Chat-Lover (Otayuri)

55.

*teddybear*
Vajon csak én fogalmaztam rosszul, vagy Yuri ennyire nem akarja felfogni? Lehet, hogy nekem nem kéne kertelnem, csak kinyögnöm... De nem vagyok benne biztos.

Amit az anyukája mondott... Az nem arra utal, hogy meleg? Félek, hogy csak félreértelmeztem. Nem merem kertelés nélkül a szemébe mondani. Nem merem tönkretenni a barátságunk. Ő az, akire mindig számíthatok... Ő a legnagyobb támaszom. Nem akarom bevállalni azt, hogy elveszíthetem!

Egyszer már megtettem... Egyszer otthagytam, és azóta is emészt a bűntudat. Megsirattam azt, aki a világon a legfontosabb számomra. Sosem fogom megbocsájtani magamnak.

*angertiger*
Végül az éjszaka közepén a kezemben a telefonommal aludtam el, a fejemben meg kételyetkkel. Vajon milyen ember lehet az, akit Otabek szeret?

Derekára karcsún simul-e a ruha, és vajon alkata gyönyörűen nőies?
A szeme boldogan csillog-e a szeme a telihold fényében, mikor szerelmesen Otabekre pillant?

Ismerem-e azt, akit a szívében hord? Láttam-e már adni a szeretetét a művészeten keresztül? Éreztem-e érzelmeit, láttam-e a szemén keresztül?

Mikor ismerte meg őt Otabek? Már azelőtt gyengéd érzelmeket táplált iránta, mielőtt megmentett az angyalkáktól?

Ha Yuuri most hallaná a gondolataimat, akkor biztosan azt mondaná, hogy hülyeség ezen rágódni, majd meg fogom tudni.

Ha Viktor most hallaná a gondolataimat, akkor biztosan azt mondaná, hogy biztosan valahol mélyen teszek Otabeknek.

Ha Nika most hallaná a gondolataimat, akkor biztosan azt mondaná, hogy ő shippel minket, tehát nekünk egy egymással folytatott romantikus kapcsolatban a helyünk. Olyanban, amiből lehetőleg minnél többet megosztunk.

Ha a szüleim most hallanák a gondolataimat, akkor biztosan azt mondanák, hogy mindezek csak a meleg beteg hülyeségeim. Hogy ezek nem valódi érzelmek, hanem csak rosszul termelődött hormonok.

Vajon ő maga mit mondana? Biztosan elutasítana. De a remény hal meg utoljára, nem? Amikor az agy legszívesebben már rég feladott volna mindent, a szív még küzd még akkor is, ha már ezernyi dárda áll ki belőle, és a csatatér közepén elvérezni látszik. A szív a legerősebb pajzs... és a leggyengébb láncszem. Mert ha ő egyszer megszakad, akkor fájdalma felemészti a testet és a lelket. Elnyomja a realitást, keresi az újabb és újabb mérget önmaga számára addig, amíg az utolsó apró szilánkja is meg nem semmisül, fel nem oldódik a gyilkos szerben, és minden érzelme véglegesen meg nem semmisülhet.
És ha a szív haláltusáján elbukott, akkor a testnek esélye sincsen a túlélésre. Vagy magától, vagy önszántából hallatja végső csatakiáltását, aminek visszhangzó dallamai végül elcsendesülnek, majd eltűnnek az örök vadászmezőkön.

Vajon az én szívem meddig bírja még? Meddig képes szeretni azt, aki soha nem fogja viszontszeretni? Mikor talál mást, aki iránt szüntelenül epedezhet?

Tudom, az ilyen dolgok nem ennyire egyszerűek. Egyik pilanatról a másikra feladni a több éves intenzív küzdekmet... Mintha a háború közepén egy ország csak úgy fogná magát és azt mondaná, hogy minden területünk feladjuk, tessék.
Ésszerű döntés ez? Nem. Lehet ez a legjobb megoldás? Megeshet. Helyzettől függ. Van, amikor jobbnak látszik eldobni mindent és menteni a bőrünk.

De tényleg menekülnöm kéne? Ha szépen, csendben élek, akkor szükségtelen a félelem, nem játszok a bőrömre. Csak szépen kiélvezem, hogy mellette tölthetem napjaimat, és nekem ennyi bőven elég lesz.

Majd végignézhetem, ahogyan talál magának egy lányt, aki annyira szereti, mint én. Elkezdenek randizni, folyton turbékoló gerlepárként fognak létezni. Később Otabek megkéri a kezét és össze fognak házasodni.

Gyermekeik lesznek, házuk. Talán lehetek keresztapa is. Mosolyogni fogok. Végig.

Mosolyogva fog a szívem megszakadni. Mosolyogva fogok végül önként a halálba vonulni.

*lö én*
Sajnálom hogy most nem jött rész, de tudjátok, írói válság, vagy mi... De remélem megérte várni!
Viszont. Elkezdtem fansubot készíteni (a Www.Working!! című animén dolgozok jelenleg) és ez ki fog hatni a részek gyakoriságára... De ne féljetek, mindent beleadok😄😄
Remélem tetszett a rész
Cijjasztok😜😜