak szeretném, hogy tudd, ki vagyok."

Nem hinném, hogy a világ bárhogyan elfogadna. Elfogad vajon annak, aki vagyok? 
Elfogad egy ocsmány depressziós buzit? Nem. Kész. Nincs mit magyarázni ezen. Nem fogadnak el... Mondjuk én sem fogadnám el saját magam, ha engem kérdezel.
Ezért kell maszkot viselni. Mert akkor olyannak látnak, akit nagyobb eséllyel fogadnak el.
Sosem mutasd meg igazi éned a világnak, mert akkor ő megmutatja foga fehérjét. Csak hazudj és mindenkinek jobb lesz!

Hazudd, hogy minden rendben veled. Hazudd, hogy csak fáradt vagy, ne aggódjanak. Még akkor is mondd ezt, amikor legszívesebben kiugranál a negyedik emelet zárt ablakán is abban a reményben, hogy meghalhatsz, és megszűnsz létezni.
Hazudd, hogy nem vagy éhes, nem fáj, jól vagy, vagy csak a macska volt. 
Tagadd le azt, aki vagy. Dobd el önmagadat, hogy ez a kifordult világ befogadjon néma hívei közé! Legyél olyan, mint az utcán több tucat másik ember, hiszen úgy mindenkinek egyszerűbb lesz! 

Ne is reménykedj a megváltásban! Ne reménykedj abban, hogy mosolyod valaha még egyszer az életben igazi lesz! 

Mert ha reménykedsz, akkor az élet péklapáttal fog lendületből arconbaszni!
Szerelmes vagy? Puff, nem kellesz neki!

Jól érzed magad? Ja, hoppá, az Isten majd jól szórakozik fent a mennyben, hogy volt egy egyszerű halandó, aki elhitte, hgy joga van nevetni!

"És nem harcolhatsz a könnyekkel, amik nem jönnek,
Vagy az igazság pillanatában a hazugsággal,
Mikor úgy érzed, hogy egy filmben szerepelsz,
Igen, véreznél, csak hogy érezd, hogy élsz."

Gyenge vagy, képtelen vagy sírni.... Pedig a könnyek tették erőssé azt, aki túlélt. Te csak el fogsz vérezni félúton a harcmezőn!

"És nem akarom, hogy lássa a világ,
Mert nem hinném, hogy megértené,
Mikor minden rosszra fordul,
Csak szeretném, hogy tudd, ki vagyok."

Csak szeretném, hogy te ne a hazugságot lásd.... Hogy láss a kihagyott étkezések mögé! Láss a folyton hordott hosszúujjúm mögé! Láss a félelmeim mögé!

Ne mondj semmit, csak ölelj magadhoz! Húzz óvatosan, alig észrevehetően, és akkor majd a semmi közepén nem fogok fázni. Melegítsd fel a testem, lobbantsd lángra szívem, majd csak nézd mosolyogva, hogy porig ég el!

Nevess majd azon, hogy volt az a fura, különc valaki, aki nem illett erre a földre, az, aki elhitte, hogy valaki szeretheti! Nevess azon, hogy milyen könnyen el lehet egy vicc keretében hitetni az ártatlannak vélttel, hogy a világ szebb, mint hiszi!
Hitesd el mindenkivel, vedd le őket te is a lábukról, azután meg csak dobd fel mindnyájukat a levegőbe, és ne kapd el egyiket se!
Hadd szenvedjenek akkor már mások is, ahogyan te szenvedtél egykoron!

Add kezükbe a pengét, a torz tükröt és a hazug mérleget!
Add a kezükbe a kulcsot ahhoz, hogy elpusztítsák magukat teljesen! Add kezükbe a hurokra kötött kötelet, és tanítsd meg nekik, hogyan vessék magukat a halálba!

Nem jön össze? Semmi baj! Majd ők is megtanulják ezt tenni mésokkal!

Mert lassan így működik ez a kibaszott világ..

*lö én*
Szuicid, depresszív, waddefuk rész pipa
Avagy ez történik, ha a szívem háborúzik az agyammal
Na mindegy don't mind
úgyse érdekel senkit, hogy véletlen valami történt a szerelmi életemmel xD
Ciao, ne legyetek Yuriok, meg én, mert a pszichiátria az nem fun~