Chat-Lover (Otayuri)

9.

*angertiger*
Elegem van az egészből... Kivéve az esőt. Azt szeretem. 
Nyikordul az ajtó... Már egy ideje meg kéne olajozni, de valahogy sosem volt ingerem rá. Legalább észreveszem, ha valaki belép a területemre.
Lassan odafordítom a fejemet és szinte hallom, hogy a nyakam is nyikorog. Az ajtóban egy vidám, fényes, sütiszagú valaki áll... Otabek. Úgy mosolyog, hogy attól - ha csak egy kicsit is - de jobb kedvem lesz... Na meg eszembe jut, hogy miért is miatta jöttem rá az identitásomra. A sötét haja mindig zilált, mintha egyfolytában futna... A szeme meg olyan, mint egy kiskutyáé. Amint megláttam, szinte azonnal belezúgtam, de amikor barátok lettünk... Nem akarom tönkretenni a köztünk lévő kapcsolatot. Jobb barátok vagyunk mi annál, hogy összejöjjünk! Meg egyébként is... Nagyon valószínű (sőt, majdnem biztos), hogy hetero. Én meg nem fogok közeledni egy heteróhoz, ezt már megfogadtam akkor, amikor rájöttem, hogy kikhez is vonzódok. A heterók tabuk!
-Szia Yuri!- mosolyog zavartan. Bármi történjen, ő mindig mosolyog. Mintha nem ebbe a világba tartozna, hanem cukormáz és vattacukor dimenzióból érkezett volna... 
Nem mondok semmit, csak ugyanúgy bámulok ki a fejemből. Nincs erőm mozogni. Sem élni. Az lenne a legegyszerűbb, ha meghalnék, nem? 
-Yuri, mi a baj?- lép hozzám aggódva a kazakh. Megsimítja az arcomat és halvány mosollyal néz rám. Felnézek rá, mire az arca rándul egyet, és felkap a székemből. Mi... Mit csinálsz?
Magához ölel és annyira szorít, hogy mindjárt megfulladok. De nem zavar. Én is átölelem a karommal, még mindig kicsit a levegőben lógva, és belefúrom a fejemet a mellkasába. Szeretem az illatát... Olyan kellemes. És meleg. Nem bírom tovább, elsírom magam.
Otabek letesz a földre és oldalra simít pár tincset az arcomból. Hozzászorítom az arcomat, mert nem akarom, hogy ilyennek lásson. Nem akarom lerombolni a benne élő 'harcos' képet magamról azzal... Azzal, hogy gyenge vagyok. Gyűlölöm, ha valaki gyengének lát és gyerekként kezel. És főleg, ha ezt egy olyan teszi, akibe bele vagyok zúgva. Vagyis bele VOLTAM, ameddig le nem mondtam róla, azért, mert nem akarom, hogy egy ilyesmi miatt tönkre menjen a kapcsolatunk...
-Figyi! Kitaláltam egy jó programot!- szólal meg újra a barátom. Mondjuk eddig is csak ő beszélt...- Láttam a neten, hogy van egy animés Con holnap, amire elmehetnénk! Na, mit szólsz hozzá?- mosolyogva nézek rá és bólintok. Nincs most kedvem beszélni...- De akkor is, kezdjük az eredeti tervvel! Mi a baj Yuri?- néz rám úgy, anya a kisfiára. És bevallom, néha szükségem van arra, hogy valaki így nézzen rám...
-Se... Semmi. Csak a múlt. Mint mindig...- szólalok meg rekedtes hangon. Ez sosem ment nekem. Sem a múlt, sem a jelen...
-Mesélj!- kérlel a fiú.
-Hosszú történet...- próbálkozok a hárítással. Nem akarom a multammal megmutatni neki, hogy az élet nem egy rózsaszín vattacukor...
-Yuri! Rád mindig van és mindig lesz időm!- és most meg nem is tudja, hogy mennyire fontos dolgot mondott nekem. Főleg, hogy az ő szájából hallom, és őszintén mondja, nem úgy, mint egyesek...
-Nekem... Nekem hiányoznak a szüleim, érted? Pedig azok után, amit tettek, ez nem lenne normális...- gördül le egy könnycsepp az arcomon. Még soha senkinek nem mondtam el ezt... Pedig már az első naptól kezdve igaz rám.
-Egyébként miért dobtak ki téged otthonról?
-Hosszú. És most nincs kedvem elmondani neked. De majd valamikor.- amint rájövök, hogy nem vagy homofób és elfogadsz melegnek. Egyszer talán azt is elmondom, hogy miattad jöttem rá.
Bebújok a takaróm alá és összegömbölyödök. Sírok. A forró könnycseppek csak úgy ömlenek a ki a szememből és nem tudom elállítani őket...
Otabek átölel és akarva-akaratlanul megnyugtat. Ezért is szeretem őt. A belőle áradó kedvesség és nyugalom. Ez mind csak  tetézi azt az elképesztő külsőt... Értem én, hogy miért tapadnak rá a csajok. Mondjuk, azt már kevésbé, hogy miért van nekem óriási fantáborom. Csak egy elcseszett jégherceg vagyok... Semmi több!
-Akkor nézzük a viditó animét?- mondja olyan halkan, mintha lenne egy másik alvó személy a szobában. Én meg bólintok. Legalább tereli a témát...

*teddybear*
Miután Yuri egy kicsit lenyugodott, egy kicsit animéztünk. Najó, nem keveset. Egyben ledaráltuk mind a 12 részt... És a kistigris utána egyből kidőlt. Mondjuk nem bánom, hisz így legalább tudtam nézni alvás közben. Ez most nagyon perverzen hangzott, ugye? De ilyenkor még sokkal gyönyörűbb... Két esetben nem ráncolja a szemöldökét. Amikor alszik és amikor a jégen van. És ilyenkor a legesleggyönyörűbb...
Egyébként bírom Viktor és Yuuri lazaságát. Nem zavartatják magukat azért, mert egy hétvégére elrabolom Yurit. És az sem izgatja őket, hogy kérdés nélkül aludtam ott. Mondanám, hogy lennék Yuri helyében, de neki sem könnyű az élete... Tizenhat évesen kidobták a szülei és azelőtt sem egy leányálomban élt. 
-Mennyi az idő?- nyöszörgi álmosan a párnájába az orosz fiú.
-Pontosan 8- nézek a telefonomra.- Lassan majd indulhatnánk, ha nem akarunk órákig a sorban állni...
-Jó, rendben, kész vagyok!- pattan ki az ágyból, mint a mérgezett egér. Odasiet a szekrényéhez és túrkálni kezd benne.
-Várj! Had válasszam én ki a szerelésedet!- nézek rá kiskutyaszemekkel, mire ő megforgatja a szemét.
-Örülj!- mutat a szekrényére és én mosolyogva felállok. Már tudom, hogy mit is fog felvenni ma. 
Kisebb keresgélés után a kezébe nyomok egy fekete csőgatyát, egy szintén fekete tigrises ujjatlant és egy tigrises belebújós, ugyanolyan színű pulcsit. És azért, hogy egy kis színt is vigyünk az egészbe, a szürke tornacsukáját találtam ideálisnak az outfithez. Meg a Durararás oldaltáskáját, amin Erika-chan éppen egy mangát olvas. Tökéletes lesz!
Yuri felöltözik és kiengedve hagyja a haját, ami ilyen fényben ombre szőke-barnának tűnik.
-Mondanám, hogy Márkcsintok, de nem tudsz magyarul, ezért nem érted...- nevetem el magam. Hát igen, ez a hátránya és előnye, ha félig magyar vagy...
-Örüld ki magad, de csak mert gyereknap van!- figyelmeztet a barátom.

*lö én*
Emberek! Nos úgy alakult, hogy mindkét nap kint leszek a Conon (szombaton: reggeltől d.u. 2-3 vasárnap: reggeltől d.u. 5-6), szóval ha akartok egy talit, akkor van rá esélyetek, hogy találkozzatok frenetikus Fruzsival (ego PLS) :D
De hogyan is találhattok meg? Ahogy Otabek felöltöztette Yurit. Ergo Yuri Nikiforov leszek :D
Lesz valaki Otabeknek öltözve kint? Csak egy kép erejéig (vagy akár többig is :D ) lenne szükségem rá ;)
Remélem tetszett ez a rész, és ha igen, nyomj egy csillagot és ragadd meg a billentyűzetet a kommentíráshoz :D
Köszi *3*